Vlagyimir elszabadul

Ukrajnáért okkal és megérdemelten sír a világ. Nem sok együttérzésre számíthat most, aki nem ukrán – és a legkevesebbre az oroszok. Pedig ha nem is mérhető össze a bombázással, egészen vérfagyasztó élményeken mennek keresztül. Napok alatt kiürül az országuk: egymás után tűnnek el a márkák, termékek, filmek, újságok, áruházak. A többség már kivonult, mások pakolnak. És eltűnik a pénzük, a munkahelyeik. Lehet Kínából rendelni mindenfélét, de már kétszer annyiért – és ez csak a kezdet. Végül a putyini szakadék egy nagy ásításával megszűnik az internet. Orosznak lenni ma szégyen: a háború védhetetlen, a hallgatás beleegyezés, a tiltakozás veszélyes, az eredmény katasztrofális.

A csapdából, a világ felé megmagyarázhatatlan, megalázóan alakuló, hazájukat egyre több bűnnel terhelő háborúból nem látszik kiút. Nem fegyverek hiányoznak, csak a szabadság. Egy demokratikus Oroszország még ma is könnyedén ki tudna farolni. Valószínűleg nem is került volna ebbe a helyzetbe. De ha mégis, lenne megoldás.

Már napok óta tele lennének az utcák tüntetőkkel, akiket nem vernének össze elektromos sokkolóval a rendőrök, amiért azt kiabálják, hogy le a háborúval. Volna szabad sajtó, tévék, rádiók és hírportálok, amelyek bemutatnák a tekintélyes tömegeket, elemeznék a folyamatokat, kritizálnának és feltárnák a kellemetlen tényeket. Például hogy hová lett a pénz a hadseregfejlesztésből, és miket követ el rongyos hordájuk a megmaradt ócskavasakkal. A pontosan mért közvéleményből látszana, ahogy a szankciók, a fronthírek, a veszteségek többséget képeznek. Talán már ma, vagy egy hét múlva billenne át a hangulat, de megtörténne.

Természetesen lépnének az ellenzéki pártok, és meg is fogalmaznák a másik opciót. Valami olyasmit, hogy kivonulnak Ukrajnából, a Krímről meg majd tárgyalgatnak tovább. A közvélemény, a sztrájkok, a visszaélések miatt meginduló perek nyomása alatt megbomlana az elnök mögött álló tábor, kilépne a koalíciós partner, vagy néhány képviselő, aki gondol a jövőjére. Bizalmatlansági indítvány, előrehozott választás, új kormány.

Oroszország demonstrálná, hogy van jobbik arca, el tudna határolódni a bűnösöktől, sőt számonkérhetné a tetteiket. Van erre recept: ma csak a leghülyébbek feltételezik, hogy a németek nácik. Hosszú vitákban, irodalomban, filmen és történettudományban értékelnék a vereséget, jó esetben megértenék, hogy érdemesebb más műfajokban próbálkozni, mert a világhódítás nevű sportágban nincs paralimpia, ahol ők is nyerhetnek.

Ukrajna is hajlana a kompromisszumra, hiszen érdeke, hogy a Putyint váltó, békét ajánló kormány megerősödjön és a helyén maradjon. A szankciókat hamarosan feloldaná a Nyugat, az élet visszatérne Oroszországba. Mindenki jobban járna.

Kivéve Putyint és körét. Nekik az eddig elkövetett bűnökért, sikkasztásért, csalásért felelniük kellene. Ukrajna előtt még megúszhatták volna egy kényelmes házi őrizettel, a most elkövetett atrocitásokkal már nehéz volna Hágát elkerülni. Különben sem létezik olyan háziőrizet, amely negyvenmillió ukrán vérszomjas haragjától meg tudná őt óvni.

Putyin utóda pedig feltárná és elítélné a bűneit – ahogy egykor Hruscsov Sztálin után. A világ elismerően bólintana, értékelné a szembenézést, és megkönnyebbülten ölelné keblére a megjuhászodott Raszkolnyikovot. Sok gond és frusztráció megmaradna, de a kopárra söpört ország újra élni kezdene, a rubel lassan visszanyerné értékét, és az oroszok találnának örömet valami másban a páncélos pöffeszkedés helyett.

Putyin megbukna, de Oroszország nem bukna vele; s mivel mindez ilyen egyszerűen levezethető, eleve nem is kockáztatna ekkorát. Hiszen tudná a saját szabad országának visszacsatolásából, hogy mire képes, és mire nem.

Ám Oroszország nem demokrácia. Az oroszok többsége eleve nem tudja, mit művel a hadseregük Ukrajnában. Vagy ha tudja, akkor elhiszi, hogy megéri a dolog, csak pár hónapig kell kibírni, és aztán minden ugyanolyan lesz, csak még jobb. És aki érti, mi történik, az azt is érti, hogy összeverik és nyomorba bírságolják, ha ennek hangot ad. Nincs ellenzék, nincs alternatíva, nincs független bíróság – az orosz nép szinte tehetetlen. A háborún Putyin büszkesége múlik. El kellene ismernie a tévedését, és ez igen valószínűtlen. Egy demokratikus Oroszországban is teremhetne ekkora seggfej, de ott az ország érdeke végül felülírná az ő egóját. Ma csak a testőrségben bízhatunk.

Mi magyarok, köszönjük szépen, jól vagyunk. Efféle veszély nem fenyeget minket. A mi bölcs vezérünk csak nála sokkal apróbb ellenségekkel háborúzik, és mindig győz. Odakint a romlott Nyugaton fintorognak ugyan Soros emberei, de az minket nem érdekel. Ja, igen, folyamatban vannak holmi szankciók. Olyan hülyeségek miatt, mint sajtó, bíróság, szabadságjogok – ezek a hülye jogállami cuccok. Kibírjuk, nekünk a győzelem és a büszkeség többet ér. Tartsák meg a pénzüket, van nekünk jó magyar forintunk. És van bölcs vezérünk.

Vajon amikor majd egyszer nem lesz igaza, akkor őt le tudjuk váltani, vagy vele bukunk?