parameter.sk, 2026. február 21.
SZÉKY JÁNOS
Drámai férfihang közli: „Ne hagyjuk, hogy mások döntsenek a családunk sorsáról! 2026. április 12. A háború mindenkitől csak elvesz. Ne kockáztassunk! A Fidesz a biztos választás.” Közben végig ott a felirat: „Ez most még csak rémálom, de Brüsszel arra készül, hogy valósággá váljon.”
Az ellenzéki közvélemény felbolydult, mindenki érzékelte, hogy a „Fidesz” – mi az a Fidesz? csak a látszatparlament kényszerszavazásain és kampány idején működik pártként, különben nincs szükség rá – ezzel átlépett egy határt.
Magyar Péter felszólította a Fideszt, hogy távolítsa el a videót, és azonnal kérjen bocsánatot minden egyes magyar embertől! Arató Gergely (DK) feljelentést tett rémhírterjesztésért. Vona Gábor (Második Reformkor Párt) tüntetést hirdet a médiahatóság székháza elé. Kiváló és kevésbé kiváló politikai megfigyelők próbálják fogalmakkal megragadni, hogy mi az az erkölcsi és szellemi, talán jogi határ, amit Orbán propagandistái most átléptek.
Én azonban nem erőltetném a fogalmakat. Igen, az egész hazugság úgy, ahogy van, mert az Európai Bizottság természetesen nem tervezi, hogy magyar apákat küld kötelezően Ukrajnába harcolni, és igen, disznóság a hazugság tetejébe második világháborús utalásokkal hergelni a népet, disznóság síró gyerekekkel és anyákkal manipulálni, nem folytatom.
De attól, hogy megpróbálom racionalizálni a határátlépést, még nem jutok közelebb annak a leírásához, hogyan hat ez a videó rám. Itt engem hülyének néznek, és közben tudom azt is, hogy a „Fidesz” ismeretlen számú és hollétű honfitársamat a gonosz hülyeség állapotában akarja megtartani annak érdekében, hogy nekem káros döntést hozzanak.
Ezt úgy érzékelem, mint ellenem elkövetett agressziót. Tudatosan a bunkó állatot akarják kihozni belőlem. A düh és az önvédelmi ösztön nem fogalmakkal és patinás értékrendek számonkérésével dolgozik. Az agresszióra nem az elemzés vagy az erkölcsi és szellemi mércék felsorolása a válasz, hanem mindezekre tekintet nélkül a védekezés, avagy a viszonzó erőszak. Amire nem vagyok hajlamos. És ha a tehetetlen düh bennem marad, engem károsít.
A „Fidesz” kétszeresen is megaláz engem: hülyének néz, és olyan helyzetbe kényszerít, amikor a mentális egészségem érdekében ki kéne vágnom a francba azt a polgári, másképpen civilizált viselkedésmódot, amit anyám és apám belém neveltek. Bunkó állatot akar csinálni belőlem, és bunkó állattá alázott embereket akar ellenem fordítani.
Amikor 2024-ben az oroszok Romániában a közösségi média felhasználásával esélyes elnökjelöltté varázsoltak egy harmadvonalból előkapott, Moszkva-barát, ukrángyűlölő nettó fasisztát, tudni lehetett, hogy ez csak a főpróba. Az elkövetkező unióbeli választásokon be fog bizonyosodni, hogy ma már nincs szellemi és erkölcsi alsó határ, sőt a valóságos belpolitikai nézőpontok és érdekek sem számítanak. Minél szélsőségesebben demagóg valaki, annál több az esélye. A románok szerencséjére voltak erősebb honi érdekek is a külső orosznál. Remélem, hogy nálunk is lesznek, már vagy még.