HVG, 2022/37., 2022. szeptember 15.
TÓTA W. ÁRPÁD
Ősz 2022. Magyarország járomcsontig trágyában, amit, már amennyire kivehető a bugyborékoló szidalmakból, a világ általános állapotának tulajdonítunk. Azon belül főleg a Nyugat hanyatlásának; ennek látszólag ellentmond, hogy ezzel egy időben a Nyugattól kunyerálunk mentőövet fátyolos őzikeszemekkel, de nem baj, szavazóink lobotomizáltak, ellentmondásokra nem érzékenyek. A segély pillanatnyi akadálya, hogy Orbán és baráti köre túl sokat lopott, következmény nélkül. Hiába az ügyészség, rendőrség, versenyhivatal, nyomozóiroda, számvevőszék, ezek valahogy nem fogtak szagot sose.
A megoldás tehát, hogy a kormány létrehoz egy saját korrupcióellenes hatóságot. Ha Brüsszel ezzel megelégszik, akkor akár ki is akaszthatná a táblát az üvegpalotájára, hogy HÜJE VAGYOK, ÜSSETEK!
Két lehetőség van, ezt még egy uniós hivatalnok is képes kiszámolni. Az egyik, hogy ez pont úgy fog működni, mint a már létező szervek, vagyis a lopás folytatódhat akadálytalanul, azaz ide pénzt adni bohóság volna. Nem is bohóság, hanem bűn, hiszen máshol nem dísztányérfejű bűnözők kokainozzák el, hanem épül belőle iskola vagy legalább aknamező.
A másik, hogy a magyar kormány most az egyszer ezt komolyan veszi. Az elismert, korrupciókutatásban jártas szervezeteket hívja meg: Transparency, K-monitor, független sajtó. A hatóság folyamatos működését úgy garantálja, hogy kívül helyezi azt a saját hatáskörén, mondjuk négyötödös többséghez köti a személyi döntéseket. Műsoridőt garantál a szervezetnek a közmédiában, teljes adathozzáférést, ezenfelül költségvetési támogatást. No, ez már valami lenne.
És aztán ez a hatóság, mivel valóban potens eszköze a korrupció elleni küzdelemnek, szépen sorjában tömlöcbe záratná Völner Pált, Farkas Flóriánt, Tiborcz Istvánt – hogy csak a gyakorlatilag lezárt, bizonyított esetekből szemezgessünk. Bekopognának ide-oda, bekérnék a számlákat, nagyokat ciccegnének, majd először nyilvánosságra hoznák őket, aztán küldenék a rabomobilt. Rajtaütnének uniós pénzekből felhúzott családi kúriákon, kilakoltatnák a hájas seggű megyei elnököket, vinné őket a fekete helikopter bilincsben a pokolba. Igen, ezzel kiegyezne az Európai Unió.
Csakhogy jelenleg egyetlen nevet, egy számot, egy betűt sem ismerünk abból a javaslatból, amivel a szemüket próbáljuk kiszúrni. Az ígéret üres. A pártállam tizenkét éve egyetlen tanulsággal szolgált: hogy képtelen kontrollálni saját magát. Ami nincs lecsavarozva, azt viszi, ilyen a mágneses vihar természete; nem fog megváltozni sem a tízparancsolattól, sem európai normáktól.
Ha az unió mégsem hülye, akkor a lehetőségeink lényegében az Európai Ügyészség befogadására korlátozódnak. Akárhogy is, börtön a vége. Én itt ragadnám meg a probléma méregfogát.
Pablo Escobar, Kolumbia drogcsászára évtizedeken át sikeresen elkerülte a büntetést. Aztán végül nem volt már kiút. A bűnök tagadhatatlanok voltak, a büntetési tételek szintén, az erő pedig már nem volt elég, hogy kivágja magát. Mégis volt megoldás, és ez lehet az Orbán-klán receptje is.
Escobar kiegyezett a kormányzattal, alávetette magát az eljárásnak, egy aprócska feltétellel. Szabadságvesztését a saját maga által épített börtönben tölthette le. La Catedral volt az intézmény neve, volt benne jacuzzi, vízesés, mozi, focipálya, ami szem-szájnak ingere – ilyen, amikor magának csinál az ember börtönt, vagy korrupcióellenes hivatalt. Ott raboskodott Escobar, főúri kényelemben.
Építsünk egy ilyet. Uniós pénzből természetesen, ezt már nem lesz nehéz lenyeletni velük, amúgy is szoktak sápítozni a magyar börtönviszonyok miatt. Nagy terület kell, mert ez nem egyszemélyes lesz, csak a jéghegy csúcsa százas nagyságrend. Lehetne mondjuk Tihany.
Ott golfozik, piál, csónakázik, drogozik majd vidáman a lopáson kapott elit, ráadásul egy börtönből teljes joggal kitiltható nemcsak a sajtó, de még a korrupciókutató hatóság is. Meglesz mindenük, maximum nem utazhatnak, és lemaradnak a Nemzeti Galéria megnyitóiról, de ezt túl fogják élni, mert tokaszalonna, ágyaspálinka és lakodalmas zene lesz elég. Tessék, Európa, Magyarország kíméletlenül lecsap a korrupcióra!
Pablo Escobart később a vele ellenséges kormány át akarta helyezni egy igazi börtönbe, de az már neki nem tetszett, úgyhogy inkább megszökött. Ilyen veszélytől nem kell tartani. A példás korrupcióüldözés nyomán megjönnek a pénzek, lesz krumpli meg nyugdíjemelés, ellenzéki győzelemre nincs esély. Igazából a magyaroknak teljesen jó úgy is, hogy szabadlábon élik világukat az ország legnagyobb tolvajai, hiszen ebben éltünk eddig. Nem a nép kényszeríti ki a bűnhődést, hanem a külvilág. A nemzet hálás lesz, hogy urai még ezt is megteszik érte. Népviseletben énekel majd a szabadulóbulin, és soha meg sem fordul a fejében, ki van itt börtönben. Hogy kinek mi a büntetése, és miért.