444.hu, 2021. április 8.

UJ PÉTER

33. A gumicsonterror és szakszerű elhárítása

33.1.1. Nagy lehet az öröm, a halleluja, az ihajcsuhaj a Várban, a Lendvay utcában, a hatvanpusztai majorban meg mit tudom én még hol.

Kirúgták a Herthától Petry Zsoltot. Ennél jobban ez az ügy nem is végződhetett volna. Sikerült kihozni a maximumot. A Nemzetnél már készülhetnek a prémiumokra, kitüntetésekre, megérte az erőfeszítés, a bravúrinterjú. Csattanós huhogás a válaszolóknak.

Megvan a téma a következő hetekre: tombol a píszíterror Nyugatutt, lám, a tisztességes homofób és rasszista emberek el vannak nyomva. Lehet miről beszélni, háborgani, berzenkedni, krampácsolni, hótyagolni, nyünyörögni, bámborogni, krácsogni, csömörögni, kótyomfittyelni, böfögni, fingani, hörögni, sivalkodni… summa, ami summárum: addig sem kell a 22-23 000 (24, 25 etc.) halottról, az egyáltalán nem összeomló egészségügyről, és persze az aktuálisan ellopott milliárdokról (az ellopott országról).

Ez is – mint minden – a fideszizmus netovábbja, a horribile dictu csimborasszója.

33.1.2. Idézzük csak vissza az eseményeket! Mikor, mi történt? Nem mintha bármi újat is megtudhatnánk, így tizenegy év Orbánisztán távlatából (amennyiben ezt távlatnak nevezhetjük). Csak úgy a tréfa kedvéért.

33.1.3. Először is ugye, Gulácsi kapus, a magyar futballválogatott labdarúgó focistája kiposztolt egy posztot a posztjáról, ahogy többé-kevésbé minden európai kultúrfocista, miszerint kiáll a-család-az-család mellett. Ahogy a kormánymédia fogalmazná: nem utálja a buzikat, na. Dermesztő provokáció. A hagyományos tradíciók lábbal tiprásának szemen köpése; undorító, hányinger nemzetietlenkedés, keresztényellenes tömegygyilkosság és még rengeteg ilyesmi.

Brüsszel.

Soros.

Fedák Sári.

33.1.4. A kormány finanszírozásából, a kormány közvetlen ellenőrzése alatt működő, a kormány üzeneteit torzítás (és gondolkodás) nélkül továbbító kormánymédiákumok anyagaiból kábé ez derült ki.

(És hadd ragadjam meg     a zárójeles alkalmat – végre itt az alkarom –, hogy innen is, szívből gratuláljak mindehhez kitűnő volt barátomnak, Vaszily Miklósnak, az Index volt vezérigazgatójának és jelenlegi „tulajdonosának”, minthogy a fenti hóbelvanc az ő nevén futtatott médiavállalkozások felületeit, és ezen keresztül persze a nemzeti kultúrát gazdagította.)

33.1.5. Gulácsi kapus intenzív és ultrabunkó basztatása ellen szót emelt vagy inkább óvatos gesztusokkal jelzett Hrutka János volt labdarúgó futballista is, aki valami miatt közismerten nem focistaészjárású ember. Hrutka volt labdarúgót emiatt – bár ezt persze sosem vallották be nyíltan, de a következő napokban spotán kibonatkozó lejáratókampány sok kétséget nem hagyott – elküldték a Vaszily exbarátom nevén futtatott médiacsoport egyik tévéjétől, ahol jobb híján szakkomentátorkodott. Ugyanilyen módszerrel eltűnt még a közmédiából egy sportriportert is, aki megintcsak óvatanul gulácsizott a fácsén.

33.1.6. Mi ebben a meglepő? Semmise. Abban a rendszerben vagy miben élünk, ami már tíz éve legyalulta az egész földrajzinév-bizottságot csak azért, mert nem szavazott meg egy kormányelőterjesztést, konkrétan azt állította szakmainak álcázott, nyilvánvalóan választói felhatalmazás nélküli, sunyisorosista politizáló módon, hogy Budapest Liszt Ferenc nevű ember vagy város nincsen, nem is volt soha, ezért nem lehet a repteret Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérnek hívni, illetve lehet, csak nagy hülyeség volna, és ehelyett a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér – Budapest-Ferihegy elnevezést támogatta. Ki is lett picsázva tehát rögvest a kommunista terrorbrigád. (A repteret meg a külföldiek továbbra is Budapest Airportnak, a magyarok pedig Ferihegynek hívják. Pont.)

