HVG.hu, 2022. március 16.
TÓTA W. ÁRPÁD
A nyugati katonai elemzők azt találgatják, hogy az invázió elején még általuk is megjósolt gyors ukrán összeomlás elmaradásában a hősies ellenálláson kívül mekkora a szerepe annak, hogy az orosz hadsereg nem úgy néz ki, ahogy lefestették.
Oroszország nemcsak az Ukrajna ellen indított agressziójával lepte meg a világot, hanem azzal is, milyen gyengének bizonyult a rettegett hadserege. Valahányszor felmerült a konfliktus lehetősége, az újságok és tévék rengeteg vörös piktogrammal érzékeltették az orosz fegyveres erők méretét. Az Ukrajna körüli felvonulás idején az infografikákon mindenki megcsodálhatta például a csaknem húszezer harckocsit.
Csak az apróbetűs részből derült ki, hogy ebből alig háromezer bevethető, a többit tartalékban eszi a rozsda. Azt pedig már az ukrajnai háború eddigi menete mutatta meg, hogy még a konzervatív becslések is messze túlértékelték a haditechnikát, a katonák képzettségét és motivációját – összességében az oroszok katonai erejét. Az orosz nagyhatalmiság hazugságokból épülhetett, és a háború egyik kiváltó oka az lehetett, hogy ezeket maga Vlagyimir Putyin is elhitte.
Oroszország a Stockholmi Békekutató Intézet (SIPRI) legutóbbi adatai szerint 2020-ban a GDP-je 4,3 százalékát költötte katonai kiadásra, azaz 61,7 milliárd dollárnyit. Ez arányaiban meghaladja az Egyesült Államokét, ami 3,7 százalék, ám a két gazdaság teljesítményének szélsőségesen eltérő volta miatt az amerikai abszolút összeg, a 778 milliárd dollár a tokkal-vonóval számolt teljes orosz GDP-nek csaknem fele. A rangsorban második, hadseregét bőkezűen fejlesztő Kína 252 milliárd dollárja csak a GDP 1,7 százaléka, míg a NATO 2 százalékot vár el tagállamaitól, amelyek ezt sem mindig teljesítik.
Moszkva 2010-ben hirdette meg nagyarányú haderő-modernizációs programját, ami összesen körülbelül 400 milliárd dollárnak megfelelő összeget emésztett fel. Mertek nagyot álmodni. Ha minden terv szerint ment volna, Oroszországnak ma 2300 T–14 Armata harckocsija lenne. Az Armata távirányítású toronnyal és automata rakétaelhárító rendszerrel van felszerelve, képes bármilyen ellenséges harcjármű leküzdésére, az ismert páncéltörő rendszereknek pedig ellenáll – a reklám szerint. A valóságban az Armata lerobbant a 2015-as díszszemle főpróbáján a Vörös téren, és el kellett vontatni. Rendszerbe állítása azóta sem történt meg, Ukrajnában pedig egyetlen darabot sem látott még senki.
Szintén a valóságban 30-40 éves, hidegháborús T–72-esek vonszolják magukat az ukrán sártengerben, sebtében a tornyukra hegesztett vasketreccel, amelyre a legénység paplanokat és egyéb lomokat halmoz abban a reményben, hogy ez megvédi őket az Ukrajnának szállított nyugati rakétáktól. Egyelőre hasonlóan hiányzik a konfliktusból a szintén nagy mellénnyel – és időnként valódinak hazudott számítógépes grafikával – bemutatott Szu–57-es lopakodó vadászbombázó, illetve bármilyen, modernnek nevezhető légierő. Az orosz repülők meglepően korlátozottan vesznek részt a háborúban, időnként civil célpontokat bombáznak, általában nem precíziós fegyverekkel, hanem butabombákkal. Veszteségeik, amennyire a háború ködéből kivehető, szintén jelentősek.
