HVG, 2022/4., 2022. január 27.
TÓTA W. ÁRPÁD
Felesleges meglepődni azon, hogy a végrehajtó-maffia főnöke alkalomadtán vizsgákat is intéz barátainak és üzletfeleinek, a különösen sötéthülyék esetében megoldja a regisztrációt is. Miért ne tehetné? Tudjuk már, hogy igazságügyi államtitkár nyolcvanmillió forintért vásárolható, ennyiért bármikor intézkedik, vagy épp a hátsó lábaira áll, az orrán labdát pörget, amit a kedves vevő kér. Etetés közben pedig arról csicsereg, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma „egy trágyadomb”, mindenhová alkalmatlan, lusta emberek gyűjtőhelye.
Okkal tételezzük fel, hogy aki Völner Pált tart, az a trágyadombról is oda tudja füttyenteni magához az illetékes temetőbogarat. Innentől gyerekjáték elintézni bárkinek a vizsgáját, hiszen ha valamelyik egyetemi oktató nem ért a szóból, akkor hamar kellemetlenségei támadhatnak. És ezek csak a most lebukott almaffia üzelmei, de ne legyenek kétségeink, megy ez nagyüzemben.
Nem holmi specifikus fideszes genyóság ez, hanem szükségszerű velejárója minden parancsuralomnak. Ugyanaz, amiért a néhai párttitkár, a püspök, a nagy hatalmú producer vagy a yorki herceg úgy gondolhatta, hogy neki mindent szabad, hogy rá nem vonatkoznak ugyanazok a szabályok, amelyek a parasztságra.
Vajon hányan rezzennek össze most, amikor kiborult a bili? Hány intéző és hány protekciós kókler sunyja le a fejét, és tölti félelemben a napjait? Jó lenne, ha remegnének kicsit, de valószínűbb, hogy hamar megnyugszanak. Aki megfizeti a császárnak, ami a császáré, vagy esetleg feleségül veszi a lányát, azt nem érheti ilyen csúfság.
Ennek a kiküszöbölésére egyértelműen van megoldás: gyengébb központi hatalom. Olyan, amely akkor sem ússza meg az ilyesmit, ha a miniszterelnök személyesen söpröget az unokaöcsi előtt; sőt ő maga is belebukhat ebbe. Ehhez alapvető feltétel a sajtó, ahol el lehet mesélni az ügyet, a független nyomozóhatóságok, az autonóm egyetem, amelynek saját jó híre fontosabb, mint a barátság az aktuális kormánnyal. Nagyjából a liberális demokráciát és a jogállamot írjuk körül ezzel, és így mindjárt érthetőbb az is, miért várja ezt el tőlünk a civilizált világ, meg az is, hogy Varga Judit miért tiltakozik ellene kézzel-lábbal és az orrán pörgetett labdával.
Ezt a csorbát módunkban áll kiköszörülni; van ilyen ajánlat a politikai piacon, és nemsokára választhatunk. Van azonban egy mélyebb és sokkal nehezebben helyrehozható defekt. Ez nem egyismeretlenes egyenlet, és nem is lehet egy iksszel megoldani. Ez pedig az a kérdés, hogy valóban szükség van-e azokra a papírokra, amelyeket különböző pozíciókban megkövetel nemcsak az állam, hanem a közízlés is.
Például, hogy egy országgyűlési képviselőnek minimum egy diplomája kell legyen. Ennek az elvárásnak esett áldozatul Bangóné Borbély Ildikó, amikor a nyomás hatására elképzelt magának egy diplomát egy obskúrusabb egyetemen, ahol sose járt. Pedig őt senki sem az eszéért szerette, papír nélkül is hozhatta volna ugyanezt. Volt köztársasági elnökünk, aki doktorit másolt magának, holott a feladatait egy kurblis gumibélyegző is el tudta látni. És Nagy Ádám, a Schadl György által levizsgáztatott és megbüfiztetett kabinetfőnök is elvégezte bokros teendőit, már az előtt, hogy ötöst hozott neki a Télapó. E teendők részleteiről nem akarunk tudni, ahogy a virsligyártásról se, de az biztos, hogy nem a jogi karon tanítják.
Valószínűleg előnyös, ha a leendő politikus ifjúkorában szembesül bármely tudomány logikájával, a tény fogalmával, a kutatás módszereivel. Ha netalán többre viszi, mint hogy sutyerák bűnözők kesztyűbábjaként visszahozza a botot, akkor a döntéseiben ez bizonyára segíti. De el sem jut idáig, ha nem tanul meg egy csomó mindent, amit viszont nem tanítanak intézményesen sehol.
De amíg a választók látványosan elájulnak egy diplomától, pláne egy doktori címtől, akkor lesz diploma és doktori a föld alól is. Lesz nekik szépen dekorált képviselőjük, egy kicsivel korruptabb ugyan, mintha nem hajszolták volna bele ebbe is, de lehet neki szalutálni: tanult ember, biztos tudja, mit csinál. És lesznek diplomagyárak, ahol minden politikai nyomás nélkül, simán a tandíjért átrugdossák a delikvenst a vizsgáin. Aztán mehet a papírral közigazgatni, középvezetni, vagy bárhová, ahol feltétel a végzettség, amit aztán soha nem fog használni, hiszen egy modern autógyár a hegesztőit is maga képzi ki, nemhogy a vezetőit.
Valószínűleg mindenki nyerne azon, ha sikerülne visszavenni ebből a rangkórságból. A közoktatásban már közhely – és az előttünk álló egyik nagy feladat –, hogy a lexikális tananyagot, a fölösleges magolást csökkenteni kell. Érdemes meggondolni, mennyi értelme van a különböző munkakörökhöz megkövetelt diplomáknak – és a rájuk épülő korrupciónak.
Abraham Lincoln összesen egy évet se járt iskolába. Nem bugázott magának kamu végzettséget, csak tette a dolgát. Nemcsak azt érte el, hogy amerikai elnökké válasszák, de a legnagyobbak között tartjuk számon: limuzint neveztek el róla, ami az elnökségnél is nagyobb dicsőség. Pláne bármilyen lopott vagy valódi diplománál.