És azóta minden hétre eshet három ilyen, vagy súlyosabb, mert közben olyan ország lettünk, ahol rossz helyre került Facebook-lájokat torolnak meg kisvárosi polgármesterek, a párthűség lazulásának alapos gyanúja elegendő milliárdos forgalmú vállalatok középvezetői szintjén az azonnali bukáshoz, ahol SZTK-orvosok vagy középiskolai portások egy szót sem nyilatkozhatnak valami komisszár vagy politikai propagandatiszt engedélye nélkül.

Tehát, még egyszer: Hrutkáék esete nem szenzáció, hanem az orbániznus alapjárati pöfögése.

33.1.7. Itt egy hagyományos, letisztult, közép-ázsiai típusú KGB-autokrácia el is engedte volna az ügyet, de Orbanisztán ennél keményebb focit játszik: bedobdta (képzavar? majdnem: taccs) Petry Zsolt Németországban migránskodó kapusedzőt, tegye már helyre a dolgokat itten. Dókatitte. Petry azok közé tartozik, akik valamiért elhitték Orbánnak, hogy rasszista, homofób surmóságokat gondolni és mondani valami nagyon tisztességes, becsületes, sőt értékes, hagyományos és konzervatív dolog, és aki nem gondol/mond rasszista, homofób surmóságokat, az csak azért lehet, mert liberális terror, erkölcsi hanyatlás, a hagyományos elhagyománytalanodása meg ilyenek, tetszikérteni. Dókatitte.

Le is nyilatkozta, ahogy kellett a kormánylapnak: nem nagyon kellene itt olyan véleményekkel gulácsizgatni, amelyek nem eléggé xeno- és homofóbok, mert provokálják a magyar embereket. Vagy ilyesmi. Semmi értelme, nyilván, de nem is ez volt cél.

Erre rúgták ki Petryt (ez volt a cél) a Herthából, ami láthatóan extatikus örömöt okozott Fidesz-szerte: lám, a terror, a gyilkos kenszöl kálcsör, falhoz állít mindent, ami tisztességes és magyar. Íme, jogos tehát minden tettünk, igaz minden állításunk, tessék, igazolt az élet, jó helyre ment minden ellopott ezermilliárd, hiszen a Nyugat rettenetes antihomofób és antirasszista terrorját valahogyan (valamiből) ellensúlyozni kell.

33.1.8. A terror, ami sorra került, konkrétan:

Petry klubjának van egy ilyen izéja, hogyhívjákja, chartája, amit alá is írtak, a csapat alapértékei, csapathitvallás, oké, patetikus kissé, istenem, de ez a sport világa (meg Orbáné). Idegenbe is győzni mennek, a labda gömbölyű.

Az európai futballban szokott ilyesmi lenni. Nem ám mindenütt a legsúlyosabban tapló szurkolói csoportok rigmusaiból írnak kormányprogramot, a dalaikból meg új himnuszt.

A németeknél meg különösen érzékenyek a kisebbségvédelmes dologra, mert ott elég gazdag és mély történelmi tapasztalat gyűlt össze azzal kapcsolatban, hogy a rasszista bunkóskodással nem lehet messzire jutni. Sztálingrádnál messzebb biztosan nem.

Megjegyzendő, hogy ez a történelmi tapasztalat egyébként (semmivel sem szegényebb és sekélyebb!) minálunk is előállt, de mi persze fenntartjuk magunknak a jogot, hogy ne kelljen tanulni belőle, mert nekünk ne mondják meg. (Különösen ne mondja meg egy két és félezer éves, cigányképű, szőrös görög, hogy mibe hányszor lehet belelépni!)

33.1.9. Ugye, tetszenek még emlékezni, amikor – talán 2015 elején – a magyar kormány teleóriásplakátolta az országot azza a szöveggel, hogy „Ha Magyarországra jössz, tisztelened kell…”, eléggé függetlenül attól a ténytől, hogy nem nagyon akart senki Magyarországra jönni (akkor sem), max átutazni, az meg aztán végképp senkiben föl nem merült, hogy tiszteletlen legyen a nemzeti micsodánkkal.

Az óriásplakát szövege ugyan tökéletesen inadekvát volt abban a helyzetben, tök triviális. Tehát: igaz. (Ennyi erővel kiplakátolhatnánk a Pitagorasz-tételt is: tök igaz, és ebben az összefüggésben semmi jelentősége.)

És igaz más országokban is. Ha elmegyek dolgozni Finnországba, igyekszem tiszteletben tartani a finn szabályokat. Az írottakat minimum, de a íratlanokat is. Németországban szintén. Németországban Sokszínűségi Charta van. Be köll tartani. Oroszországban nincs. Ott még buzizni is lehet. Sőt.

És biztos kapusedzőkre is szükség van.