Foxi-maxi menne Erasmus

Csodálkozunk-e, ha a Magyar Televíziót nem hívják nyugati médiakonferenciákra? Gyakornokait nem fogadja a BBC, műsorait nem veszi át az Euronews, az Aranybulláért nem kapkod a Netflix és az HBO? Nem csodálkozunk, így van ez jól, terv szerint. Pártkatonák ritkán képesek nemzetközileg értelmezhető tevékenységre, és nem is feladatuk.

Természetes ezért, ha a hasonló pofák által irányított magyar egyetemek nem vehetnek részt az Erasmus-programban. Képzeljük csak el, milyen döntésekhez vezet egy Varga Judit vagy egy Deutsch Tamás jelenléte az egyetem vezetésében! Nézzünk végig ennek a pártszervezetnek a személyzeti politikáján, mondjuk vegyük körzőnyílásba a Megafon munkatársai­nak viszonyát a magyar nyelvhez, valósághoz, erkölcshöz. És most gondoljuk el, hogy az így kiválasztott emberanyagot rázúdítjuk Bécsre vagy Brémára.

Elszoktak ettől. Jártunk arra még lóháton, nem volt benne köszönet. Hiányzik nekik, hogy talajrészeg vademberek végighányják az évszázados platánsoraikat torokhangon buzizva? Elég nekik, amit a futballmérkőzések hoznak magukkal, semmi szükség arra, hogy az Erasmus is trollokat importáljon.

Az egyetemek politikai kontrollja bevallottan azt szolgálja, hogy a kormánypárt ideológiája érvényesüljön a magyar felsőoktatásban, akár a valósággal szemben is. Ne ők találják ki, vannak-e társadalmi nemek, vagy volt-e pozsonyi csata – erről megszületett a döntés odafent, tessék letanítani engedelmesen. Nincs új a nap alatt: a Szovjetunióban a legfelsőbb szinten állapították meg, hogy a kibernetika és a genetika burzsoá áltudomány, és megnézhette magát az az oktató, aki ennek ellenére tanítani akarta őket. Ott volt a nyakán a szovjet kurátor, hogy rendreutasítsa.

Nem meglepő, hogy a szovjet egyetemek akkoriban nem ápoltak szoros kapcsolatot a szabad világ kutatóintézeteivel; elvégre mit lehetne kezdeni egy vendégdiákkal, aki szégyellősen eltakarja a szemét, amikor a robot megmozdul. A magyar marxista gyorstalpaló, a foxi-maxi tanulói sem voltak célpontjai az agyelszívásnak. Mire mennének most a magyar ösztöndíjassal, akit ugyan maga a miniszterasszony javasolt kiküldetésre, de nem hajlandó tudomásul venni, hogy vannak homoszexuális állatok?

Tökéletesen érthető az immunreakció. Magyarországon a tudományt, az egyetemi életet éppen maga alá gyűri a politika, és innentől nem működhet tudományként. Magyarságot kell kutatnia és teremtéselméletet. Baszja Izüt szakmányban, de ez odakint nem elég semmire. A kulcsszó: kontraszelekció. Nálunk nemzeti érték, odaát bűn.

Két lehetőségünk marad. Az egyik, hogy elfogadjuk elszigeteltségünket. Majd csinálunk magunknak magyar tudományt. Ahogy a Harmadik Birodalom feltalálta a német fizikát, szemben a zsidóval; sajnos végül az derült ki, hogy a zsidó fizikából lehetett atombombát építeni, a németből meg nem, pedig az fajtiszta volt.

A másik, hogy ezek a kártékony élősködők legalább az egyetemek környékéről eltakarodnak. Valaki köztük kimondja azt a szót, hogy közjó, szöget üt a fejükbe, elszégyellik magukat, és tudomásul veszik, hogy fontosabb több tízezer magyar diák jövője, mint az ő járadékuk.

Látszólag csekély áldozat volna, még akkor is, ha Európa mostanra roppant gyanakvó, és nem fog megelégedni személycserékkel, hanem a politikai befolyás teljes megszüntetését követeli. Ám itt valami sokkal fontosabbról is szó van, mint hogy Varga Judit végtelen bölcsességében megmondhassa, mi tudomány és mi nem az.

Na, vajon mi lehet ennél fontosabb? Segítségünkre siet az etológia. A magasban köröző keselyűről vagy a fűben bóklászó hörcsögről nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy élelmet keres. A fideszesről, amikor épp ébren van, ugyanígy tudható, hogy lopni indult. Lehet, hogy még nem ért oda, lehet, hogy már hazafelé viszi a zsákmányt, esetleg a főnökhöz tart leadni a jutalékot, de hogy lopni akar, az hétszentség. Ezért ültek az egyetemek nyakára. Nem azért, mert hirtelen érdekelni kezdte őket a tudomány vagy az oktatás, hiszen az ő kormányukban az a belügyminisztérium egy félemelete, ahol meg sem áll a lift.

Betonozásra egyre kevesebb pénz jut mostanság az uniós forrásokból, kutatásra viszont annál több. Hát erre a szagra gyűlt össze a tudós társaság. Mindegyik eltervezte már, melyik családi-haveri céggel építtet majd részecskegyorsítót, fúziós reaktort, fluxuskondenzátort. Ezt neszelte meg Európa, mert az etológia előttük sem ismeretlen, tizenkét évük volt tanulmányozni a keselyűk viselkedését. Azt a pénzt akár adhatják olyanoknak, akik valóban tudományra költik, és nem a családi ezüstre. Ha van olyan terület, ahol Európának teljes erővel fejlődnie kell, az a kutatás-fejlesztés, mert a lemaradásunk már most elkeserítő. Uniós polgárokként is az az érdekünk, hogy inkább tisztességes holland tudósok kapják meg azt a pénzt, amit nálunk miniszterek osztogatnának el.

Itthon épp van sürgetőbb bajunk, például a keselyűk meg a hörcsögök. Egyszer majd úrrá leszünk rajtuk, addig legalább kéretik nem etetni őket. Akkor majd visszatérünk, kedves Európa. Addig te csak tanulj és okosodj nélkülünk, hogy érdemes legyen.