15. Gumicsonthierarchia és nyelvmegsemmisítés

15.1. „A ló néz, a csikó lát,
ne ereszd el az ereszcsatornát.”
írta Bede Márton verse

15.1.1. Bencsik András szerint – és őt mindig, minden körülmények között érdemes komolyan venni – ilyen esetekben fel kell tennünk a kérdést: kinek áll ez érdekében? Vagyis: miről akarják elterelni a figyelmet? Járvány<Demeter-cikk<Szájer az ereszen. A gumicsonthierarchia.

15.1.2. Már-már kezdtük alábecsülni az orbánizmus szórakoztatóiparát, depiződtünk lassan bele, egyre mélyebbre a halálos, fertőző télbe. Hogy aztán egyszer csak, fényorgia az alagút közepén!, feltáruljon ez a brilliáns, a legjobb kabarészerzőket, John Cleese–Eric Idle–Michael Palineket idéző, mit idéző!, elhomályosító, eksztatikus ereszcsatornás jelenet. Felszabadultan kacag a fél ország. (Pedig sírni kéne, nyilván.)

De ne felejtsük el, hogy ez csak szórakoztatóipar.

Ne várjunk nagy dolgokat és drámai hatást. A semmivel sem gyengébb – sőt! – Borkai-ügy sem okozott komoly turbulenciát, így két év után visszatekintve. És azt is látni, hogy autokratikus trendekkel kevésbé sújtott országokban is rendszeresen előfordulnak hasonló esetek.

Hajjaj! Optimistán (14. hírlevél!) mondhatnánk: ebben is utolértük a fejlett nyugati országokat! (Hol áll a kapitalizmus? A tönk szélén. És mi? Satöbbi.)

Tehát, teljesen olyan ez, mintha nyugati típusú demokrácia lennénk, hiszen működik az ott megfigyelt szabály: a balos figurák korrupcióba, a jobbos-konzervatívok szexbotrányokba buknak bele.

És ebből a szempontból a Fideszt (helyesen: Orbánt) jobbos-konzervatívnak kell tekintenünk, retorikai alapon, meg a hívek önmeghatározása alapján, talán, minden más esetben hibás volna ebből az ideológiai típusú meghatározásból kiindulni. A Fidesz (helyesen: Orbán) ebből az irányból meghatározhatatlan ugyanis: valójában nincsen ideológia, hanem csak hatalmi célok vannak, hatalmi technológiák, és az ehhez igénybe vehető eszközök. Az egésznek csak innen van értelme.

15.1.3. Ez az érvelési/helyzetértékelési hiba erősebben jött elő a hét másik nagy botrányára, a Demeter Szilárd-cikkre adott reakciókban.

Mert a Demeter-cikk műfaját tekintve: marhaság. De akkora, hogy azzal húsz éve be sem lehetett volna kerülni az országos sajtóba, talán még a Magyar Fórum sem közölte volna, esetleg a Szent Korona című underground nácimagazin valamelyik kevésbé frekventált rovatában, két Györkös Pista bácsi-féle skinheadrendezvény között jött volna le. Ma ugyanez: releváns közéleti publicisztika.

Illetve: úgy kezelik. Pedig nem az. Nem olyasmi, amiről – például – értelmesen vitatkozni lehet. Nem gondolat. Schein Gábor a 444-en pontosan fogalmazta meg: „Az a beszéd, amely egyenlőségjelet tesz a jogállamiság és a gázkamrák, a szolidaritás és a jogfosztás, az Európai Unió és Hitler Harmadik Birodalma közé, az magát a nyelvet törli el.” Ez a nyelv megsemmisítése.

Schein azt is látja, hogy ez nem valami egyéni hiba, kisiklás, anomália, a sulyok előre megfontolt szándékkal avagy hirtelen felindulásból történt elvetése, hanem az orbáni rendszer legbelső logikájából következik, annak tök hétköznapi terméke.

A százszázalékig kormánypárti kormánylapban naponta jönnek hasonló értelmű publicisztikák, a Raffay-Szakács-Drábik manifeszt antiszemita vonalat (a protonáci Ludendorff-féle Dolchstoßlegende magyar változata Trianonnal – lásd 8. hírlevél, október 15-én, 8.1.4. pont; ebből némi iterálgatással már lazán kiesik, hogy Hitler is a zsidók miatt volt; dehát Hitler az Soros, minden a helyén) időnként megtámogatják a legszorosabb Orbán-szövetséges hangemberek is, hogy azután a következő alkalommal felháborodjanak azon, ha valaki lenácizza őket.

