hvg.hu, 2024. november 26.
TÓTA W. ÁRPÁD
Vitézy Dávid már a kezdetekkor úgy nézett ki, mint egy kitűnő főpolgármester-helyettes.
Nem azért, hogy naugyézzak, de itt e hasábokon is pont erről volt szó: hogy milyen nagyszerű főpolgármester-helyettes lehetne ebből a fiúból. És lám, vannak álmok, amelyek valóra válnak. Nem, nem volt gusztusos az összejátszás a Fidesszel; nehezen lehet bármilyen recept gusztusos, aminek összetevője a Fidesz vagy a sertéshólyag. Fiatal volt és kellett a szavazat. Így sem volt elég.
Ám Vitézy megjelenése a politikában mégis olyan minőséget, hangnemet és fókuszt képvisel, amire nagy szükségünk van.
Budapestnek van identitása, van saját liberalizmusa, szembenállása a KDNP-s sötétséggel. Van egy sajátos, gyomorból jövő hahotája, amivel arcon röhögi azt a debilkonzervatív kényszerzubbonyt, amit a Fidesz az országra próbál kényszeríteni. Ezért választotta Karácsony Gergelyt, és ezért adta fel a bohócsipkát Szentkirályi Alexandrára, aki azóta is büszkén viseli.
Az agyhalál legbájosabb arca például nagy rössel írja ki a havazás hajnalán, hogy a kétszázból hat darab budapesti buszjárat nem közlekedik. Tessék, Karácsony, ennyi vagy!
Aznap nyakig összeszarja magát a MÁV, majd rá három napra már havazás nélkül is. Adná magát a kérdés, hogy akkor áttotyog-e Alexandra Lázár Jánoshoz egy brutális beolvasásra – de hát tudjuk, hogy felesleges is kérdezni, nincs itt következetesség, nincsenek ügyek, nincs valós tartalom. Alexandrának halovány fingja sincs azokról a buszokról vagy vonatokról, közelükbe sem megy. Repülőgyárban utazik a család, meg kaszinóban.
De van a közgyűlésben egy ember, aki olyanokat mond, hogy: szereljünk lyukas műanyag gallérokat a kukákra. Abba lehet majd rakni a flakonokat és sörösdobozokat, és akkor a hajléktalanok nem túrják szét a szemetet. Hanem kiveszik onnan a visszaváltandót, és mindenki jól jár.
Nem ő találta ki, viszont hallott róla és beterjeszti. Amíg a mindenható kormánypárt azzal foglalkozik, hogy rázza a csörgősipkát és ellenzékiek házát bontassa le, Vitézy Dávidnak van energiája és kedve is konkrétan megoldani egy problémát.
Apróságnak, jelentéktelen ügynek tűnik, ha nem lakik az ember ilyen széttúrt kukák szomszédságában. De a város működtetése csupa ilyen apróság: hány hókotró és kukásautó dolgozik, van-e rájuk ember, merre mennek és mikor. Menetrendek, megállók, rendfenntartás, takarítás, remízek, csatornák, KRESZ-táblák és kátyútömés: ezektől megy a város.
Vitézy egész életében ezekkel foglalkozott, mániákusan. Annyira, hogy lopni nem is volt ideje.
Az urbanisztika egyébként olyan csodálatosan izgalmas dolog, hogy a hőskor óta az egyik legnagyobb biznisz a videojáték-iparban. És ezekben a játékokban sohasem az a feladat, hogy az ellenfelünket nevetséges TikTok-videókban lehazaárulózzuk és ráfogjuk a hóesést. Hanem kitalálni, hogy hogyan jut el az emberke a lakótelepről a gyárba és vissza, hogyan lesz neki játszótér és park, és hol álljon meg a busz.
Ma már-már autizmusnak tűnik efféle feladatokra koncentrálni, amikor sokkal egyszerűbb kijelenteni az ellenfélről, hogy mondjuk sátánista és átműtteti az óvodásokat.
De mégis: nem az a bolond, aki ezekkel foglalkozik, hanem aki elhiszi, hogy minden kukánál a keresztény Európát kell megvédeni. Nem kell. A kukákra flakongyűjtőt kell szerelni, a reptérre gyorsvasutat kell vezetni, a HÉV-szerelvényeket meg le kell cserélni.
Ez a politika, csak ebben az epikus harcnak hazudott iszapbirkózásban elfelejtettük, hogy miért is csináljuk az egészet. Vitézy Dávid azért jött, hogy emlékeztessen. Jó helyen lesz, és ez nem a végállomás.