444.hu, 2020. december 10.
UJ PÉTER
16.0.1. Kedves enberek, mint bizonyára észlelték, előző heti hírlevelezésünk némileg előrecsusszant. A magyarázat egyszerű: itt a nagy karanténozásban, valamint az amerikai elnökválasztást követő, egymásba folyó hétvégék-hétköznapok (lesz-e eredmény, nem-e lesz-e?) miatt egyszerűen ütemet tévesztettem, és annyira stabil meggyőződésem volt már kedden, hogy szerda van, hogy eszembe sem jutott csekkolni.
Azóta csak romlott a helyzet, az idő egyre nehezebben érzékelhető (ez a lakásba szorulás kikezdi az ember az agyát), viszont mostmár sűrűn tekingetek a Windows jobb alsó sarkába.
Megnyugodtam: Thursday, tehát szerda van.
16.0.2. Igyekszem nem untatni önöket ilyen ügyekkel (a nyolcvanas évek nagy dumája: „egyéni szocprobléma”), de mivel ez ilyen egyszemélyes produkció, talán megengedhető, sőt szükséges jeleznem: az elmúlt harminchat órát párnák közé fúrt fejjel töltöttem, arcüregfájdalmakból kifolyólag. Ez is karanténkövetkezmény: krónikus arcüreggyulladásomat napi három kilométer úszással tartom féken, bevált módszer, két év alatt csodát tett, de november elején bezártak az uszodák. Viszont itt a fűtési szezon, és száll a korom mindenfele vastagon, ami egy krónikus arcüregnek komoly kihívást jelent begyulladás vonatkozásában (tekintetében).
Tehát 36 óra fejen állva nem alvás után nem érzem olyan nagyon toppon magam, a következőkben tehát ne tessenek rendkívüli szellemi teljesítményt remélni.
Az esetleges miegymásért előre is elnézésüket kérjük. (De a fenti Thursday-szerda még nem rövidzárlat, az csak „poén”.)
16.1.0.
„Kozágáhá
Kozágáhá
Kozágáhá”
Afromán
16.1.1. Némi purparlézás került sorra a szerkesztőségben a PSG–Basaksehir BL-meccs rasszista (vagy rasszistázós) botránya miatt (tekintetében). Plankó Gergő megírta a többségi PC-frakció álláspontját kábé, én a kisebbségi, altrightfrakcióhoz tartozom, és hajlok arra, hogy Sebastian Coltescu (hm, hogy változnak az idők: néhány évvel ezelőtt még simán beszúrtam volna elé tréfából a „szőrőstalpú” jelzőt; ennek majd a „szövegkörnyezet” topiknál lesz jelentősége) segédjátékvezető nem sértő szándékkal, nem rasszizmusból nevezte feketének (ăla negru) Pierre Webót, a török csapat kameruni származású pályaedzőjét, hanem mert gyorsan meg akarta mutatni a vezető bírónak, pontosan kinek is kell piroslapot adni, és pechjére románul negrunak mondják a feketét. (Magyar játékvezetőkkel nem lett volna probléma. Mindig a románokkal van baj.)
16.1.2. És igen tetszetősnek tűnik egy szintén fekete (negru) játékos, Demba Ba érvelése, miszerint a jv. nem hivatkozott volna fehérként (alb) az illetőre, ha történetesen valamelyik másik, nem olyan sötét bőrszínű játékossal/edzővel akad össze, de azért ebben az érvelésben van egy pici hiba vagy csúsztatás. Mert ilyen helyzetben az ember olyan szót keres (ha az illető mezszámát, nevét, egyebét nem tudja hirtelen, vagy ha tudja is, nem feltételezheti, hogy a másik, az információ címzettje is tudja éppolyan jól, ahogy ő), akkor azt a tulajdonságát próbálja gyorsan megnevezni, amiről a másik (a címzett) a legegyszerűbben és legbiztosabban felismerheti.
Ha mondjuk Kamerunban két helyi csapat néhány európai vendégjátékossal vagy edzővel meccselne, és ott kellene Coltescunak megneveznie hirtelen, hogy kivel is került konfliktusba, és ha az történetesen az egyik fehér bőrű résztvevő volna, minden bizonnyal azt kiáltaná hirtelen a társának: alb. A fehér.
16.1.3. Tehát ezek szerint Webó és Demba Ba túlérzékeny, rasszistázó, libernyák PC-terrorista volna?
Azért ez jó nagy baromságnak tűnik. (Az egész PC-terroros az, pláne amikor a hatalom stabil bástyái és sok ezer összehordott milliárd mögül kiabálják.)
Webó húszéves kora óta játszik Nyugat-Európában, Demba Ba ugyan szenegáli válogatott, de már Franciaországban született, szülőhazáján kívül játszott Belgiumban és Angliában, onnan ment a törökökhöz. Mindketten olyan társadalmi és futballközegben mozogtak, amelyben nagyon sok az afrikai játékos/polgár, és ahonnan a rasszizmus minden formáját elég következetesen és keményen igyekeznek kiszorítani. Ennek a közegnek nyelvét beszélik, ennek a gesztusait, illemszabályait értik. A román játékvezetők pedig tök másik kulturális közegből érkeztek. (Hogy milyenből, arról azért lehet fogalmunk. Ha mégsincs, akkor „Mészöly Kálmán” stringre javasolnák YouTube-keresést.)
16.1.4. Értem, hogy nehéz ilyenkor szétszálazni, és idő sincsen rá, hogy mi a manifeszt rasszizmus, mi a sima bunkóság, mi az, ami egyszerűen tájékozatlan tiszteletlenség vagy csak meggondolatlan odaszólás. Pláne, hogy naponta látjuk, ahogy rasszista gyűlöletkampányok cinikus kiagyalói is megpróbálnak bemenekülni a kontextuserdőbe, ha úgy érzik, bújkálniuk kell. És nem lehet minden játékvezető meg segédedző közé nyelvfilozófust állítani.
