444.hu, 2021. július 8.
UJ PÉTER
46.1.1. Egyelőre úgy néz ki, váratlan hátrálás lesz itten, megállított Brüsszel vagy mifene. (Megtorpant a Brüsszel-megállítás.) Átmenetileg elakadt a spontán putyinizáció, mert Gulyás miniszter egyszercsak azt jelentette be, hogy a kormány mégsem ragaszkodik már annyira az újabb nagy civil- és potenciálisan sajtószorongató ötletéhez, miszerint köteles mindenki jelenteni a támogatóit az ávónak. Majd csak félmillió fölött kell jelenteni, talán. Vagy valamit kitalálnak, hogy harmonizáljon.
46.1.2. Pedig olyan szép, klasszikus putyini idea ez, és annyira remekül illik az érett orbánizmusba. Miközben a rendszer már mindenféle érdemi ellenőrzés nélkül mozgatja az ország javait, tetszése szerint, ezermilliárdokat rakosgat ide-oda, von ki az állam egyébként is névleges felügyelete alól, szinte mindennap talál magának valami felfoghatatlan méretű üzletet, legyen az letelepedési kötvény, termőföld, futball, trafik, hőerőmű, autópálya, bank, gázker, reklám, lélegeztetőgép vagy vakcina, és még milliónyi ki tudja, micsoda, elképzelni sem bírjuk, szóval eközben a megmaradt utolsó független társadalmi szerveződéseket gyanúsítgatja és vegzálja, hátha sikerül elijeszteni a támogatókat.
46.1.3. Nem szokásom túlbecsülni a rendszerrel szemben állók politikai erejét. Sőt, úgy látom, hogy sokkal kisebb ez az erő annál, mintsem valós veszélyt jelentsen a hatalom magabiztos birtokosaira. De az orbáni politika végtelenül előrelátó ebben a tekintetben, mármint, ha a hatalom megőrzéséről van szó. Időben próbál elvágni minden utánpótlási vonalat, letörni minden ellenállást.
46.1.4. Az utóbbi évek egyik fontos fejleménye, hogy az így-úgy létező civil ellenállás elkezdte finanszírozni magát. Nem függetlenül persze a nemzetközi fejleményektől, hiszen az egész internet ebbe a modellbe tart. Adomány, támogatás, tagsági díj, előfizetés. És kiderült, hogy a rendszer hiába költ milliárdokat a saját sajtójára és álcivil álszervezeteire, a független kezdeményezésekben sokkal nagyobb az erő, mögéjük ugyanis valódi támogatók állnak.
A kormány hiába támadja tíz éve ezeket a csoportokat újabb és újabb vádakkal, koholmányokkal, hiába szorongatja mindenféle rendeletekkel, hiába támogatja agyon (százmiliárdokkal!) a konkurensnek szánt álszervezeteket és álmédiát; ez a meg-megnyirbált, visszaszorított, alulról építkező nyilvánosság érezhetően megerősödött az utóbbi hónapokban. A polgárok akartából és pénzéből.
Tulajdonképpen semmi meglepő nincs abban, hogy érkezett az újabb orbáni (putyini) ötlet: tessék akkor jelenteni a támogatókat.
A cél nyilvánvaló: megfélemlítés.
És nem is kell már annyira ijesztgetni.
46.1.5. Szinte minden héten előkerül egy-egy ismerős (vagy ismeretlen), aki odasuttogja, hogy nagyon szeretne támogatni bennünket, nagyon fontos neki, hogy legyünk, de értsem meg, az építőiparban/egészségügyben/államigazgatásban/akárhol dolgozik, nem kockáztathatja meg az utalást… Hogy van-e valami anonim? Nincsen, sajnos mást nem tudok mondani ilyenkor, nyugtatni próbálhatok, hogy hát egy átutalásnak csak nincsen kockázata.
Miközben meg tudjuk, hogy volt már itten rossz Facebook-like-ért kirúgott közalkalmazott meg ilyesmi.
Tehát hogy sikerült már létrehozni ezt a faszagányos kis légköröt, amelyben paranoidnak legnagyobb túlzással sem nevezhető, tájékozott, felkészült menedzserek, értelmiségiek félnek néhány ezres átutalásától.
Szép teljesítmény.
46.1.6. Úgy tűnik, ezzel a legutóbbi kísérlettel falnak mentek (hogy pontosan mi történt, azt még nem tudni, de valami EU-s csattanás volt, és a sokadik egyszerre), de ne legyenek illúzióink, jön a kampány, lesz itt még jó ötlet, nem egy, nem kettő.
