444.hu, 2021. június 10.
UJ PÉTER
42.1. Győzelmi kényszer
42.1.1. Mindenek előtt tisztelettel: sok hónapnyi (na jó, persze, több évnyi igazából, de én személy szerint csak egy-két hónapig motorozgattam rajta, mint szerk) szorgoskodás után megjelent új könyvünk! Már kollektivizáltam is, elegánsan, értem én az idők szavát. Szóval Rényi Pál Dániel új könyve, a Győzelmi kényszer.
Nagy győzelem ez nekünk. Így zusammen.
42.1.2. Amikor úgy jó másfél éve először mondta, hogy könyvet írna, és hogy Orbánról meg a futballról, akkor elhúztam egy kicsit (csöppöt) a számat: lerágott csont, akartam mondani, kiköpött szotyihéj (ROHADT MÓDON). Nem nagyon hittem benne.
De csinálja, persze. Nem vagyok én semmi rossznak az elrontója. Még mindig jobb, mintha lopna.
Aztán valamikor februárban érkezett az első rész, és néhány perc alatt világos lett, hogy hülyeséget gondoltam. „Azonnal beszippantott a szöveg” – írná a panelekben kliséskedő közhelytartó tűhegyes frázisceruzával.
42.2.3. Tehát az obligát beszippantás után legott kibomlott, hogy ez a focisztori bármennyire is ismerős, így napi újságcikkszinten, és én aztán az első pillanattól, 1990-től képben voltam, képzelhetik, szóval bármennyire is ismerős, még sincsen (nem volt) kellő mélységben meghogyishívjákolva – megismerve, elemezve, megértve. Lejátszva. Hogy ebben van lecsó. Sőt: konkrétan EBBEN van A lecsó. (Lecsó a tizenhatos sarkán.)
42.2.4. „[…] a Győzelmi kényszer bár jórészt futballról szól, nem focikönyv. […] …rengeteg anekdotikus történeten keresztül segít megérteni, miért hasonlítanak Magyarország (legalábbis a magyar politika) mindennapjai egy soha véget nem érő, folyton újra- és újrakezdődő, elkeseredett kiesési rangadóhoz, ahol minden áron győzni kell, minden nap, és mindig eggyel veszedelmesebb az ellenfél” – írja a jótollú fülszövegíró a könyvről, és még akkor is kísérteties, milyen pontosan fedi ez a néhány mondat a saját gondolataimat, ha tudjuk, hogy a fülszöveget én írtam.
Tessenek megvásárolni rögvest, természetesen kedvezménnyel! (Miszerint Sonderangebot.)
42.2. Gondolatai forró villámok
42.2.1. Tényirodalom után fordítsunk beszippantós kocsink vitorláját a szépirodalom (Wunderschön!) felé.
Nagy rajongója volnák Matolcsy György szépirodalmi és ezoteri-filozófiai munkájának (is; megannyi egyéb hogyishívják közt, oly sok viszály után). Eleve hatalmas, epikus WIN, pofon a sorsnak, hogy a jegybankelnök fenntart magának egy szépirodalmi-pszeudogazdasági duplaidézőjeles, triplacsavaros hírportált. Ezt nevezem én 21. századi izénak!
(Jó, tudom, a kipallasaténézott jegybanki pénzekből némi szerencsével kijöhetett volna a Tiktok is. De persze nem jött.)
Hogy a járvány teszi vagy más oka van, nem tudhatom, de a jegybankelnök, mint neodadista pamfletperformer és szellemi műugró még önmagához képest is topformában van, szinte ontja magából a vadabbnál vadabb, izgalmasabbnál izgalmasabb szövegeket. (És ezek persze mind azonnal beszippantanak, megrágnak és kiköpnek, leokádnak, lefossák a bokám.)
42.2.2. Április közepén kezdődött a Nagy Tavaszi Sorozat az első pillantásra nem túl izgalmas gazdasági jellegű elemzésnek tűnő, de hamarosan kavargó, őrült vízóba váltó, Dubaitól a Marson építendő szupervárosig szárnyaló scifivel. „Miért ne ismerhetnénk és kísérelhetnénk meg átvenni a világ egyik legsikeresebb országa, az Egyesült Arab Emirátusok felzárkózásának titkait és módszereit?” – teszi föl a kérdést a szerzője jellemző monumentális nyelvi erővel a „Miért az Emirátusok?” című dolgozat, amelynek egészen különleges értéke, hogy az arab monarchia gazdasági sikereinek, gazdagságának forrását elemző rész hosszan elmélkedik a tudás, a vízió, a vallás, a csillagállások, egyebek szerepéről, ám egyetlen egyszer sem említi a kőolajat. De más szénhidrogénféleségre sincs még csak utalás sem. Ezzel alighanem teljesen egyedülálló a műfajában. (Már ha és amennyiben van műfaja neki.)
