Aki hülye

Európán korlátozásellenes tüntetések söpörnek végig, kormányok rettennek meg tőlük vagy a lehetőségüktől, mintha kezelhetetlen lázadással lenne dolguk. Pedig instabil és igen színes a tiltakozók tömege. Van ott keménykalaptól a csörgősipkán és alufólián át a hagyományőrző rohamsisakig minden. Olyan széttartó, hogy aligha lehet egy seggel megülni. Vagy hát nagy segg kell hozzá. Persze mindig van abból megfelelő méretű.

Hogyan és miért mutálódik egy vírus? Mi az evolúciós nyomás? Az emberiség egyik fele újult érdeklődéssel fordul e kérdések felé. Egy másik része pedig eljátssza különféle jelmezekben a természetes szelekciót, annak is a vesztes ágát.

Rég nem volt az embernek ilyesmiben része, a civilizációval kiküszöböltük a kényszereket, sem a túléléshez, sem az utódláshoz nem kellett már a legerősebbnek vagy a leggyorsabbnak lenni, gondolkodni meg pláne nem. A szabadon választható oltás most műsorra tűzte a problematikát. A dodóért eljött a házimacska, az agyilag dodóért pedig az oltással kivédhető vírus.

A koronavírus eredeti törzse, amely még komótosan ugrált emberről emberre, kihalt. Az a variáns maradt fenn, amely alkalmazkodott a megfogyatkozott táplálékhoz, és rohamtempóban foglalta el a megmaradt élőhelyet. Emberből pedig az fog, aki okosabban dönt, mint a vírusból a butábbik. Nem kell neki feltalálnia az oltást, még megfőznie sem, csak elmenni érte, ingyen. Alacsonyan van a léc.

Az Európát borzoló tiltakozások többsége a korlátozások ellen lép fel. Ki akarják nyitni az éttermüket, levenni a maszkot, dolgozni békében, ahogy azelőtt. Elegük van, és ez teljesen érthető. Az ő boldogulásuk útjában azonban elsősorban azok az oltatlan milliók állnak, akik miatt a negyedik hullám egyáltalán bekövetkezett.

Mégis együtt hőbörögnek az oltástagadó, a szokásos eszement konteókat hirdető holdkórosokkal. Nem akarják észrevenni, hogy az ő ellenségük nem a gyógyszeripar, az orvosok vagy a kormány, hanem az a mellettük üvöltő alak a szarvakkal a fején, aki az Élet Iskolájában megtanulta, hogy a vakcina igazából génmódosítás. Az oltásellenesség – ahogy korai, a hagyományos vakcinákat elutasító formái is – óhatatlanul érkezik meg a chemtrailes-gyíkemberes szellemi szeméttelepre, mert másképp nem magyarázható, hogy a világ minden kormánya és tudósa benne van a buliban. Ennek utolsó stádiuma a chipről szóló közismert legenda. Sokatmondó, hogy az eredeti népmesében a chipet Bill Gates teszi bele Gizella nénibe, noha a villannyal kapcsolatos kísértethistóriákban ma már Mark Zuckerberg a főellenség.

Mi a javaslatuk azoknak, akik a chipes hülyeségeket és a korlátozásokat is elutasítják? Akárhogy nézem, az ő tervük az, hogy a velük tüntető bolondot vigye el a vírus, ha akarja, de ne kelljen miattuk bármiféle szükséget szenvedni. Na ezt kéne a szemükbe mondani: testvérem, felőlem te dögölj meg.

A vágyott párbeszédet, a vitát, sőt a verekedést is egymás között kellene előbb lefolytatniuk a járványkezeléssel elégedetlen tisztelt felkelőknek.

Európa-szerte látható, hogy a korlátozásellenes zavargások körül rendre a szélsőjobb sütögeti a gesztenyéjét. Ausztriában az FPÖ, Franciaországban Le Pen, Németországban az AfD, Magyarországon pedig a Mi Hazánk játszik a maszkellenes húrokon. Mindenütt ugyanazzal a jelszóval: szabadság. Ami nekik egyébként, udvariasan szólva, nem a legkelendőbb portékájuk. Többnyire mások szabadságának a megvonásán ügyködnek.

Miért van ez vajon? Hogyan találtak egymásra oltásellenes hippik és fasiszták? A válasz alighanem a gátlástalanságban rejlik. Végül is szélsőjobbos uszításból élni, az eleve igényel bizonyos emésztőrendszert, erős gyomrot, vastag arcbőrt. Ők azok, akiknek nem okoz lelkifurdalást élére állni valaminek anélkül, hogy a központi kérdésről, az oltás ügyéről állást foglalnának. A szélsőjobbnak nincs vesztenivalója: miután belátta, hogy az idegengyűlölet a többséghez kevés, megpróbál elfoglalni egy nála nagyobb ügyet. És hirtelen megtanulja a toleranciát: vigyáz a druida, a próféta és az Élet Iskolájában diplomázott tudós érzékenységére. Aztán lesz, ami lesz.

A nyereség persze átmeneti, hogy ne mondjam, pirruszi. A cár meg a diktátor ellen lehet sikeres forradalmat vezetni a jókor megtévesztett tömegekkel, de a vírus ellen nem. Az olyan, mint Lovecraft kegyetlen istenei: jó étvággyal felfalják azokat, akik megidézik. Az oltástagadókból szervezett hadsereg elhullik, mielőtt a csatatérre ér. Amikor elfogy, akkor hal éhen a vírus.

És akkor majd nem lesz szükség korlátozásokra. A tébécé és a gyermekbénulás miatt sincs semmiféle intézkedés, ugyanis leküzdöttük az oltással.

Ezt a járványt úgy fogjuk legyőzni, hogy hagyjuk elmenni azt, aki menni akar, aztán új társadalmakat építünk azokból, akik megugrották a lécet. A vírust csak úgy mattolhatjuk meg, ha átlagban okosabbak vagyunk nála. Addig meg hadd tüntessen, akinek ez az utolsó kívánsága. Azzal is gyorsít a folyamaton.