Nem, nem, soha!

Képzeljük el, hogy Magyarország úgy működik, mint az Európai Unió. A kormány dönt – építkezésről, adópolitikáról, migrációról, akármiről –, majd bejelentkezik Budapest XI. kerülete, és azt mondja: vétó. Tréfás gondolat, különösen figyelembe véve azt, hogy a főpolgármesternek sincs lassan szava abban sem, rendelhet-e a hivatala golyóstollat.

Mindig érdemes megfigyelni, van-e valamely álláspont mögött általános érvényű norma, vagy csak a pillanatnyi érdekét zenésíti meg az előadó. Az európai vétójog intézménye – Orbán és tábora szerint – a demokrácia alapvető biztosítéka, enélkül az unió nem más, mint zsarnokság, a többség diktatúrája. Sőt általában kerülik annak megfogalmazását, hogy Magyarország az unió többségével áll szemben, inkább háttérhatalmat és Sorost rajzolnak a túloldalra. Esetleg a „senki által meg nem választott” Európai Parlamentet emlegetik, ahová amúgy a senkik szavazatai alapján a legtöbb képviselőt éppen a Fidesz küldte, csak hát végtelen bölcsességükben befocizták magukat az asztal alá.

Oké, tehát mi a norma? Demokrácia akkor van, ha bármely lepkefingnyi entitás vétózhat bármit? Akkor Magyarország nem demokrácia; itt ugyanis a Fideszen kívül senkinek sincs beleszólása semmibe, és aki hümmögni próbál arról, hogy nincs minden a legnagyobb rendben, az minimum Soros kottájából játszik.

Vagy: a demokrácia nemcsak liberális lehet, hanem teljesen természetes, hogy a többség rákényszeríti a többiekre az akaratát. Ez esetben az Európai Unió tökéletes demokrácia, vétójog nélkül is. Még csak nem is illiberális, csak éppen nem hagyja magát lefékezni a lakossága két százalékát számláló Magyarország hepciáskodásától, hanem simán leszavazza. Aztán ha annyira akarják, csempésszék be a magyarok Kirill pátriárkát kertitörpének álcázva a pótkerékben, ahogy általában körözött bűnözőket szoktak. Minősíthetnék a magyarokat külföldi ügynöknek is, de erről nincs szó, csak a vétójogról.

Mind a kettőt egyszerre nem lehet mondani, legalábbis értelmes és összefüggéseket átlátó közönségnek nem; ez a fő oka annak, hogy a Fidesz táborában ilyen emberek már csak pénzért, napszámban maradnak meg.

Még érdekesebb lenne a helyzet, ha Budapest XI. kerülete nem azért emelne vétót, mert nem ért egyet az adótörvényekkel, hanem pusztán zsarolásként. A jóváhagyásért cserébe elkérne néhány tízmilliárdot gombfocira és a polgármester magánvárának felépítésére, valamint követelné, hogy a kerületi hivatalban elhelyezett bitcoinbányák és zugkaszinók körül ne szaglásszon se az adóhivatal, se a rendőrség.

Aztán persze követné a példát Szeged, Miskolc és Hódmezővásárhely; Márki-Zay Péter szanaszét vétózná a költségvetést, amíg show-műsort nem kap a köztévén. Mindezen jól szórakoznánk egy darabig, amíg ki nem derülne, hogy ez rosszabb, mint a kétharmados uralom. Mert ami így működik, az nem működik, az nem egység – az nincs is.

Az uniós vétójog eltörlése tehát elkerülhetetlennek látszik. Idegesítő kérdés, hogy mi van akkor, ha Magyarország megvétózza, hogy ne lehessen vétózni. Erről sokat fognak még tanakodni; addig is töprengjünk el azon, hogy a hetes cikkely érvénybe léptetésére minden jogalap megvan, és az érintett tagállam szavazati jogának felfüggesztésével jár.

De vajon nem önvédelmi fegyver-e a vétó? Mit teszünk, ha az összes európai állam felsorakozik ellenünk, és olyasmit szavaz meg, ami nekünk elviselhetetlen? Például arra kényszerítené Magyarországot, hogy adja át kincset érő vízkészletét, operáljon át minden óvodást ellenkező neművé, és tároljon egymillió kétéltű arabot a Balatonban? Nota bene: ezek a gyanúk a kormánypárti tábor többsége számára ugyanolyan hihetők, mint az ukrajnai víruslaboratóriumok. Mi lesz, ha ott állunk vétó nélkül, védtelenül az acsargó dánok és hollandok előtt? Mit teszünk, ha az antant megszavazza a második Trianont?

Nyugi! Magyarországnak mindig meglesz a lehetősége, hogy ha végképp nem bírja elviselni az európai politikát, akkor mentesítse magát. Bármikor kiléphet.

Abban a pillanatban megszűnik minden uniós előírás, görbülhet a magyar uborka, amerre akar, és főleg lehet már lopni, nemhogy két kézzel, de előléphetnek a lábbal és szájjal lopó művészek is. Uniós pénzekhez nem férnek hozzá, de ellophatják kedvükre a vízkészletet, az óvodásokat meg a Balatont.

Európa igen sűrű évek előtt áll. Háború, klímaválság, gazdasági zűrök, meg ami még jön. Gyors, okos, logikus döntésekre lesz szükség, arra viszont nem, hogy latorállamok dugdossanak a küllők közé fokost csak azért, mert nem tetszik nekik, hogy a földre köpni tilos, meg mert Vlagyimir bácsi ezt parancsolta. Ha nem lennénk magyarok, az volna az érdekünk, hogy ezt a kellemetlen ballasztot – minket – mielőbb dobják ki a klubból. Mivel magyarok vagyunk, a legjobb megoldás számunkra, ha a vétójog megszűnik. Mi a vétót Európa gyengítésére használjuk, pedig szükségünk van az erős és cselekvőképes unióra. Az előttünk álló kihívásokat ugyanis Magyarország egymagában akkor sem képes kezelni, ha a XI. kerület nagyvonalúan eltekint a vétótól.