HVG, 2022/33., 2022. augusztus 18.
TÓTA W. ÁRPÁD
Készülünk. Imádsággal, öntapadós szigetelőcsíkokkal, sztrájkkal, nagyanyáink recepteskönyvével, lopott fával. Már látjuk a tehervonatot az alagút végén. Van zsákjában minden jó.
Készül a maga módján mindenki, aki a jövő fogalmát ismeri – közben vadul hegedülnek a tücskök, repülnek egyet még a tengerhez, tűzijáték, cigányzene, egyszer élünk. Készül nyilvánvalóan az ellenzék is, hiszen közeleg az ő ideje. Ja nem, vicceltem. Egyedül Gyurcsány Ferenc készül, egyelőre titokzatosan sejtetve, hogy mire. Találgathatunk, addig se a nyomasztó jövendőn kattogunk.
Van-e értelme a készülődésének? Elhihető-e, hogy pont ő tudná jobban csinálni? S ha senki más nem készül, nem mutat semmiféle életjelet, végre újra élére állhat a kérdés: Orbán vagy Gyurcsány?
Lesznek, akik emlékeznek. Arra, hogy drága volt a benzin, de legalább volt. Hogy mégis lett gázáremelés, de nem ekkora. És hogy amikor már mindenkinek elege volt belőle, akkor lelépett.
Lesznek, vannak, akik nem emlékeznek, mert tízévesek se voltak, viszont azóta csak abban a rendszerben éltek, ahol Orbán Viktor mindennek az origója, még az Origónak is; és pont elég volt nekik. Jöhet az a másik, az izé… mindegy is, kicsoda. És csak egy másik van, már bocsánat a rossz hírért: Gyurcsány Ferenc, illetve becses neje, és hűséges csapatuk. Nincs kormányképes kutyapárt, nincs harmadik út, és valójában el sem fér a palettán. Nincsenek tisztakezű, szűz szakértők; nem mintha a szakértői kormány ne lenne alapból egy hülyeség.
Nem tudjuk ma még, mivel válhat a verseny nyitottá. A megélhetési válságtól? A tovább harácsoló kiváltságosok valamely új botrányától? Egy gyönge gázlángban megvillanó Rolex, egy újabb kastélyüzlet a kilakoltatások közepette? Valaki bátor és önfeláldozó kiállása? A közös felháborodás élménye? Futótűzként terjedő sztrájk? A kapkodásból és ámokfutásokból kirajzolódó felismerés, hogy Orbán és pártja inkompetens és alkalmatlan? Vagy ez mind együtt, kinek-kinek a legfájóbb tétellel a pakli tetején?
A katasztrófa során természetesen felmerül majd, hogy Orbán elkúrta. Erre pedig adekvát válasz lesz, hogy az elkúrás fogalmát ki vezette be és nevezte el. Valamint hogy Gyurcsány hazudott. Arra viszont az lesz a riposzt, hogy mégse tizenkét éven át.
Nincs ennek a mateknak jelentősége, az az igazság. Ceusescut Iliescura cserélte a nép, Husákot Meciarra, az MSZMP-t Antallra, aztán megint megszavazta az MSZMP-t, egy konkrét pufajkással az élén. Ehhez nem kellett a jelöltnek hibátlannak lennie, még csak nagyjából rendes embernek se; elég volt a remény, hogy lehet jobb annál, ami van.
Ezt a reményt nem lesz annyira nehéz felmutatni idén. Mármint annak, akinek van egy jól szervezett pártja, oda tud menni a nélkülözőkhöz, és a fülükbe súgni, hogy mindez nem szükségszerű. Hogy ez nem háborús infláció, hanem Orbán ostobasága és rablása; hogy lehetnénk normális európai ország, ahol nem ennyire szar a helyzet. Elhinnék ezt Gyurcsánynak és a feleségének? Naná. Depressziós, mélyszegény, bántalmazott lányokat nem nagy kihívás felszedni.
Azt ma nem láthatjuk, hogy 2026 előtt egyáltalán előáll-e az alkalom a kormányváltásra. Simán megeshet: a Fidesz nem fog fellázadni, de például az előfordulhat, hogy érezve a mocsár mélységét, amibe belenavigálta az országot, Orbán ideiglenesen átadja a kormányrudat valami kopó alkatrésznek, aztán kicsúszik a kezéből az irányítás. Vagy beteg lesz. Vagy megunja. Vagy a reménytelenségből olyan ellenállás kerekedik ki, amely kikényszeríti a visszalépését. Omlásában súlyos a légvár.
Azt viszont könnyebb kiszámolni, vajon képes lenne-e a Demokratikus Koalíció beváltani az ígéretet, ha erre esélyt kap. Egyes ügyekben ez biztosra vehető: ahhoz, hogy Európa visszafogadja Magyarországot, elég csak nem bunkó fasiszta parasztnak lenni, márpedig ezt Orbánon kívül szinte bárki képes hozni. Ez mindjárt egy zsák pénzt jelent, tűzoltásként. Egy másik zsákot pedig az Orbán-klánból kitaposandó szajré.
Minden más kérdéses, természetesen. Amellett nehéz érvelni, hogy Gyurcsány ne találna ezeknél jobb minisztereket, hiszen már az akváriumomban is ígéretes jelölteket látok, és akkor a szomszéd óvodában még nem is toboroztam. Lehetne például egy diplomata a külügy élén, Szijjártó Péter munkáját pedig kiváltanánk úgy, hogy időnként kiküldünk Szergej Lavrovnak egy profi escortot. Szóval ami itt kormányzás címen folyik, azt nem lehetetlen túlteljesíteni, sőt.
De attól még elkúrhatja megint, lássuk be.
Amikor Nyikita Hruscsovot eltávolították a Szovjetunió éléről, tudomásul vette a döntést. „Ki álmodhatott arról, hogy Sztálin szemébe mondja: már nem kell nekünk. Egy nedves folt se maradt volna utána. Minden megváltozott. Nem félünk többé. Ez az én életművem.” Azzal elvonult nyugdíjba, és magában morgolódva élt, míg meg nem halt.
Hát így jár majd Gyurcsány Ferenc, ha újra hatalomra kerül, és megint kudarcot vall. Az már egy másik Magyarország lesz, ahol a miniszterelnöknek nem kell korszakos hősnek lennie, és így megbolondulnia sem kötelező.
Jó éjszakát, gyerekek!