444.hu, 2020. november 5.
UJ PÉTER
11.1. Klasszikus bohózat
11.1.1.
„Szmödlicsek: – Á-á-á!
Galagonya: – Á-á-á!
Szebernyei: – Á-á-á!
Galagonya: – Jónapot, Szmödlicsek! Mi újság a Gépzsír és Gáztrombita Műveknél?
Szmödlicsek: – Nincsen semmi, Galagonya kartárs.”
(Markos–Nádas–Boncz: Klasszikus bohózat – Szmödlicsek majd megmutatja; kabarészám a kilencvenes évekből)
11.1.2.
„Nem akarnák trunpozni már Bidén.”
11.1.3.
Úgyis mindenki szarrá nyomkodta már az F5-öt a Politicón vagy a Fivethirtyeighten, nem okoskodnák ezen a hogyishívjákon, hogy jaj, hol tart a világ?! Hogy ne mondjam, hol tartott már 1824-ben is! (Amikor John Quincy Adams úgy lett elnök, hogy elektori szavazata is kevesebb volt, és összszavazata – popular vote – is, mint Andrew Jackson tábornoknak. Nem beszélve 2000-ről, amikor G.W. Bush 537 floridai szavazattal csúszott be Al Gore elé.)
A magam részéről elintézném az ügyet most Szarfejű István tűpontos memepublicisztikájával (mint korunk vezető műfaja), íme:
11.1.4.
Akkor menjünk rá a felhőtlen szórakozásra, kezdődják a kabaré!
Orbán Viktornak így kétezer halott környékén elege lett, és szenbe menetelve az emberek kinyilvánított akaratjával (lásd , október 22-i hírlevél, 9.1.6-os pont), a Nemzeti Inzultáció szent és sérthetetlen, kőbe vésett, oroszlánepébe mártott eredményével, drasztikus korlátozásokat jelentett be.
De milyeneket ám! Sokakat meglepett megint, de előhúzta a magyar kormány leghatékonyosabb járványellenes fegyverét, a vírusirtó pikkászt, amellyel már tavasszal is több ezer életet sikerült megmenteni: az ingyenes parkolást.
Egyből. Gondolkodás nélkül.
Nem lennánk most a vírus helyében.
Itt a vége, kovidkám, ezt beszoptad!
Mert képzeljék el, ahogy jön távoli névrokonom, az Új Koronavírus, kérnémszépen, a húszéves dízelpasszátjával, kérnémszépen, vastag, fekete füstöt eregetve, ahogy ilyen időben szokás, a nagykörúton, szentségel persze az alkalmatlan-töketlen-szemüveges Karácsony miatt, hogy ideszarta ezt a rohadt bicikilisávot, ahelyett, hogy összeszerelné végre az IKEA-bútort a disznóvágáson, és miatta nem lehet rendesen, két sávban egyszerre füstölni, de aztán a Király utca térségében hirtelen észlel egy üres parkolóhelyet a Új Koronavírus, ebben a pillanatban átvillan az agyán, hogy nincs nála kétezer forintnyi aprópénz (mert céges mobilról nem tud parkolni), de a következő pillanatban már eszmél, hogy „baszki, dehát ingyenes a parkolás!”. Na most, mit tesz Isten, ugye: a koronavírus nagyon bénán parkol, amin nincs mit csodálkozni, szegénynek még szeme sincs, csoda, hogy jogosítványt kapott. Ezt a gyengéjét azonban jól ismeri a magyar járványügy. Az Új Koronavírus indexel, lassít, körülményeskedve kihúzódik a sáv széléhez, fölkészül a tolatva, jobb odalalra, párhuzamos parkolásra, ami neki azért eltart húsz percig, simán, addig a forgalom áll mögötte, viszont ez éppen elegendő, hogy a honvédség speciális, Mi8-as, siklóernyős-lefújásra specializált helikoptere megközelítse a helyszínt, feldélzetén az Operatív Törzs Bevetési Egységével. A fekete kommandóscuccba öltözött Müller Cecília villámgyorsan leereszkedik egy drótkötélen, és amíg az Új Koronavírus a visszapillantótükröt bámulva próbál igazítani még egyet a reménytelenül béna beálláson, feltépi a húszéves dízelpasszát finoman rozsdálló ajtaját, és kirángatja a meglepett kórokozót, majd forgó sarokrúgással (Te Klap Lang) ártalmatlanná teszi.
