parameter.sk, 2024. január 29.

SZÉKY JÁNOS

Egyre több aggódó cikket olvasok arról, hogy 2024 történelmi mérföldkő lesz, amikor is minden rosszra fordul. Világméretű „populista” áttörésre lehet számítani, Trump nyeri az amerikai elnökválasztást, ám előbb még az Európai Parlamentben a szélsőségesek, euroszkeptikusok, sőt EU-ellenesek lesznek az urak, vége szakad a középpártok dominanciájának – nézzük csak meg a közvélemény-kutatásokat és a tavalyi nemzeti választások eredményeit. Valamit gyorsan tenni kell, hogy ez ne történjék meg.

Namost szerintem jósolni nem érdemes, tendenciák ellen viszont nem lehet lelkesedésből föllépni. Az egyik ilyen tendencia az, hogy a fejlett világban kimerülőben vannak a jobbközép-balközép váltógazdaság tartalékai, miközben az állampolgárok azt érzik, hogy mind kevésbé tudják ellenőrizni és befolyásolni a politikai és gazdasági fejleményeket.

Alapjában véve azért, mert a fejlemények túlságosan bonyolultak, mindig új nyelv kell a megértésükhöz, és az elitek gondoskodnak is arról, hogy minél nehezebben lehessen követni őket, minél kevésbé lehessen azonosulni a kormányzással. Erős kezű vezető kell tehát, aki érthető és átélhető dolgokat mond.

Európa majdnem száz évvel ezelőtt már megtapasztalt egy ilyen korszakot – nem vagy messze nem csak Hitlerre gondolok, a képviseleti demokrácia sérülékeny volt, ahol létezett, a liberalizmus válságba került, és szerte a kontinensen kísérleteztek mindenféle ideológiával és modellel, amiről feltételezték, hogy vonzó a nép számára. Annak, akkor rossz vége lett, de már nem emlékezik rá senki, s nem él senki, aki akkor tanult belőle.

Ami az Egyesült Államokat illeti, az „amerikai évszázad” elmúlt, vége annak az időnek, amikor az USA elsöprő gazdasági fölényben volt a világ többi részével szemben, és megtehette, hogy bezárkózó, háborútól nem fenyegetett országból (1939-ben ötödakkora hadserege volt, mint, mondjuk, Olaszországnak) a világ legerősebb katonai hatalmává emelkedjék.

Önmagához képest nem hanyatlik, de a világhoz képest igen: a „város a hegyen” öntudata, az a képzet, hogy Amerika lehet az egész világ ideálja, a múlté. Ennek a válságnak a terméke Trump diadalmenete éppúgy, mint a vulgárisan woke-nak nevezett ideológiai hullám feltartóztathatatlan hömpölygése.

A kettő egymást erősíti, és mind a kettő szemben áll az amerikai nagyság egyik alapjával, a zseniálisan megszerkesztett és sok vér árán tökéletesített alkotmánnyal, aminek a lényege, hogy nem erkölcsi és viselkedési szabályokat ír elő, hanem intézményeket alkot a zsarnokság – az egyoldalúan erős központi végrehajtó hatalom – kivédésére.

Ettől még a világgazdaságban Amerika diktálja a tempót, még mindig, egyszerűen azért, mert az innovációk java onnan jön, és azért onnan, mert ott a legszabadabb a piac.

Még inkább érvényes a viszonylagos hanyatlás az Európai Unióra, ennek ugyanis nincs alkotmánya, a hatalommegosztás tisztázatlan, a végrehajtó hatalom diffúz és megfoghatatlan, mint tó vizében a moszat, zsarnokság az unión belül tehát per def nem lehetséges, de az EU-ról szóló szerződés morális és viselkedési szabályok halmaza, mely ezer ponton kikezdhető.

Ráadásul a vállalkozói és piaci szabadság foka – általában – meg sem közelíti az amerikait, és hiába szeretnék központi rásegítéssel orvosolni a technológiai lemaradást, legföljebb csökkenthető, de drága öreg kontinensünk a félmilliárdos tömegével így sohasem jut el oda, hogy akár csak beleszóljon, merre halad a fejlődés.

Az EP-választásokon annyi történhet, hogy az elöregedett hagyományos pártszövetségek mellett nagyobb súlyuk lesz az identitáriusoknak, ami kellemetlen, és rossz emlékeket ébreszt, de önmagában nem vezet zsarnoksághoz, sem kisebbségek európai szintű elnyomásához. A bevándorlási politikát nem nagyhangú szélsőségesek, hanem például mainstreamnek mondott észak-európai kormányok próbálják szigorítani.

Zsarnokság akkor lesz, ha túl kevesen lesznek majd tisztában vele, hogy mi az. Hogy legyen kisded cikkemnek magyar vonatkozása is: ebben az egy tekintetben Magyarország élen jár Európában.

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.