Helló, Leó!

A magyarok, mint hallom, békét akarnak, miniszterelnökükkel az élen. A jó hír lánctalpon érkezik: készül a béke, de ahhoz tankok kellenek, mintegy háromszáz. Béke ugyanis attól lesz, ha kellő mennyiségű oroszt passzírozunk abba a földbe, ahová betolakodtak. Ennek nyomán a többi átgondolja, mennyi kedve van a pépes halmazállapothoz, végül inkább hazamegy, és megostromolja a Téli Palotát, vagy elfoglalja magát másképp. Lényeg, hogy ne mások országát foglalják el.

Minden más recept nem békéhez vezet, hanem orosz erőgyűjtéshez, a túszul ejtett lakosság szenvedéséhez, és néhány éven belül újabb támadáshoz; emellett hasonló agressziókhoz világszerte – hiszen megéri. Akik határok említése nélkül sipítoznak a békéről, azok sunyi pu­­tyinista ügynökök, vagy egyszerűen ostobák. Azt nem merik kimondani, hogy Ukrajna megadását kívánják, hogy mégse nézzék őket vadállatnak, mellé pedig azért nem állhatnak, mert elveszítenék a sötétjobbos közönséget.

A békéhez tehát le kell győzni a szovjetet, ahogy le kellett győzni Hitlert is, végleg. Az analógia több ponton is stimmel: a Nyugat már újrajátszotta az úgynevezett furcsa háborút, ami sajnálkozásban és ejnyebejnyézésben merül ki, aztán jöttek a korlátozott fegyverszállítások töketlen óvatoskodás mellett, és végre-valahára bebrummognak a színpadra a tankok, ahogy Normandiában se lehetett már cérnakesztyűben partra úszni. Későn érkeznek, de talán még nem elkésve.

Majdnem egy év kellett ehhez, és végtelen szenvedés, népirtások, ruszki börtöntöltelékek tomboló hordái, lakótelepek ágyúzása – tömény fasiszta barbárság. Hónapokon át ment a bohóckodás, komoly érvként merültek fel az alsópolcos agyhalott Medvegyev fenyegetőzései: jajistenem, eszkaláció lesz ebből. De nem lett. Moszkva kénytelen volt nyugtázni a páncéltörők átadását, a tüzérség, a légvédelem és a HIMARS rakéták érkezését, az ukrán katonák kiképzését – felvonyított időnként fájdalmasan, de más nem történt. És hogy is történhetett volna? Haderejének javát elégette ebben a háborúban, déli határain már mozgolódnak a gyarmatok, mert látják, hogy a medvének kiverték a fogait. Nem félünk. All in.

Mivel valóban békét szeretnénk mielőbb, az a közös érdekünk, hogy mielőbb tapossák ki őket Ukrajnából. Ehhez pedig kell a tank, a repülő, a még potensebb rakétatüzérség – minden, ami segíthet megrövidíteni a randalírozásukat. Lopakodó bombázó csak azért nem, mert túl hosszú a kiképzés. Az eszközök rendelkezésre állnak, pontosan erre fejlesztették és gyártották őket. A francia, a német, a brit és amerikai fegyverek arra születtek, hogy az oroszt legyőzzék, ha kell. Hát most kell. És fantasztikus, soha vissza nem térő alkalom, hogy vasáldozattal, ukrán vér árán megúszhatja a Nyugat.

Nincs más megoldás. Nem járható út elfogadni Oroszország „biztonsági igényeit”, mert azok kielégíthetetlenek: előbb uralni akarják a szomszédot, aztán annektálják, és akkor már uralni kell annak a szomszédját is, hiszen ott a határ.

Ezeknek a fegyvereknek mind ott a helyük, Ukrajnában. Nem francia, német vagy spanyol földön, amelyet közvetlen veszély nem fenyeget belátható időn belül. A front keleten van, de mindannyian mögötte vagyunk, eminens érdekünk, hogy tartsuk, és győzelemig támogassuk. A vasak többsége amúgy is csereérett, viszont még így is mérhetetlenül felsőbbrendű az oroszhoz képest – ahogy társadalmaink is.

Miért? Ezt maga Orbán Viktor válaszolja meg: meglátása szerint Putyin azért nem veszítheti el a háborút, mert akkor elbukná a jövő évi manipulált választást is, és ez életveszélyes számára.

Nos, az amerikai elnökök, a német kancellárok, a brit miniszterelnökök akár el is veszíthetnek egy háborút – és egy választást. Ha a népük úgy gondolja, nem éri már meg a hadakozás, akkor leváltják, és kész. Utána kisírják és kialusszák magukat, aztán előadásokat tartanak világszerte, könyvet írnak, kertészkednek. Nincsenek mögöttük hullahegyek és családostul legyilkolt riválisok, így viszonylagos nyugalomban élhetnek a hatalom elvesztése után is; a vagyonukkal elszámoltak már hivatali idejük alatt rendszeresen, halálfélelemre nincs okuk.

Ja hogy Putyin nem tud ilyen kecsesen visszavonulni? Hát akkor legfeljebb meghal egy koszos pince mélyén, sag schon, annyi baj legyen. Mit bánjuk? Legalább kétszázezer ember halálát okozta határtalan ostobaságában és nagyravágyásában egyetlen év alatt. Illő és helyénvaló, hogy utánuk pusztuljon. Magának építette ezt a rendszert.

Majd az utódja talán tanul belőle. Nem lehetetlen: Hruscsov duzzogva ugyan, de békében élhette le az életét a lemondása után, mert nem azt folytatta, amit Sztálin elkezdett.

Sőt, talán tanul belőle más is. Orbán Viktor átérzi, milyen az, amikor a hatalom élet és halál kérdése; amikor túl messzire ment, és nincs kiszállás, legalábbis szabadlábon. Nem csoda, hogy együtt érez a ruszki mészárossal, akit a populizmus és a diktatúra zsákutcába vezetett. Jól megértik egymást.

De nekünk és az európai népeknek nem kell együtt érezni velük. Csak küldeni a tankokat, hogy mielőbb vége legyen.