Javaslom azonnal árverésre bocsátani NFT (non-fungible troken) formájában! Kifizetnénk belőle az államadósságot. Háromszor.
42.2.3. Alig több mint egy hétre rá következett a csúcspontjellegét már címével is határozottan jelző, egyértelmű Jarry-hatásokat mutató „KIDSzingChi.hu”. Mélyebb elemzésére nem vállalkoznék, ezzel a szöveggel még sok dolga lesz az irodalomtudománynak, de aligha tévedek nagyot, hogy sokat fogják még idézni (esetleg iskolai ünnepségeken szavalni) a mű utolsó, minden rezdülésében revelatív bekezdését: „Legyen hát célunk egy olyan új európai oroszlán csapat felnevelése, amelyben minket KIDSzingChi.hu névvel illetnek, ami egy új nyelv, az Engkrit (English+szanszkrit) szótárában »A magyar kölyök oroszlán ereje« címszó alatt található.” (Természetesen: sic!, sic!, sic! és sic!)
42.2.4. A szerző mélyülő nyelvfilozófiai gondolkodása a következő megrendítő erejű, szokásosan, bár megszokhatatlanul látomásos munkájában, a Nyelv és gazdaságpolitikában bomlik ki teljes pompájában. Be kell valljam azonban, hogy ennek befogadásához én egész egyszerűen nem vagyok elég intelligens. Ez nekem sok. (Ha netán valaki megértette volna – aminek, őszintén szólva, nem adok sok esélyt –, kérem, alkarom adtán foglalja össze nekem néhány egyszerűbb mondatban! Köszönöm. Emailcím az impresszumban. Impresszum a hamburgermenüben.)
42.2.5. Folytathatnánk még Az évtized kihívásaival, A jövő gazdaságával, de én már úgyis túlfeszítettem a húromat, beszippantásból egy slukkra ennyi talán elég. Sok is. És nem félek: van még ott, ahonnan ezek jöttek.
42.3. Mi folyik Siófokon?
42.3.1. Most pedig huppanjunk vissza a művészet éteri, viharos tengerként kavargó elefántcsontornyából a bűnözés profán mocsarába. (Profán leszakad.)
Nyugalom, lesz kapcsolódás a fenti távol-keleties scifihez. Kicsit disztópikus, de sebaj! (Nekem mindegy, hogy diszkópia vagy disztópia! A szippantás a lényeg!)
42.3.2. Aprócska, de annál furcsább hírt közöltünk minap: „Drónnal üldöztek a rendőrök egy betépett bringást Siófokon”. Meg is akadtam rajta. Vajon honnan sejthették meg a rendőrök, hogy a tilosba belebicikliző ember különösen rafinált mesterbűnöző, akit érdemes mindenféle modern technikákkal, embert és pénzt nem kímélve üldözni, drónnal satöbivel lekövetniM Pláne, hogy átöltözött?! Miért öltözött át? Mióta megyünk rá ennyire a közlekedési szabálysértésekre? Mondom: drónnal! A „több gramm kábítószergyanús növényi törmelék”, amit a végül a levadászott bringásnál találtak, mindenképpen igazolja a nagy szabású rendőri akciót. A közlemény alapján (lásd a hírt) tehát egy bespanglizott biciklistát sikerült lekapcsolni.
Ha ehhez kell a drón, mi kéne a Toldi mozihoz? Stratégiai bombázó?
42.3.3. De hogy mindjárt ne legyen ilyen magányosan érthetetlen az eset, máris jön az újabb siófoki hír, konkrétan szerdán: az Amerikából kitiltott, ujgurügyben is értintett (jaj, de eufémnek tetszek lenni!) kínai Dahua cég arcfelismerő rendszerét telepítik a Petőfi sétány térfigyelő kameráira. (Polgármester sez: a „hömpölygő tömeg, a rengetek vendéglátó hely, a programok melegágyai a jogsértésnek is”. Mi az hogy „is”? Annak. Kész.)
Most tényleg mi az úristen folyik itten? (Gyöngyösön, Siófokon, akárhol.)