47. Egy veszélyesebb korszak kezdetén

47.1. Házunk előtt két konzult állt

47.1.0. Vannak akik azt mondják: &!$$##!rggr™&!

Konzultálgatunk a járvány utáni életről.

Mi, büszke, nemgyarmat magyarok.

Ön mit gondol? (Úgy értem: „gondol”.)

47.1.1. Én speciel sok mindent gondolok. És főleg arra gondolok sokszor, amikor kezemben tartom ezt a csodát, ezt a tizennégy kérdéses intellektuális csimborasszó-nonplusultrát, hogy miben élünk mink: hogyan lett neocsurkista brutáldada tragikomédia az ország?

Ahol már a normális (úgy értem: „nóóórmális?”) életünk része, hogy a kormányzat a pénzükből százmilliárdokért hülyíti és hergeli honfitársainkat, közpénzből álkonzultál, kampányol hozzá, előtte, utána, közben, újabb millárdokat csorgatva át gigantikus céghálóján, adatbázist épít, a végén olyan eredményt hirdet, amilyet akar, megtámogat, megmagyaráz, mögé bújik, hivatkozik vagy egyszerűen csak hergel tovább.

A maga aljas, sunyi módján zseniális ez az orbáni perpetuum mobile, bár nem egészen orbáni (lásd a 10. hírlevél – 2020. okt. 29. – 10.3.1.-es pontját: már Augusto Pinochet is tartott Consulta Nacionalokat), és nem is örökmozgó, mivel mi magunk mozgatjunk, a saját energiánkkal (pénzünkkel). Tkp.: tolvajlás. Ez is.

47.1.2. De hogy nevezzük azt a rendszert, amelyben teljesen természetes, működésének mag

tól értetődő része az ilyen bűncselekmény? Nem hogy nem büntethető, vagy nem megakadályozható, de még csak nem is helytelenített. Mondom: az életünk része.

(Ahogy az is a része, persze, hogy a miniszterelnök bizalmasa tíz év alatt falusi polgármesterből az ország leggazdagabb embere lesz, hogy a jegybank elnökének fia felfoghatatlan méretű vagyont rakosgat össze valahogyan, és még a propagandaminiszter volt felesége is milliárdos – a jelenlegi feleség meg nem is kérdés, bár a földvásárlás elmaradt –, de még a külügyminiszter felesége is úgy vesz ki néhány százmillió osztalékot a vállalkozásából, hogy csak úgy füstöl.)

47.2. Új idők focija

47.2.0. „Vannak, akik szerint a világ sok tekintetben megváltozott, egy veszélyesebb korszak kezdődött.”

47.2.1. Előző két hírlevelünkben is odavetettem többszörösen váteszi módszerrel egy-egy rövidet a politikai másod-harmadvonal futballszurkolói teljesítménykényszeréről, a Facebook-idiotizmus elszabadulásáról, de ami aztán (váteszinek történő bizonyulás a köbön!) itt az UEFA-eltiltás miatt bontakozott ki, arra még a leghogyishívjákabb izé sem hogymondjákolhatott. A „nincsenek szavak” tipikus esetével van dolgunk. Vagy mondjuk azt, hogy ultrabrutál neodada ortodebil nacioillibero hibridpopulobornírt autokratikus agyfogyatkozás?

Egyáltalán, milyen szavaknak van értelmük ottan, ahol rúnatetkós, karlendítős, vérésbecsület magyar szurkoló testvéreinkért nácizással, liberálfasiztázással, kommunistázással és nemleszünkgyarmatozással állunk kifele?

47.2.2. Egyébként: egyre nehezebben érthető, mit akarunk mi még ettől az ultraliberális, a kultúrgyarmatosító angolszász világban született labdajátéktól, amely semmilyen tekintetben (vannak, aki szerint) sem felel meg a korszerű nemzeti, egyenes gerincű, nem letérdelő, nemgyarmat követelményeknek. Például mindenféle liberális dogmák (úgynevezett szabályok) szerint szaladgálnak benne a játékosok, ezek a jogállamozó mainstream által sulykolt „fékek és ellensúlyok” csak visszafogják a játékosok fantáziáját és győzni akarását: ha például egy példásan küzdő hazafi teljes erőből hasba rúgna valami nyomorult LMBTQ-s migránst, a morálizáló libsi játékvezető kettős mércét alkalmazva kiállítaná, ahelyett, hogy figyelmebe venné a hagyományos nemzeti értékeket, vesszentrianont és Orbán Viktor beszédét a Hősök terén.

