A papagáj halott

Az élet igazságtalan. Két évet sem élhetett a Pesti TV, s most egy csapásra vége lesz. A tisztelt olvasó nyilván nem nézte, csak tudott róla, hogy van. Ennek ellenére tanulságos a történet. Vegyük úgy, hogy udvari dráma, amelybe beleszagolhatunk, és a bomlástermékekből kitalálhatjuk, mi megy ott fenn, ezeknél.

Nem leépítés és átszervezés következik, hanem hirtelen halál. A döntés végleges és végletes. Mintha a tulajdonos azt vette volna észre, hogy átverték.

Normális magánvállalkozásoknál is előfordul a csőd, de ezt nehéz most röhögés nélkül leírni. Megcsappannak a bevételek, elfogy a pénz, lehetetlenné válik a működés fenntartása. Az olyan képződményeknél viszont, mint a Pesti TV, eleve a bevétel fogalma sem értelmezhető. Egyenesen a legfőbb hatalom húzta elő a farzsebéből azt az ötszázmilliót, amiből a tévét megalapította maroknyi tettrekész, lelkes kormánypárti fiatal. Eddig tündérmese. A tündér szerepében „Mészáros Lőrinc”.

Hamvasak voltak és szépek, a legtöbben már bizonyítottak korábban. Ahogy ők szerették a hatalmat, nem szerette úgy senki… illetve de, pontosan ugyanez a rajongás árad másik három tévéből is, egyéb felületek mellett.

De volt ígéret is: igen, ugyanazt a különvéleménytől mentes csaholást fogják előadni, mint a többi kormánypárti médium, de – dobpergés – a fiataloknak!

A tévében. A tévét néző fiatalok millióinak. Ezt az ellentmondást maga Jeszenszky Zsolt sem tudta megválaszolni, amikor Gulyás Márton rákérdezett: ő nem tudja, miért tévén próbálják elérni a huszonéveseket, de nem is az ő dolga. Legfeljebb sejthette, de úgysem mondhatta ki: azért, mert a tévé jó drága műfaj. Vagyis jó sokat lehet számlázni érte a kisgömböcnek, annak meg úgyis mindegy, végtelen pénze van, mert övé a mindent járó malmocska.

„Mészáros Lőrincet” alaposan átejtették, de meg is érdemli, ha elhitte, hogy ez működik.

Van a Monty Pythonnak egy híres jelenete, amelyben az állatkereskedő váltig bizonygatja, hogy a kék norvég papagáj, amit rásózott a vevőre, az nem halott. Csak pihen. Szeret a hátán fekve pihenni. Pont ilyen abszurd humor előállni azzal, hogy ha egy kábeltévén libériás inasok nyalakodnak Németh Szilárddal, attól a fiatalok fideszesek lesznek.

Az egész jelenet láttán pironkodva fogdostuk erkölcsi érzékünket, mert nehéz itt igazságot tenni. Huth Gergely, meg aki még cinkosa volt ebben, alaposan lehúzta a befektetőt, ennek voltak jelei korábban is. Az viszont maga is idegen pénzből gazdálkodik, tehát nem egyszerű megítélni, bűn-e továbbhordani a szajrét. De nem is kell, elégedjünk meg a helyzetkomikummal.

Beszédes a döntés háttere is. A kormány házi kutatócége, a Századvég csodálatos eredményeket mért a Pesti TV-nek, csak úgy csörögtek a kasszában a nézettségi százalékok. A tulajdonos azonban az AGB Nielsen auditcég szikár és szerény számait vizslatta gondterhelten, és azokból azt látta, hogy ezek a hülyegyerekek pár ezer embernek játsszák az eszüket, azon belül főleg demens nyugdíjasoknak, akik annak örültek, hogy ilyen aranyos fiatalemberek is pont olyan korlátolt hülyék, mint ők. Tudjuk, látjuk Oroszországtól Szicíliáig, hogy a főnöktől lopni, neki hazudni életveszélyes. A lopás és a hazudozás az ő privilégiuma.

Tehát honnan tudja meg Vaszily Miklós gauleiter és rajta keresztül „Mészáros Lőrinc”, hogy a befektetésük csődöt mondott? Úgy van: a tőlük független, éppen ezért megbízható nézettségmérő nyers adataiból. Ha nem lenne, ha azt is lenyelte-kiszorította-igazodásra kényszerítette volna a hatalom, akkor most sötétben tapogatózna, és tömné tovább a feneketlen zsákot.

Kicsiben, ebben a groteszk történetben is megmutatkozik, miért jó és kívánatos, ha a hatalom nem mindenható, és van, aki tudja és meri az asztalra csapni a valós adatokat. Rendkívül bizarr, hogy maga a Pesti TV éppen azért jött létre, hogy az ilyen függetlenséget, a hatalmon kívüli létezést rágalmazza és gyalázza. Ez persze abból is következik, hogy kutyaütő tehetségtelen társaságról beszélünk, amelynek nem sok eszköze volt a hűsége és egyetértése bizonyítására, azon kívül, hogy suta mondatokban nagyon-nagyon csúnyákat próbált kiabálni mindenkire, aki nem fideszes.

Mondhatta volna szebben, kis lovag. Annak legalább stílusértéke lett volna.

Csüggedni azért nem kell. Lehet tanulni azoktól, akiket eddig kiátkoztatok. Egyáltalán nem kötelező „Mészáros Lőrinc” csöcsén lógni, nem titeket vett feleségül. Az Index mögül eddig kétszer fogyott el a Fidesz; ebből lett két új, sikeres hírportál, mármint abban az értelemben sikeres, hogy megélnek az olvasóikból és támogatóikból. Mi a HVG-nél szintén így bírjuk ki lőrincfillérek nélkül. Igaz, jóval több a fizetős olvasónk, mint ahányan a Pesti TV nézői voltak a kábelszolgáltatók megerőszakolása ellenére is.

Amúgy a Monty Python-jelenet végén a kereskedő váratlanul felteszi a kérdést: – Nem akar velem eljönni szobára? – Azt hittem, már sose kérdezed meg! – hangzik a vidám válasz, és a fellobbanó férfiszerelem menten zárójelbe teszi a kérdést, döglött-e a papagáj. De a papagájt ez már nem vigasztalja.