hvg.hu, 2026. március 9.
TÓTA W. ÁRPÁD
Elkészült a Magyar Péterről szóló egész estés film, és meg kell hagyni, a maga műfajában igényes munka.
A műfaj pedig, mi tagadás, a propaganda.
Legalábbis másképp nehéz értelmezni most, egy hónappal a választás előtt. A recept nagyjából ugyanaz, mint a Melania-filmnél: a kamera elkíséri a főszereplőt dolgos mindennapjaiban. Csak hát Melania Trump életében a megfelelő kalap kiválasztása a legnagyobb kihívás, Magyar Péter meg épp egy országot készül megfordítani. Igaz, ez a bizonyos ország a bokréta Isten kalapján, mint közismert.
Nincs sok mozgástér ebben a mezőnyben. A politikus nyilván nem enged cinikus kekeckedőket a kocsijába, saját magáról pedig azt mond, amit ő akar. Ez körülbelül az a csapda, amit az amerikai hadsereg állított a haditudósítóknak az iraki háborúban: elviszik őket a tankban, megcsinálhatják életük főművét, de a végső vágás a vezérkaré.
A Tavaszi szél fárasztó élmény, mert azzal szembesít, hogy két év alatt iszonyú sok minden történt velünk; mintha a lépésszámlálóra pillantanánk, és az azt mutatná, hogy harminc kilométert mentünk egy nap alatt.
Sok újdonság persze nem derül ki, az egész ország látta az itt újrahasznosított interjúkat, követte a talpalást Nagyváradra meg szanaszét a Kárpát-medencében. Ebből persze óhatatlanul megképződik a következtetés, hogy Magyar Péter, aki mindezt végig is csinálja, talán maga a Robotzsaru.
Ez a műnek célja és tárgya is: Herkulest látjuk, a félistent, a Duracell-nyuszit.
Egész sereg beszélő fej magyarázza a jelenséget, hogy ne csak ő legyen a képen: elemzők, harcostársak értelmezik és naplózzák a lépteit, de emlékezetes karakterként csak Radnai Márk és Ilona tűnik fel. Radnai az akciófilmek altisztje, szárnysegédje, Michael Knight mellett ő Devon Miles, aki az öntörvényű hős őrült ötleteit megvalósítja, hibáit elsimítja, és ha ostromágyú kell aznap délutánra, akkor szerez.
Ilona pedig Krupszkájaként javítgatja a beszédek szövegét, pontosítja a ragozást, és árnyékként követi a Férfit, The Mant. A történet nem túl koherens, nem is lehet az, hiszen a katarzis előtt ér véget, sőt annak előmozdítása a célja.
Kinek szól ez a film? – merül fel a jogos kérdés, de nem nehéz megválaszolni. Azoknak, akik szeretnék Magyar Pétert megölelgetni, közelebb kerülni hozzá, és kábé két óra múltán még annál is jobban szeretni őt, mint amikor beültek.
Ez menni fog: ha eddig nem tudta volna, most már világos lesz, hogy Péter odavan a gyerekeiért, és őszintén nagyra becsüli Gyermekei Anyját, Juditot, aki rettentő szemétségeket mesél ugyan róla, de el van nézve, miképpen mi is megbocsátunk. És még ez is mellékes, hiszen feladat van, napi három falut kell letudni a platón, mert van itt még pár millió gyerek és anya, és ez az egész róluk szól.
Könnyebb dolga volt Leni Riefenstahlnak vagy a szovjet filmeseknek. Ők ugyanis az eszmét ábrázolták, a német nagyságot vagy a kommunista álmot, és a személyi kultusz csak eszköz volt. A Tisza Párt mögött világmegváltó ideológia nincsen, csak a visszatérés a debil rablógazdaságból az épeszű világba. Ezt ábrázolni nehéz, és ha sikerülne is, az főleg tagadásból állna.
Marad tehát a hős személye. A férfiú, ki sokfele bolygott. Az alkotók alighanem érezték ennek a veszélyét. Bódis Kriszta mondja ki a film vége felé: a vezetők nem arra valók, hogy jókat teázzunk velük, hanem hogy teljesítsék a küldetést.
Odaát ilyen árnyalatokra már nem telik. Odaát lopott pénzből géppel rajzolnak képregényt ugyanerről az emberről, aki a képkockákon kimondja kereken: gonosz vagyok, lepaktálok a multikkal és Brüsszellel, mert gonosz vagyok, ha még nem mondtam volna, nagyon gonosz. Vrooom.
Ehhez viszonyítva a Tavaszi szél egy igazgyöngy. De hát a Fideszhez képest bármi az – erről szól ez a menetelés.
Lehet más a propaganda, ez tisztán látszik. De azért az se volna baj, ha ezt a sztorit innentől a történészek írnák tovább.