Nagyon nagy tévedésben voltak/vannak tehát azok, akik követelték Demeter lemondását. Demeter semmi olyat nem mondott, ami ne következne például a miniszterelnök minden héten elkántált rádiós zsolozsmáiból vagy Kövér László rendszeres sorsértelmezéseiből.

Ezt a megsemmisített, értelmetlenné vált, használhatatlan nyelvet beszéljük már mindannyian. Migránsozunk, identitásozunk, genderezünk.

És amíg ez a blabla megy, addig Orbán röhög a markába.

15.1.4. Illusztrálnák.

Gyerekkori barátom évtizede Németországban él, gyárban melózik, semmi különös, már valami műszakvezető, középfokú végzettséggel, autóipar, megszokott kint, esze ágában sincs hazajönni, gyerekek már kint jártak általánosba, most mérnöknek tanulnak, kiszámíthatóbb, jobb élet az nekik. De mondja, amikor itthon járt valamit intézni, ennek az Orbánnak nagyon igaza van. Hogy tényleg ezek a migránsok, az szörnyű, mert Németországban látja, hogy a törökök, ezek nem tudnak beilleszkedni, ezek párhuzamos társadalmakban élnek, és hát a Merkel is azt mondta, hogy a multikulturalizmus megbukott.

Dehát, Ferikém, baszod alássan, mondtam neki, mi az, hogy párhuzamos társadalom? A Hős utcai cigánygyerek és Rogán Antal nem párhuzamos társadalmakban él? Vagy a hódmezővásárhelyi hentes és az újlipótvárosi dizájner? Aztán, hogy vége lenne a multikultinak? Hát csak itt Budapesten sétálj végig a Margit körúton! És ez nemvalami új fejlemény, az ember mindig multikulturális társadalmakban élt. Már azókori városokban is tucatszámra éltek együtt különböző vallású és etnikai hátterű emberek. (Akkoriban sokszor nem is volt ennek – már a háttérnek – különösebb jelentősége.) A mi dicső szittya múltunkról ne is beszéljünk, mert arról mostanában kutatják ki, hogy a törzsszövetségek aztán tényleg követhetetlen etnikai és nyelvi kavalkádban léteztek, amikor előfordulhatott, a törzs vezetése teljesen más nyelvet beszélt, mint maga a törzs. Vagy ugorjunk a modern nemzet fogalmának megszületésének idejére: Budapesten (Budán és Pesten) kétszáz éve talán a lakosság fele beszélt magyarul. De lehet, hogy annyi se. Viszont legalább húsz vallásnak volt már temploma.

És akkor folytathatnánk ezeket az elértelmetlenített szavakat.

Hagyományos család. Nemzeti identitás. Szuverenitás.

Az a szuverenitás, ha megkapjuk a pénzt, de közben lehet két pofára anyázni, azt aki adja. Van ennek értelme? Már azon kívül, hogy Orbán számára ebből a káoszból remek hatalmi konstrukció áll össze.

15.2.1. Ha elfáradtunk volna a rettenetes píszízésben: levezetésnek meztelen nő. De 2021-ben már egy Playmate is máshogyan meztelen. Feminista és polgárjogi harcos. (Én azt sem tudtam, hogy van még Playboy…) Szóval a 21. század Betty Davise (11. hírlevél, november 5-én, 11.3. pont), a 183 centis Instagram-díva, neosoul istennő, modell és színésznő Tanérelle lesz (van) a decemberi amerikai Playboyban. Tanérelle tudatosan használja saját testét a művészetében, részben promócióra, részben az audiovizuális produkció vizuális részének kitöltésére: őrületes afrofrizurájával, orrbavalóval, gigantikus fülbevalókkal és minél kevesebb ruhával. És mindezt nyíltan biszexuális feministaként. Okosan csinálta. Két éve kezdődött ellene a szokásos szexista-nőgyűlölő kommenthadjárat, hogy „ilyen lógó mellekkel nem kéne vetkőzni” és a többi. Erre triumfál a Playboy-sorozat, de méginkább az, hogy popzenészként is befutóban van, áprilisi streamkoncertje 3,5 millió viewig kapaszkodott. Saját maga írja a számait, a zenét, a szöveget is, hangszereken játszik, énekel, videózik.