444.hu, 2020. október 15.
UJ PÉTER
8.1. Antiszemitából lesz a legjobb micsoda?
8.1.1. Az ellenzéki összefogás sokadik Mohácsának tiszaújvárosi (leninvárosi) Waterlooja után egymás felszabadult lefideszesezével vezeti le flusztrációját az O1G-tábor.
Hadd mondjam meg, mik a tanulságok itten.
8.1.2. Először is menjünk vissza rögtön 2018-ba. (Erről jut eszembe, mondtuk már párszor, de teljesen véletlenül éppen lesz egy MONUMENTÁLIS írásunk 18-ról, nyomtatásban.)
2018-ban, egy nappal az országgyűlési választások előtt írtam egy elemzésfélét az ellenzék helyzetéről, lehűtendő a hódmezővásárhelyi Márki-Zay-győzelem nyomán föllángolt túllelkesedést. (Nem sorolnám most az összes megállapítást, el tudják olvasni itten: Mire lesz képes vasárnap minden idők leggyengébb ellenzéke?) Olyasmik voltak benne, hogy ha ez itten, mármint az orbánizmus, egy rendszer, márpedig anak tűnik, mert még ellenzéki pörgődoktorok és poltikusok is lépten-nyomon meg szokták állapítani, hogy Orbán rendszert épít satöbbi, és nem is nagyon demokratikus rendszert, tehát ha ez RENDSZER, akkor milyen alapon tetszenek azt gondolni, hogy az csak úgy, választáson leváltható? Vajon azért darálta le Orbán a hatalom jószerével minden fékjét, ellensúlyát, azért szállta meg vagy bontotta le az állam minden kulcsintézményét, azért privatizálta magának, a pártnak fél gazdaságát hogy aztán csak úgy meg lehessen verni egy választáson?
Meg hát: nézzük már meg, hogy is fest ez az ellenzék.
Rosszul festett.
Hozzáteszem, volt nagy hörgés a cikkre, felháborodott olvasók, defetistázás. Hogy mondhatta ilyet. Olyat. Aztán jött a vasárnap, és az elemzés szomorúan pontosnak bizonyult.
A 18-as cikk minden fontosabb tétele áll ma is. Sőt. Sajnos.
De ha csak ez az egy állna, az is elég volna:
„Tehát egyik oldalon adott egy szinte végtelen büdzsével rendelkező, a kommunikáció valamennyi csatornáját ellenőrizni képes, és a legmondernebb kampánytechnológiákkal fölkészült kormánypárt, a túloldalon pedig az állami támogatásokból így-úgy tengődő, plakáthelyekkel vacakoló, házilagos módszerekkel kavargató pártok, plusz Simicska Lajos, mint a Jobbik szponzora.”
Azóta már ugye Simicska sincs, plakáthelyek a Jobbik is minimum feleződött, a Fidesz vagyona, az általa kontrollált bevethető állami és párterőforrások pedig akár sokszorozódhattak.
8.1.3. Ebben a helyzetben Bíró László borsodi eredménye nem kudarc, hanem CSODA.
Azóta tudjuk ráadásul, hogy a győztes Koncz Zsófia csak Facebook-kampányra többet tapsolt el, mint amennyiről az ellenzék álmodhat, és akkor a teljes bevetett államaparátust, kormánysajtót meg miegyebet az üzemátadóktól, miniszteri parádézásokon át a közmunkaprogramokon keresztül zsarolható koldusszegény falusiakig és az ő szorgosan kampányoló, elvileg független polgármestereikig nem is számoltuk.
Ennyit a demokratikus versenyről.
8.1.4. És ha ezt mind kimatekoztuk, akkor jussunk el odáig, hogy Bíró László pocsék jelölt volt. Vállalhatatlan.
Van ez a nagyon furcsa „ki az anti-antiszemitább?” verseny, amiben a Fidesz most hirtelen élre tört, már maga a miniszterelnök is tetemre hívogat, piszkálja a Mazsihiszt, de megkapta már Karácsony Gergely is meg kábé mindeki, aki éppen arra járt.
