HVG, 2021/49., 2021. december 9.
TÓTA W. ÁRPÁD
Karácsony Gergely megúszhatta volna a botrányt, ha a Városházát odaajándékozza a Kockásfülű Nyúl Alapítványnak, kurátornak pedig megteszi a feleségét. Legalábbis a kormánymédia támadásait elkerüli, ha így tesz, hiszen ez a kormánypárti norma. Ahogy az is, hogy utána az alapítvány úgy veri dobra, ahogy akarja. Ez történt százmilliárdos állami vagyonokkal, komplett intézményekkel, egyetemekkel.
Helyes eljárás lett volna az is, ha földig dózerolja az egészet családtagjaival kötelékben, a helyét felgyújtja és sóval veti be, majd lebetonozza, és ott napozik a közepén gumimatracon. Ez a Fertő tó, Tihany, meg a Balaton-part jó részének a sorsa, és szintén támadhatatlan.
Járható út továbbá, hogy eladja a legjobb barátjának, az leszerel és elad belőle mindent az ablakkeretekig, aztán az önkormányzat visszavásárolja felárral. Ez a Mátrai Erőmű receptje.
Vagy legalább kijelentette volna hetykén, hogy „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a legfőbb politikánk”, levezeti, hogy a progresszív nagytőke létrehozása nemes cél, és kész. Csak hát ehhez neki nincs közönsége, ami meg van, az nem olyan gomba, hogy ezt megegye.
Ehelyett állítólag el akarta adni a Városházát, pénzért. Ez a botrányfőzőcske alapanyaga: a súlyos vád, mely szerint felmerült, hogy az önkormányzat másik épületbe költözzön. Igaz, nem történt semmilyen tranzakció, a közgyűlés nem tárgyalta, új székháznak híre sincs – de már az is felháborító, hogy gondolt rá! Zaciba csapni Budapest ikonikus épületét, a műemléket, a családi ezüstöt. Mert ezeknek ennyit ér történelem, örökség, Isten, haza, meg a Hargitán zokogó székely medvepásztor.
A Városháza épülete amúgy valóban régi, és egyáltalán nem önkormányzatnak épült, hanem katonai rokkantkórháznak. Emiatt – ahogy számtalan ilyen megörökölt megastruktúra – diszfunkcionális, fenntartása viszont drága, tehát minden ott töltött nap közpénzpocsékolás. Teljesen logikus elköltözni onnan egy használhatóbb és olcsóbb, modern épületbe, vagy akár építtetni egyet, a régit pedig eladni annak, aki lát benne fantáziát. Minden cég és minden család számol azzal az opcióval, hogy máshová települjön át, ha ez épp előnyösnek tűnik. Költözött az MTV és a Miniszterelnöki Hivatal, a német kancellária, költözik az indiai parlament. Ez az élet rendje.
A botrány másik eleme, hogy ha ez esetleg megtörtént volna, akkor korrupciós pénzmozgások következnek be – legalábbis két kívülálló üzletember erről morfondírozott egy izgalmas körülmények között felvett beszélgetésen. Innentől a fantázia birodalmában járunk, egy imaginárius adásvétel számait idézzük fel, ez pedig a teológia területére tartozik. A közérdek nyilvánvaló: ha valaki lop a város vagyonából, az bűnhődjön. Csakhogy ennek közelébe sem került senki. Egyelőre foglalkozzunk a megkötött üzletekkel, Hatvanpusztától Marbelláig.
Két üzenet világos: lesz rágalmazás, és lesz titkosszolgálati munka. A harmadikat már Budapest küldi: lesz ezenfelül atlétikai vb.
Igen, Budapest nem vétózza meg a rendezvényt, mert Karácsony Gergely „úgy érzi”, hogy a Fudan Egyetem ügyét elengedte a kormány. Felkelt egy csípős reggelen, beleszagolt a levegőbe, és megállapította, hogy Orbán Viktor jó útra tért. Biztos meghallotta az érveket. Meghajolt előttük.
És ha azt gyanítjuk, hogy talán ma jobb lábbal kelt fel, akkor kár is lenne elrontani a hangulatot. Tipikus bántalmazó kapcsolat; az örök remény, hogy ma talán nem ver meg a Jocó, ha meghúzom magam. Súlyos hiba ez olyan pozícióból, ahonnan pedig fel lehetne emelni az ellenállás zászlaját.
Lehet, hogy a főpolgármestert is megfertőzte az élsportpropaganda. Talán azt hiszi, hogy tömegeket érdekel a fejetlen szaladgálás meg tárgyak hajigálása – ez egyszerű ismerethiány, ami orvosolható. Vagy rezignáltan belenyugszik, hogy nem múlik rajta. Ami viszont nem igaz. Ha egy város hivatalosan elutasítja a bajnokságot, azt a szövetség kénytelen figyelembe venni. Már csak azért is, mert nem túl nehéz megakasztani egy építkezést rigorózus ellenőrzésekkel. És akkor nem az lesz, amit Orbán akar.
Orbán rendszerét jelentős részben az a képzet tartja fenn, hogy úgysem lehet legyőzni. Hódító seregek masíroztak át a világon a megfélemlítés erejével – amíg fel nem állt valaki, hogy ellenálljon. Mondhatták volna Sztálingrád védői vagy a Nolimpia aláírásgyűjtői, hogy ilyen részletkérdés miatt kár erőlködni. Aztán a részletkérdésből fordulópont lett, példakép, remény.
Ennek nem lesz vége úgy, hogy megegyezünk a tirannoszaurusszal, és onnantól mindenki betartja a szabályokat. Négy hónap maradt a választásokig. A kormányváltás reális esély. Az egyetlen lehetőség, hogy utána felnőttként, ép ésszel beszélhessünk új Városházáról, hókotrásról, biciklisávokról és világbajnokságokról. Addig viszont kár úgy tenni, mintha ez egy normális ország lenne. Csak a győzelem teheti azzá.
És akkor aztán megérdemelten bukik le, aki a Városháza eladásán nyerészkedik. Azért, mert lop, és nem azért, mer nem jó irányba adja le a szajrét. Igen, vannak ilyen országok. Lehetnénk mi is ilyenek. De ahhoz nem most kell egyezkedni, hanem a győzelem után.