A légierő hiányáról is élénken tanakodnak a katonai elemzők világszerte. A brit Royal United Services Institute védelmi és biztonsági agytröszt arra a következtetésre jutott, hogy a kevés repült óra, az elégtelen gyakorlati kiképzés miatt az orosz repülőerők képtelenek nagyszabású légi hadművelet összehangolására. Tény, hogy az orosz pilóták még a hivatalosan bevallott adatok szerint is körülbelül feleannyit repülnek, mint nyugati kollégáik. Más kutatók úgy vélik, az orosz légvédelemnek problémát okoz barát és ellenség megkülönböztetése, és mivel az ukrán vadászgépek és drónok még mindig aktívak, a tömeges bevetés azzal a veszéllyel járna, hogy az oroszok lelőnék a saját gépeiket.
A légvédelem helyzete egyébként a katonák moráljáról is árulkodik, mert az ukrán ellenállók rengeteg új, elvileg élvonalbeli mobil légvédelmi járművet zsákmányoltak. Ezek az ukrán drónok elsődleges célpontjai, és egyelőre úgy tűnik, az orosz kezelők túl könnyen elhagyják dollármilliókat érő eszközeiket. Ez nem róható fel nekik: a hódító had minden információ szerint súlyosan demoralizált, nemcsak a háború okát és célját nem értik, de éheznek és fáznak is, valamint átverték őket. A hadifoglyok általában arról számolnak be, hogy őket gyakorlatra vagy tartalékos képzésre hívták be, háborúról – vagy különleges katonai műveletről – szó sem volt.
Első pillantásra érthetetlen az is, hogy az orosz hadsereg ácsorog Ukrajna főútvonalain, ahol sorozatos rajtaütések, dróntámadások és tüzérségi csapások érik. A látszólag furcsa „taktika” mögött – nyugati hírszerzők jelentései, és a zsákmányolt járművek vizsgálata alapján – a gumikérdés áll. Az orosz teherautók és kerekes harcjárművek régóta csereérett, gyakran a legolcsóbb, rossz minőségű kínai abroncsokon gurulnak. Még ezek karbantartását, időszakos forgatását is elhanyagolták, így nem lehet csökkenteni a guminyomást, enélkül viszont – ahogy minden valamirevaló civil fuvarozócég is tudja – a járművek nem képesek haladni a sárban.
A magyarázat kézenfekvő: korrupció és hazugság.
Szinte biztos, hogy azokért az olcsó kínai gumikért kifizették a legjobb német abroncsok árát, a különbözet pedig tisztek, hadtáposok, politikusok és beszállítók jólétét szolgálta. Alighanem a korrupció van amögött is, hogy már az első napokban üzemanyaghiány miatt álltak meg harckocsik az út szélén. Korábban a még szabadabb orosz sajtó is hírt adott a hadseregben és a fegyverfejlesztésben előforduló csalásokról, kifizetett, de el nem készült fegyverrendszerekről, tonnaszám eladott gázolajról. Ma már ennek említését súlyos büntetéssel fenyegeti az újonnan meghozott törvény.
A legsúlyosabb hibákat azonban alighanem a felderítők, a döntés-előkészítésért felelős szervek követték el.
A Meduza független orosz lap információi szerint a múlt héten házi őrizetbe kerültek az Operatív Információs Osztály (DOI), vagyis a külföldi hírszerzés vezetői. A DOI vezérkara ellen az a vád, hogy félrevezették Vlagyimir Putyint, és „azt mondták neki, amit hallani akart”. Ezért kezdték az oroszok úgy a háborút, mintha kirándulni mennének, ezért nem is számoltak komoly ellenállással, és még ha sejtették is, hogy vannak problémák a sereggel, úgy vélték, Ukrajna térdre kényszerítéséhez elég erejük lesz. A nyugati szankciók benne voltak ugyan a pakliban, de a Krím annektálása után tapasztaltak alapján úgy kalkuláltak, azok viszonylag enyhék lesznek, és a gyors lefolyású hódítást idővel tudomásul veszi a világ.