Ide is linkelném a támogatási oldalunkat, tisztelettel.
46.2.1. Már az előző, 45-ös hírlevélben is ugyemegmondtamoztam egy egészségeset a homofób törvénnyel kapcsolatban, mivel eléggé látható volt, hogy Orbán a szokásos logikával építi ezt a sztorit, ez a játék a homofóbiával minden populista-autokrata típusú hatalomtechnikusnak szinte kötelező gyakrolat. Orbán is próbálgatja már évek óta, először csak a kormánysajtóban oda-odaszúrások, aztán néhány apróbb törvényi kellemetlenkedés, genderszak-hadjárat, az obligát sorosozással, isztambuli egyezmény kinyírása, alkotmányba írogatás, aztán a gyerekvédelemre hivatkozó lepedofilozás. Közben a kormánysajtóban címlapokon kerülgetik a homoszexuálisok derék magyar szülők ártatlan gyerekeit.
Nincs itt homofóbia, csak sok a köcsög.
Mára a képlet szépen összeállt: rendes nemzetközi balhé van, Orbán mehet harcolni Brüsszelbe, a zászló alá gyűlnek (így választás előtt) a keresztesek értékeket védeni. Orbán pedig nemzetközi hadvezérkedhet, addig sem azt kérdezgetik tőle, hogy akkor mi van a harmincezer kovidhalottal, és hogy ki mennyit lopott a kínai vakcinából.
46.3. Ehhez képest megéri
46.3.1. Tényleg, ez a Sinopharm-eset azért nem ultrasúlyos? Tudom, már a múltkori hírlevélben is említettem, de napról napra súlyosabbnak tűnik. És nem is a nyilvánvaló lopás, azt már megszoktuk. Ötvenmilliárd? Vicc! De hogy végigoltattak több tízezer veszélyeztetett idős embert ezzel az ellenőrizetlen izéval, és most elég jól látszik, hogy kábé a harmaduk semmilyen védettséget sem szerzett, tehát életveszélyben van továbbra is.
46.3.2. Tök nyilvánvaló, hogy a kínai vakcina erőltetése súlyos hiba volt. Annyi értelme volt, hogy lehesen egyet brüsszelezni megint, és behazudni, hogy vezetünk az oltási versenyben. (Egy-két napig élbolyban voltunk talán.) Ma már látszik, hogy sehova sem jutottunk. A halálozási arány meg aztán tényleg értelmetlenné teszi az egész ostoba versenyesdit. És ehhez még az arrogáns, offenzív kommunikáció, a nem ellenőrzött vakcinák miatt aggódók leoltásellenesezése, halálkampányozás… Sőt, most, amikor már az oltási versenyben sem vagyunk sehol, és a Sinopharm csődje is nyilvánvaló, az arrogancia még kitart: hazudozás, sunnyogás, kioktatás, ha az ellenanyagvizsgálatok aggasztó eredményét fölveti bárki. Az aggódó családoknak is ennyi az üzenet: ne aggódjanak, Orbán jobban tudja.
Nem oltanak újra, pedig van vakcina elég, sőt lehetne még, de az EU-s Pfizert érthetetlen okból lemondták (a szart meg tripla áron megvették), a nekikeseredettebbek Romániába szerveznek csoportokat, rendes oltást kapni. A szputnyikosok sem kapnak európai védettségi igazolást.
MI kell még, hogy azt mondhassuk, hogy az oltási startégia csőd?
Na, ehhez képest már megéri homofóbnak lenni, nem?
46.4. A látogató
46.4.1. Kedden Orbán teljesen váratlanul feltűnt a Magyar Nemzeti Bankban, megtekintette az aranykészletet, közös sajtótájékoztatót tartott Matolcsy Györggyel. Nagyon büszke volt a sok színesfémre, mutogatta, ennyire gazdagok vagyunk.
46.4.2. Az aranykészletet néhány éve kezdték hazahordani, jó nagy költséggel persze, korábban New Yorkban őrizték (melyik is az a Die Hard? a harmadik?) a nagyrészét, de már itthon van, hogy fényképezkedhessen mellette Orbán. Egyébként most újra divat a jegybankoknál az aranyvásárlás, Matolcsy ebben nem különc, az inflációs félelmek miatt drágul az arany, a kamatok meg a béka segge alatt, tehát nem érné meg devizában tartalékolni.
Az arannyal nincsen baj tehát.
