444.hu, 2021. április 29.
UJ PÉTER
36.0.0. „Azért iksz éve ezt nem gondoltam volna!”
36.0.1. „(…) az idő tömblekvárja oly drabális…”
Parti Nagy Lajos: Egy lopott kádé
36.0.2. Szép a rút és rút a szép/Sicc, mocsokba, ködbe szét!
Shakespeare: Machbet (Szabó Lőrinc ford.)
36.1.0. Isten az atyám, hogy nem akartam publicisztikarovattá zülleni. Mi több, nem is nagyon ágaskodott bennem a pubicisztikázhatnák (-hatném), hogy őszinte legyek, iksz évvel ezelőtt. Oszt mi lett belőle? Legszívesebben most is: óráid vannak hátra, hogyishívnak!
36.1.1. Pedig most ideje volna a pro domónak, itt a remek alkarom: éppen ma, de percre ma nyolc éve (ad notam: a emút nyóc év!), posztolódott publikussá a 444 első anyaga:
„Országszerte agresszívan virágzik az orgona
Magyari Péter életmód 2013. április 29., hétfő 7:19 14 96
Egyes bokrok hétméteresre is nőhetnek. A törökök hurcolták be, a Balkán felől szaporodtak el. Lilák vagy fehérek.”
Váteszinak bizonyult, lóváteszinak, mind az agresszivitás, mind az országszerte, mind a Balkán, mind elszaporodás tekintetében. Pedig hol volt még a holnemvolt?!
36.1.2. Tizenketten voltunk akkor, mint a héttörpe a bitcoinbányában, tizenkét négyzetméteren kábé, mert olyan harminc négyzetméter volt összesen a Nyugati téri lakás, amit irodának neveztünk ki hirtelen felindulásból, nyereségvágyból (amely hét éven át vágy maradt), istenem, olyan szép anekdotikus, „ha meglöktem könyökkel Botost, leesett a sor végén Erdélyi”, Plankóék meg a konyhában, valami hokedlin, atlétatrikót kellett volna beszerezni, mennyiségben, Roncsfilm végett.
Nagy volt a vidámság, persze, de még nagyobb a félsz, persze elfojtva, titkolva, amennyire lehet. Négy újság alapításában vettem részt, négy-öt évet mindegyik kibírt – nyugtattam a többieket, de inkább magamat. Nálam jobban senki sem volt beszarva.
Tegyem a kezemet a saját szívemre: gondoltam-e volna, hogy? (Gondolta a fene.) Legutóbb tavaly márciusban nem gondoltam, amikor eltűnni látszott hirtelen az amúgy sem nyereségre tervezett havi bevételünk majd nyolcvan százaléka, és számolgattuk, hogy járulékkedvezményekkel, bércsökkentésekkel, meg ügyeskedésekkel ki lehet-e húzni augusztusig.
Aztán itt vagyunk. Ittebbül, mint valaha.
Kell-e mondani, hogy ez jelentős részben ebből fakad, kedves olvasó, hogy ezt most olvasod, a pénzedért. Hogy fektettél belénk.
36.1.3. 2013 tavaszán valami olyasmi volt a terv, hogy megindulunk tucatnyian, és mindenféle extraerőfeszítésekkel meg trükkökkel megpróbáljuk emulálni egy rendes (50-60 fős) online szerkesztőség működését: nagyon sok, rövid, de viccesen megírt hírposzttal, és néhány igazán kidolgozott, okos anyaggal. Hol sikerült, hol nem, de mára közelítjük egy „rendes” online szerkesztőség méretét.
36.1.4. A német közszolgálatinak próbálom magyarázni a micsodát. Bizonyítványt, végsősoron. Orbánét. Az országét. Mienkét. Cuzammen. Grósze ungarise vircsaft.
Hogyan lehet lehozni egy lakosságarányos covidáldozat-világrekordot minden felelősségi kérdés magabiztos elkerülésével; hogyan lehet „oltásellenes ellenzéket” képezni eléggé számos fejben; hogyan lehet Juhász Péter használt Tommy Hilfiger polójával kiegyenlíteni Rogán Antal semmiből lett milliárdjait; hogyan lesz Vona Gábor buzi, Baranyi Krisztina antiszemita és így tovább. Soros-terv!