De érdemes azért megvizsgálni néhány körülményt, mielőtt négert és/vagy rasszistát kiáltunk.
16.1.5. Miközben azzal sincs baj, ha ennek okán Demba Ba, Webó meg az egész UEFA úgy érzi, hogy demonstrálnia kell a rasszizmus ellen, mutatni, hogy komolyan gondolják. Abból baj nem lehet.
16.1.6. Baj akkor van, amikor elveszítjük a szövegösszefüggéseket, a nyelv működésének természetét, a kulturális különbségeket, árnyalatokat meg végképp, és valami nagyon sematikus, nagyon merev szabályrendszert próbálunk rányomni minden helyzetre. Ebből nem antirasszizmus lesz, hanem… minimum félreértés. Rossz esetben valami őrületszerűség.
Akkor lesznek szalonképtelenek a Monty Python zseniális szkeccsei és filmjei, mert az egyik a zsidókat sérti, a másik a keresztényeket, a harmadik az angolokat, az íreket, a skótokat, a spanyolokat, a franciákat és így tovább.
16.1.7. Itt jön (illetve szűnik meg) a szövegösszefüggés: hogy a Monty Python munkájából, szelleméből, minden munkájából világos, hogy nem szándéka semmilyen gyűlöletkeltés, hanem egyszerűen viccet csinál, ráadásul olyan viccet, amely egyébként adott esetben egy-egy nemzeti kultúrát elég mélyen megért, és úgy karikíroz. Ami az egészből öszeáll, az nem valami hőbörgés más nemzetek, etnikumok, csoportok felé, hanem éppen nagy multikulturális játék. (Arról nem beszélve, hogy a paródia célpontja nem is feltétlenül éppen a parodizált nevetségessé tétele.)
Nem akarnám a Monty Python mellé helyezni a saját, sokkal prosztóbb, de hasonló sémára gyártott, potenciális szőröstalpúzásomat (16.1.1.); szövegösszefüggés: sok-sok cikk után, és itt, a 444 levlistáján tényleg nem gondolhatja senki, hogy ilyen bunkóskodva akarnék románozni, hanem ugye világos, hogy éppen ezen a modoron ironizálok, ezt karikírozom (mai nyelven: túltolom).
Dehát a mai elpopulistult, anti- és kontraantipíszísedett világból pont eltűnőben vannak ezek a kontextusok. Kiragadás, az van. Kiforgatás. Kiborulás.
(Csak a narratíva, csak az maradjon meg nekünk!)
((16.2. Ahhoz képest, hogy nem alvás, és nem-toppon levés, csak beúsztam a mélyvízbe. Az uszoda meg zárva.))
16.3. Garázsrockhíradó. Úgy tudjuk, hogy egyetlen „magyar” került be eddig a Rock and Roll Hall of Fame-be, mármint az igaziba, a clevelandibe (pedig micsoda magyar város, ugye!): Erdélyi Tamás, azaz T. Erdélyi vagy Tommy Ramone, a Ramones első dobosa (és menedzsere) volt négy albumon át, aztán még két lemez producere. Aztán kábé Csihar Attila jön a Mayhemmel, ha a világ rockzenéjének valami fontosabb mozzanatánál erős magyar szálat keresünk. Az viszont valahogy kimaradt, hogy a hatvanas évek végén, a hetvenesek elején, az ellenkulturális, pszichedelikus-garázsrock hullám egyik legsikeresebb európai zenekarában is egy magyar (legalábbis magyar nevű) nő énekelt: Mariska Veres, Veres Lajos cigányprímás lánya, aki már Hágában született német-orosz anyától. Zenekara, a Shocking Blue alig pár év alatt 13,5 millió lemezt adot el, és vezette az amerikai Billboard-listát (nem tudom, sikerült-e valaha holland zenekarnak; hogy magyar kötődésűnek nem, az biztos). A Shocking Blue legnagyobb slágerét, a Venust sokan ismerik itthon, de valószínűleg a nyolcvanas évek diszkófeldolgozásából, a Bananarama nevű brit duótól. (Néhány éve Soma Mamagésa is elkárálta a második Megasztár résztvevőivel. Csak erős idegzetűeknek illetve süketnek!) A szinte Black Sabbath-os riffre, erősen torzított gitárra épülő Send Me a Postcard is elég ismert. Mariska Veres szépségétől és előadásmódjától egyébként el volt ájulva a korabeli szaksajtó.
16.4. Nem gondoltam, hogy Raktárkoncertet fogok egyszer linkelni, de beleakadtam ebbe a Piramis Évekbe itten. És hát, hogy őszinte legyek, nem hogy Piramis-rajongó nem voltam soha, de nekem mindig kifejezetten kínos epizódnak tűnt az egyébként sem túl acélos magyar rocksztoriban. A kor rockkliséi nem túl nagy fantáziával összelegózva, néha egészen hátborzongatóan giccses vagy bénán üzengető szövegekkel. Viszont ezen a videón nem lehet nem figyelni Révész Sanyira, aki a magyar Iggy Poppá változott, egészen félelmetes formában van, az első számok után bemelegszik, és onnan a hangja is rendben. Závodi Zacskó pedig a magyar Keith Richards. A biológiai csoda. (Egykori tizenegyik kerületi lakosként gyakran összefutottam vele valamelyik éjfél után is nyitva tartó helyen, többnyire a Szonátában, nem nagyon beszélt soha, de félelmetes mennyiségű piát tüntetett el.)