A baj azzal van, hogy Orbán vajon miért nem bírja ki, hogy legalább tíz percig ne hülyítse az embereket? Amikor nincs is miért. Az hogy „veszélyes idők jönnek” még oké, itt folyton veszélyes idők jönnek, folyton élet-halál harcolunk, ugye, ezek lépjünk túl, de hogy a „a pénz értékét pedig három dolog garantálja: az arany, a jegybank és a kormány”? Mintha létezne még az „aranyfedezet” intézménye. A jegybanknak jó ha van aranytartalékja, de egyáltalán nem garantálja a forint értékét.
46.4.3. A miniszterelnöki MNB-vizit inkább a kermlinológiai fantáziákat indíthatja el: vajon miért tűnt föl Matolcsy mellett ilyen váratlanul? Van köze ennek a hétfői Magyar Nemzetben megjelent Matolcsy-cikkhez? Már az is elég rejtélyes volt. Az oké, hogy a jegybankelnök mostanában eléggé partvonalra került, és unatkozik, szeret publicistáskodni, erre van saját online újságja, a Növekedés.hu; a 42-es hírlevében (42.2.) végig is vettem a tavasz legemlékezetesebb pillanatait, köztük az Egyesült Arab Emirátusok gzadasági sikereit elemző írást, amelyben a szerző avantgard módon meg sem említi a kőolajkitermelést, illetve idéztem a korszakos, „Legyen hát célunk egy olyan új európai oroszlán csapat felnevelése, amelyben minket KIDSzingChi.hu névvel illetnek, ami egy új nyelv, az Engkrit (English+szanszkrit) szótárában »A magyar kölyök oroszlán ereje« címszó alatt található.” zárómondatot a KIDSzingChi.hu című munkából.
46.4.4. A hétfői nemzetes Matolcsy-cikk azonban még ezeknél is rejtélyesebb volt: az orbánizmus központi lapjában vágott alá az egyébként napi szinten sulykolt sikerpropagandának, és fejtette ki, hogy Magyarország nem hogy „Európában legsikeresebb” válságkezelője (ahogy azt Szíjjártó Péter ismételgeti túlméretes kakukkos óraként) volna, de éppenséggel a mezőny második felében kullog, és jelentősen leszakad a legjobban teljesítő gazdaságoktól, de még régiós vetélytársak is rávernek. Nem lettem volna az egyszeri Nemzet-olvasó helyében, amikor szembesülnie kellett ezzel a tényadattal, de nyilván simán túlteszi magát rajta, ha Szíjjártó mától újra elkezd kakukkolni.
Viszont ez az a pillanat, amikor aggódó szívvel kell föltennünk a kérdést: Quo Vadis, Matolcsy?
46.5. Alkalmatlanok
46.5.1. A jegybenk elnök által gyakran hivatkozott példa (sőt: példakép) Szingapúr. Autokrácia, jobbos, ultrakapitalista. Persze, lehetne sorolni reggelig, hogy a kelet-ázsiai fejlesztőállamok miben különböznek a kelet-európai kleptokráciáktól, és hogy miért képtelenség lemásolni azt a modellt, de talán ez az aktuális példa is elég meggyőző:
Szingapúr három minisztere nemrég cikket írt egy helyi napilapba a koronavírus-járvány kormányzati kezeléséről.
Nem sok sót enne meg nálunk ez a három szerencsétlen. Semmi pofátlan hazudozás, semmi ellenségkeresés, semmi arrogancia, de még a polgárokat sem nézik szénhülyének, és még emojikat sem raktak a cikkbe!
Meg is látszik! A szingapúri liberális mainstream alkalmatlan válságkezelése: 36 halott. Másfél év alatt. 36 emberi élet. Horror. Felelőtlen gazemberek.
46.6. :O
46.6.1. Nem akarnám túlváteszkedni magam, de a nyaralós kamuhírlevélben megpöndítettem a helyettes államtitkári-képviselői karrierek Facebook-függőségét. Hogy a modern politikus már az agyhalott kommentelő szintjén írt posztokban, és emotikonokóban kommunikál. Hajrá magyarok! Zászló, zászló, szmájli, kereszt, ima.
Erre kijön az új konzultációs kampány, és… (IDE SÜSSENEK!)
46.7. Egyebekz:
46.7.1. A 21. század tíz másodpercben. Sírni, sírni, sírni. (Remélem, erre még lesz alkalmam kitérni.)
46.7.2. 8 éves korában meghalt minden idők egyik legnagyobb tévés nehézbombázója, Madonna példaképe, az örökös olasz diszkókirálynő.