Állítsátok meg a Fideszt, Gulyás Gergő ki akar szállni!

Nézem ezt a jobb sorsra érdemes fiatalembert, a miniszterelnöki miniszterelnökséget vezető miniminisztert, és megesik rajta a szívem. Mint egy ijedt óvodás a beszoktatás első napján, aki csak haza akar menni mamához. Fél ettől a sok zajtól, nyüzsgéstől, az idegenektől, akármilyen kedvesen kérdezgetik. Válaszolnia kéne, és senki sem segít.

Forduljanak a beterjesztőhöz, mondja, őneki nincs ehhez a törvényhez köze, nincs rajta a neve sem. Jó, igen, a beterjesztőnek kengyelfutó gyalogkakukk a jele, nem lehet utolérni. És mindazok, akiknek a neve rajta van, ugyanúgy lapítanak. Őt meg itt hagyták ezzel az egésszel.

Gergő nincs jól.

Őszerinte nem helyes, ha visszamenőleges – hebegi. Nem is az újságírók vannak túlerőben, hanem a valóság, a jog meg az erkölcs alapjai. Ebbe kapaszkodik, hogy a visszamenőleges törvény nem jó, felelt is ebből régen, ezt bevasalták. Ez olyan, mint a vízbe mártott test. Ennek igaznak kell lennie még most is.

De akkor mi az istenért írták alá a többiek? És mit fog ő csinálni, amikor szavazni kell?

Gergő érzi, hogy ennek jó vége nem lesz. Azt is, hogy ez a mostani nekiveselkedés legfeljebb bosszú, de nem fogja megállítani a felháborodást, a botrányokat, a tíz- meg százmilliós luxusvillantásokat. Azok terjednek tovább mindenképp, szamizdatban, üzenetben, külföldi szerveren, piacon és tömött tereken.

Jön hozzá majd a vérszomjas lámpavasazás is, amit ezek a kedves és civilizált fiúk itt a teremben nem vállalnának fel. De ha ők elhallgatnak, majd mondják az igazi partizánok, akik nem válogatnak a módszerekben. És ezt nem állítja meg pár ezer sorozott nyugdíjas.

Gergő már sejti, hogy így vagy úgy, ennek vége lesz. És most már az a kérdés, kit hogyan talál meg.

Lesz belőle egy sima kormányváltás, ahogy Európában lenni szokott, aztán el lehet menni ellenzékbe, ücsörögni békében a bizottságokban? Vagy az utolsó harcokban bemocskolódnak mindannyian, és a vereség végleges lesz? Érdemes-e részt venni az utolsó, gyerekkatonás-felperzseltföldes csaták borzalmaiban, vagy jobb lenne készülni a jövőre?

Fiatal még, bármi lehetne belőle, de a hátralévő egy évben könnyű örökre megbukni. Mihez kezd hátralévő életében azzal, hogy igent nyomott a diktatúrára, amikor választani kellett?

Ismeri a történelmet, tudja, hogy a komcsik négy év után simán visszajöttek. De azt is, hogy melyik komcsik. Nem a Biszku Bélák és nem Grósz, nem a munkásőr-parancsnokok. Hanem azok a ravasz reformkommunisták, akik időben csekkoltak ki a diktatúrából.

Kedves Gergő! Ki lehet szállni ebből is. Igen, jól látod: vállalhatatlan.

Igen, ez a pártház most el fog esni, és akik lövetnek bentről, azoknak cudar sorsuk lesz.

És igen, lesznek, akik megtesznek bármit. Azt is, ami szerinted helytelen és visszamenőleges és bűnös – mert ők okkal féltik a bőrüket és szabadságukat. Loptak, csaltak és raboltak, különösen jelentős értékre; ezzel el kell számolni. Ők pár száz milliárdért emelnek kezet a népükre. De te miért tennéd? Csak a szégyenért?

Padlógázt nyomnak a Ferrarinak, és téged küldenek előre, hogy egy alumínium plecsniért legyél bűnrészes, és örökre vesztes. És ezzel nem vagy egyedül. Még a Fideszben sem mindenki lopott milliárdokat, nem mindenki egyformán felelős. Nem ugyanaz a tét, nem ugyanaz a bűn, nem ugyanaz a jövő.

Most még.