Na most, aki a magyar politikát kicsit is ismeri, nem tök hülye és nem is fideszes, az pontosan tudja, hogy a Fidesz ebben tökéletesen komolyan vehetetlen. Ha kell, Kertész Imrét leimrekertészező-zsidozó irodalomtörténészt tüntet ki, irat vele tankönyvet, ha kell, akkor Kertész Imre-intézetet hoz létre. Semmilyen elvi meggyőződés vagy ízlésbeli határ nincsen, csak politikai érdek. Ez az Orbán-iskola.
Bírót évekkel ezelőtti Facebook-kommentjei alkalmatlanná teszik arra, hogy magát normálisnak és demokratikusnak gondoló párt képviselője legyen, ez világos.
De amikor a Takaró Mihályt futtató, Raffayt kitüntető, Soros-kampányoló Fidesz kéri számon az antiszemitizmussal szembeni nulltoleranciát, akkor azért hadd röhögjünk föl (kínunkban) hangosan.
Az sem elhanyagolható mozzanat, hogy Bíró azóta bocsánatot kért. (Hogy ez mennyire intézhető el egy boccsal, az más kérdés. Semennyire.) Viszont arra nem emlékszem, hogy mondjuk a pörzsölt, leszúrt disznóra karistolt Soros feliratot posztoló Pócs János akárcsak megbánást színlelt volna. (Orbán reakciója: „A disznóvágás ügyei nem tartoznak a kormány hatáskörébe.”) Raffayval, Takaróval kapcsolatban aztán föl sem merült a bocsánatkérés, visszavonulás, bármilyen visszafogott elhatárolódó gesztus, mindössze néhány huszadvonalbeli kormánymédiamunkás ütötte meg a bokáját túlzott antiszemitizmus miatt, de ettől azért az élvonal nyugodtan négerezhetett, buzizhatott tovább.
Pedig: az antiszemitizmus ellen nem azért kell föllépni, mert azt úgy illik, hanem mert olyan ideológiáról van szó, amely hatmillió ember halálával igazolhatóan alkalmas gyilkos indulatok fölkeltésére. Na most kérdés, hogy minek van valós hatása az emberekre, mi alkalmas arra, hogy indulatokat keltsen? Egy borsodi jobbikkos idióta Facebook-posztja? Vagy mondjuk jelentéktelen zsidó lapocskának tanítani a Nyugatot/a protonáci Ludendorff hátbaszúrás-elméletét (Dolchstoßlegende) és annak magyar változatát szabadkőművesekkel és Trianonnal terjeszteni mindenféle művekben, előadásokon, kormánykitüntetéssel? Pláne: gonoszul vigyorgó zsidóbankárfejekkel plakátolnija teli a várost évekre.
Mindezzel együtt: Bíró László indítása nagyon súlyos intellektuális és morális deficitet jelez az ellenzéki térfélen.
8.1.5. A fentiekből talán látszik (reggelig kukkerolhatnánk még), hogy a választási győzelem esélye, hát, hogy is mondjam: értelmezhetetlen.
Ebben a helyzetben egyetlen dolgot tehetne az ellenzék, ha maradt csöpp esze: építkezik. Építi a szervezetét, minél jobb, minél okosabb embereket nyer meg, és építi a hitelét. És ha az erkölcsöt nem ismerő Orbán-rendszer reménybeli megdöntőjének, kihívójának, ellenfelének akar mutatkozni, akkor erkölcsileg is épülnie kell.
Bíró László a zsidózással (mondjuk: megbánt zsidózással), és az ölég gyanús varrodázással biztosan nem emeli az ellenzék morális nívóját.
Persze, nem Bíró az egyetlen problémás ember, vannak ott még nagyobb csirkefogók is. Kétségünk ne legyen: az ügyeik is előrántódnak majd, kellő pillanatban.