Ennyi.
Ez a terv.
Jó terv, működőképes.
11.1.5.
A másik terv talán még veszélyesebb a vírusra. Sokakban alaptalan megütközést keltett (nem, nem a Koronavírus húszéves passzátja), hogy a kormány újabb korlátozó rendelkezései továbbra is lehetővé teszik nagy sportesemények (sportesemény itt egyenlő focimeccs) megtartását. Ezen a csomón is kákát kereső, minden normális dologtól irtózó RIBELÁLISOK szoktak elsősorban fennakadni.
Pedig gondoljanak csak bele, logikusan, józan paraszti ésszel!
Jön megint az Új Koronavírus, fertőzni akar. Gondolja, kimegy meccsre, mert ott aztán lehet. Elindul mondjuk egy Budafok–Kisvárdára, átbumlizik a városon a húszéves dízelpasszáttal, a XXII. kerületbe, a Promontor útra. Leparkol, ingyen, ugye, vesz egy zacskó szotyit, a héját magabiztosan maga elé köpködve nyomul a stadionba befele. Ott jön az első meglepetés: a várt tömeg helyett alig párszáz néző. Nem baj, gondolja a Koronavírus, ha már kibumlizott idáig, akkor ez is jó lesz valamire. Leül szépen a helyére, és ekkor jön a trükk. A játék látványától a Koronavírus egészen biztosan mély álomba szenderül, ekkor a már ismert módon akcióba léphet az Operatív Törzs: helikopter, drótkötél, köríves fejrúgás, őrizetbe vétel.
MÉG JÓ, HOGY NEM LÉPTÜNK BELE.
Óriási poén volt, most lehet röhögni.
(Pedig ez hótt komoly.)
11.2. Pinochet elvtárs megint utórezeg II visszatér (Újra fityul a virula)
11.2.1. Nem sejtettem, mit szabadítok el ezzel a Pinochet elvtárssal. Újabb olvasó küldött érdekes kordokumentumot, a Délmagyar 1977. május 20-i számát (ára 80 fillér), amely ugyan nem bizonyítja, hogy Luis Corvalán Budapesten tartott „forró hangulatú szolidarítási nagygyűlésén” hangzott volna el az előző hírlevél 10.3. pontjában említett „Pinochet elvtárs”, de azt igen, hogy Sarlós Istvánon, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárán kívül jelen volt a nagygyűlésen Maróthy László, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, az MSZMP PB tagja (későbbi környezetvédelmi miniszter) is, tehát, akár ő is mondhatta. Újabb Olvasó szerint ő mondta. Bizonyítékot nem találtunk. De olyan spontán kutatási népmozgalmat érzek itt elindulni, ami alapjaiban változtathatja meg a kommunista rendszerről és Luis Corvalánról alkotott képünket.
11.3. NASTY GAL
Nem akarnám elenni a Jó blog, pláne a Jó hírlevél kenyerét, de beleakadtam nemrég Betty Davisbe a Spotifyon. Illetve abba a Hendrix–George Clinton–James Brown–Motown kereszteződésen átszáguldó fergetes funkrockba (manapság ezt stoner rocknak hívják), amit ez a lehengerlően energikus, és állítólag hihetetlen színpadi megjelenésű fiatal fekete nő produkált 1973 és 76 között. (Kicsivel Corvalán elvtárs szabadulása előtt tehát.) Aztán kiderült, hogy a zenei őstehetség, divatmodellkedő, vidéki tinilányként New Yorkba költöző, a Warhol-féle művészvilágba bekavargó, Miles Davis feleségeként és Hendrix barátjaként korszakos zseniket inspiráló csaj a rocktörténet egyik legtitokzatosabb sztorija. A feminista és fekete polgárjogi témák mai állása szerint világsztárnak, oszlopszentnek, ENSZ-főtitkárnak kellene lennie.
Találtam róla egy elég jó dokumentumfilmet, fizetős. Ebben sem tudták megszólaltani, de valamennyire kiderül belőle, miért tűnt el három fantasztikus nagylemez után, 1976-ban végképp a közönség szeme elől. És úgy általában minden elől.
.
.
.
11.4.
Még csak húsz másodperce kvázi-elnök, máris csúcson a koronafertőzések száma. Biden, takarodj!