Hogyan lehet létrehozni olyan sajtót, amely környékén még csak megn sem jelenhet a valóság megismerésének legapróbb igénye, mert egyetlen valósága van: Orbán.
Hogyan létezhet olyan „nyilvánosság”, amelynek egyik része a fenti álsajtó politikai megrendelésre fröccsöntött plasztikvalóságdarabjaiból áll?
Hogyan lehet megszüntetni egy nemzet közös nyelvét? Előre megfontolt szándékkal, nyereségvágyból. Hogy ne lehessen semmit vagy lehessen bármit mondani.
Hogyan magyarázható el mindez egy NYUGATINAK? (Igen, észrevettem magamon, hogy újra úgy, kicsit vágyakozva, őszinte csodálattal és kicsit szégyenkezve mondom ki ezt a szót, ahogy 89 előtt.)
36.1.5. Hogyan magyarázható el, hogy a nyilvánosság (ha úgy tetszik: demokratikus nyilvánosság) megszűnt Magyarországon? Mivel a (demokratikus) nyilvánosság a nyugati típusú (liberális) demokrácia alapintézménye, a liberális demokrácia megszüntetését pedig deklarálta Orbán. A nyilvánosság megszüntetését nem, pedig az előfeltétel volt. Valami miatt (talán épp a NYUGAT miatt) még mindig úgy tesz, mintha az létezne.
36.1.6. Elnézést a ceterum censeóért, de tizenegy év után – e’ oly drabális hitlerszalonna vasfoga villámléptekkel szállt el felettünk – elég jól látható, hogy a hatalmi pozíciójában kényelmesen berendezkedett, az államot éppen maga alá kiszervező irreberarizmus-pupolizmus ellen a liberális demokrácia eszközeivel küzdeni nem lehet. Illetve, mint látjuk, lehet, de az eredmény reménye nelkül. Az irrib-populorbán ugyanis éppen a libdemet hekkelgeti, vagy hogy idézzem nem-is-oly-régen-magamat (34.1.5.): „Taktikájának lényege, hogy nem a libdem szabályok szerint játszik. Sőt, szabályok nélkül játszik. A saját szabályait is kiröhögi vagy leszarja vagy röhögve leszarja (átírja, újra és újra), ha éppen az az érdeke. (»A mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük…« – 32.2.2.)
A liberális demokrácia játékszabályai szerint nem lehet labdába rúgni ezen a meccsen. (Ti. a labda az övék.)” – írtam volt legitt, vitriolice bírálgatva mintegy mindazokat, akik választási esélylatolgatásra pazarolják a drága időt (e túlárazott tömblekvárt).
Miközben (mindeközben) – minő kettős mérce!, kvázi-Janus-arcúság! – hát magunk is a libdem szabályai szerint játszunk egyébként, például olyasmiket igyekszünk írni, amik a lehető legpontosabb fedésbe hozhatók a valósággal ezen görcsölünk, gürizünk, serénykedünk éjt nappalá téve. Hogy a lehető legpontosabban illesszük azt az izét.
Mert – ez ám a gigaparadoxon, nem a Gábriel harsonája! – amit csinálunk, csak a demokratikus nyilvánosságban létezhet, csak ott van értelme, csak annak a szabályait követheti. Csak azt szeretjük és akarjuk csinálni. Számunkra Orbán meccsének (meccseinek) sok értelme nincs. Ettől még nyilván a bőrünkre megy.
Nem gondoljuk, hogy az ország, pláne a világ, az élet valami kispályás kari futballmeccs volna, amit minden áron, mindenkit szétrúgva, reklamálva, ordítozva, tizenegyest hazudva kéne megnyerni.
Egész mást gondolunk.
Hogy mit, azt a további számos apró részletben közöljük önökkel, ha önök is úgy akarják. És akarják úgy, ha szabad ezt kérnünk!
36.2. Poptarisznya magnósoknak
2013. április 29-én Iggy Pop és a Stooges aznap megjelent albumát (azóta kiderült: utolsót; minthogy az eredeti tagság két éven belül szinte maradéktalanul lehalálozott, Iggy a szinte, persze) ajánlottuk figyelmükbe: Ready to Die.