Meggyőződésem szerint megérett a helyzet arra, hogy az erősödő Magyarország végre saját lábára álljon e területen is, és saját, nemzeti, konzervatív futballt alapítson, ahol a meccs addig tart, amíg nem nyerünk, az ellenfélel szemben pedig minimum bármilyen eszköz megengedett.

47.3. Új júliusi front

47.3.1. És akkor váteszozzunk szépen tovább: ez már az ötödik kör. A homofób törvény mélyorbáni története. Merhogy szervesen (hogy máshogy? szerves anyag) kapcsolódik az UEFA-agyhalál témaköréhez.

47.3.2. Először a 43-as hírlevélben próbáltam sorra venni, hogyan és mire használja majd Orbán ezt az egész homofóbiázást, amit tök tudatosan gerjesztett. (43.1.6.: „Jönnek a nyugati aggodalmak, elítélések, jönnek a TÁMADÁSOK. A kormány pedig hősies harcban védi majd az országot.”) Két héttel később, a 45. hírlevélben, az újabb fejlemények után kiegészítettem: „45.1.2. És olyan szépen összeáll megint a NARRATÍVA (na, erről a narratíváról lesz még egy kis narratívám): liberálisok, NGO-k, SOROS. A másik oldalon mink és a barátaink: Vlagyimir Vlagyimirovics, Jaroslaw és a dvabartankik, Uganda, a Türk Tanács.”

Újabb hét után, az egyre dagadó nemzetközi botrányban a 46-os (múlt heti) hírlevélben is szükségesnek éreztem visszautalni: mennyire az előrejelzett pályán halad az orbáni terv.

47.3.3. Most, egy hónappal a törvény (miért is kell „törvénynek” nevezni ezt a politikai szándékú provokációt?) elfogadása után már az is jól látszik, hogy ez lesz Orbán egyik legfontosabb frontja. És nem csak a választásokra. Ez most új fázis: az Európai Unió ellen indított – előre megfontoltan, kitervelten, mindent alaposan számba véve – kultúrharcot.

Hogy a végcél micsoda, azt még most sem sejtjük. (A német-római császári korona, nyilván.) Általában a harc maga a cél. Az a politika értelme az orbáni világban.

47.3.4. De emlékezzünk, onnan indultunk, hogy a liberális közönség valahogy úgy fogadta a törvényt, hogy „na, most Orbán mellényúlt, mert a magyar társadalom ennél elfogadóbb…”, aztán „na, az EU most jól oda fog lépni neki…” illetve „a többség annyira EU-párti, hogy azzal úgysem mehet szembe…” Ehhez képest elég jól látszik, hogy szembe megy.

Ahogy Vlagyimir Vlagyimirovics Oroszországában láttuk, az autokratikus hatalomnak bőven van eszköze arra, hogy tekergesse az emberek véleményét. Ezek az eszközök pedig egyre precízebbek, egyre hatékonyabban, egyre félelmetesebbek.

Ha van hozzá megfelelő mértékű cinizmus, elszántság és gátlástalanság (az autokratikus hatalom, propagandagépezet satöbbi már adottság), akkor simán neki lehet menni ennek is.

Most úgy tűnik, Orbán nekimegy a frontális anti-EU-kampánynak. Az is ijesztő, hogy a sztorit az EB és a futball fölhasználásával (csúsztatásokkal, hazugságokkal, persze) máris remekül keretezték: szabadságharcolnak. Elég sok minden összeállt itt egy újabb sikeres, és rettenetes károkat okozó kampányhoz.

Aztán, ha azt mutatják majd a mérések, hogy a dolog mégis reménytelen, Orbán még simán lefordulhat róla. Reméljük a legjobbakat.

47.3.5. „…egy veszélyesebb korszak kezdődött…”