Elk×rják

Óriási lakomával ünnepeljük azt, hogy az Orbán-kormány először néz szembe valós fenyegetéssel. Olyan pénzeső lesz itt, amilyet régen látott ez az ország: konkrétan 2002 és 2006 között. Azt utólag elkúrásnak neveztük el.

Emblémája ennek a 13. havi nyugdíj, úgyhogy az jön menetrendszerűen. Aztán: pedagógus-béremelés!; adómentesség fiataloknak!; csok, falusi csok, szupercsok!; fegyverpénz, pulykapénz, bugyipénz, kelengye!; minimálbér!; emelünk mindent, mint egy pannon, egy hun Atlasz, bronzos izomzattal feszítjük szét az égboltot, ha kell. Pénz nem számít, azon ne múljon, édes öcsém, te csak érezzed jól magad, és ne felejtsd el, kinek köszönheted.

A világ egyik fele akaratból épült, és lehet, hogy a másik is – mondta egyszer Orbán Viktor, de tévedett, mert legalább a másik fele téglából épült. Na most, az akarat azt megoldja, hogy mindenkinek osszunk hárommillió forintot téglára – kivéve szegények, cigányok és egyéb aljanép, akiket krumplival veszünk meg. Apukának van egy barátja a pénznyomdában, és az ad annyit, amennyi kell. Csak ettől még téglából nem lesz több. Az ára, az lesz több, és ezt hívjuk inflációnak.

Már be is rúgta az ajtót. Az élet napról napra drágább, akárhogy trükközik a KSH – apukának ott is van barátja –, és ha ez a trend folytatódik, akkor reggelire megeszi a tizenharmadik havi nyugdíjat, szó szerint. A többi támogatás pedig tovább szakítja az országot, és növeli az egyenlőtlenséget. Jól jön az ingyenpénz annak, aki a hat AirBnb-lakását újítja fel belőle. De semmit sem segít azon, akinek nincs lakása, és épp nincs alkalma becsokizni egy családalapítást. Az osztogatásból sokan kimaradnak, és ők csak annyit látnak belőle, hogy drágább lett a tojás. Az alanyi jogon osztott juttatások viszont nem kompenzálják az értékvesztést.

De ennek a beteg újraelosztásnak is ára van, azt finanszírozni kell. Magyarország most sokat szándékozik költeni, és semmiképp sem a megtakarításaiból, hiszen deficit eddig is volt, az államadósság pedig stabilan növekedett. A vicc, hogy volna erre módja. Lenne ingyenpénz: az Európai Unió helyreállítási alapja, részben vissza nem térítendő támogatás, részben pedig kedvező és garantált hitel. Csak ez illiberális országoknak nem jár. Nem finnyásságból, hanem mert azok ellopják.

Apukának ugyanis az ügyészségen is van barátja. Valódi lelki társ. Például amikor a nemzet vejéről kiderül, hogy szervezett bűnözőként iparszerűen lopja az uniós pénzt, akkor egy igaz barát rögtön szól, hogy nincs itt semmi látnivaló, pláne nem bűncselekmény, a magyar állam pedig inkább kérdés nélkül visszaadja valamelyik farzsebéből, és még neki áll feljebb.

Csak hát legközelebb már nem fog kapni. Könnyű ezt belátni: amikor sokadszorra jön oda ugyanaz az ittas csavargó azzal, hogy vonatjegyre kell, és holnap visszaadja, akkor jogos a gyanú, hogy a juttatások felhasználásának tekintetében hiba lehet a kréta körül. Na, ez vagyunk mi. A kellemetlen, büdös, részeg kéregető, akiről mindenki tudja, hogy elissza Marbellán, amit kap.

Marad tehát az úgynevezett piaci hitel. Ez transznacionális alapkezelőket jelent elsősorban, akik – szemben az EU-val – minden testvériséget félretéve, hideg fejjel döntenek arról, mekkora kockázatot jelent Magyarország, és ehhez milyen kamat méltó. Hát, a helyükben drágán mérném a kölcsönt. De inkább sehogy.

Fél év múlva választás. Nyilvánvaló, hogy a könyvelést ugyanazok a tolvajok vezetik, akiknek a seggét egyedül ez a féldiktatúra menti meg a börtöntől. Semmi sem úgy van, ahogy lejelentik, kormányváltás esetén akkora csontvázak esnek ki a szekrényekből, hogy átírják az emberiség fejlődéstörténetét. Egyáltalán nem biztos, hogy az Orbán utáni Magyarország kezességet akar vállalni az Orbán önös céljaira felvett hitelekért. Sok-sok kölcsönt írtak le nullára a kelet-európai rendszerváltások után, és ez az lesz. Egy forradalom után az új köztársaságon nehéz számon kérni az elűzött hercegek kastélyaira költött hitelt.

Vagy marad Orbán. Marad, többek között a rövidlátó hitelezők pénzén, akik nem voltak hajlandók észrevenni, hogyan csapta be nemcsak az Európai Uniót, de az IMF-et is; akik az éves prémium, a kihelyezés öröme miatt nem hajlandók számolni azzal, hogy őket is bármikor elárulja, sőt gyurmáz belőlük ellenséget, legyőzendő gonoszt. Finanszírozta őt Soros Görgy is valaha, és íme, ez a hála. Csak ezen az áprilison legyen túl valahogy, és utána bármit megtehet. Azt is, hogy nem fizet.

Aki ma Orbánnak pénzt ad a kezébe, az hülye. Alkalmatlan. Minden felelős hitelező elvárja, hogy a pénz befektetésébe, kezelésébe, elszámolásába belelásson. Minden tisztességes bank bekéri és ellenőrzi a számlákat, mert vigyáz a pénzére. Nyaralásra és piára csak uzsorások adnak kölcsönt – olyan is a kamat, és ennek megfelelően brutálisak a behajtás módszerei.

Orbán hatalmon maradását finanszírozni rossz gazdálkodás.

Akárhogy alakul is, jövő nyárra Magyarország bajban lesz. Egy elkúrást kell majd helyrehoznia. Megértő szövetségesekkel, ha szerencséje van. Egyedül és szegényen, ha nincs.