Élet és Irodalom,
LXIX. évfolyam, 33. szám, 2025. augusztus 15.
SZÉKY JÁNOS
2025. június 25-én a kispesti KMO Művelődési Központban, a helyi Tisza Sziget rendezvényén Fleck Zoltán jogszociológus, egyetemi tanár száját elhagyta ez a félmondat: „forradalomra van szükség, és nem kormányváltásra…”, valamint hogy ha a Tisza Párt nyerné a választásokat, „azon nyomban el kell mennie a győztesnek olyan helyekre, ahol – könnyen mondom, mert nem vagyok politikus, tehát nem az én felelősségem –, ahol ígérni, fenyegetni, zsarolni kell az illetőt, konkrétan a köztársasági elnököt”.
Körülbelül öthetes késéssel a magát Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevező rezsim propaganda-hadosztálya rájött, hogy ez tűrhetetlen. A körülmények számomra átláthatatlanok, nem tudom, mi a késés oka – vagy kirendelt besúgó híján csak ekkor vették észre a YouTube-felvételt valamely e célra létrehozott, ellenzékelhárító hivatal vagy csoportfőnökség munkatársai, vagy kirendelt informátor jóvoltából már rég tudtak róla, és valamiért úgy döntöttek, augusztus elején ajánlatos bevetni a témát.
A kormányzati (hatalmi) reagálások közül három volt kiváltképp jellemző. 1) Sulyok Tamás elnök imigyen méltatlankodott (az eredeti helyesírás megőrzésével): „Mit szeretne, Fleck Kolléga? Utcai harcot, forradalmat? (…) Egy civilizált közéletben nincs és nem lehet! helye »militáns« közjogi nézetek terjesztésének.” Ha már civilizációra tanít, mondhatta volna, hogy egy kormányhoz közel álló lapban nincs helye olyan stílusfordulatoknak, mint „elmebeteg, rohadék gazember” (Fleck professzorról írta valaki), de azt a lapot, úgy látszik, nem olvassa. 2) Lánczi Tamás – a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke – feljelentést tett Fleck Zoltán ellen, mivel „kijelentései alkalmasak a Büntető Törvénykönyv (Btk.) 254. § (2) bekezdése szerinti, az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása bűntett előkészületének megállapítására”. Lánczi úr nyilvánvalóan összekeveri a Büntető Törvénykönyvet az értelmező szótárral, ami olykor – az „akinek kalapácsa van, mindenben szöget lát” elve alapján – megesik jogvégzett emberekkel, de nem szellemi dicsőség. Az „erőszakos” jelzőről később. 3) Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter ekképp fogalmazott: „Valaki, aki a közjogról, az alaptörvényről, magáról a jogállamról így vélekedik, az jogi karon oktasson, az olyan, mintha nácikat hívnának, vagy kommunistákat az emberi jogokról előadást tartani.” Továbbá: „nem kérdés”, hogy Fleck Zoltánt ki kellene rúgni.
Nos, a professzor magáról a jogállamról úgy vélekedik, hogy helyre kellene állítani. A Civil Közjogi Műhely tagjaként, illusztris szerzőtársaival együtt már 2023-ban A jogállam helyreállításának kísérlete címmel jelentetett meg könyvet. Ebből és más megnyilatkozásaiból ép, köznapi ésszel csak azt lehet leszűrni, hogy a jogállamot jó dolognak tartja – ellentétben a nácikkal, a kommunistákkal vagy egyéb diktatúrák ideológusaival. Tehát ha Magyarországon jogállam van – ahogy az Alaptörvényében áll –, akkor semmilyen elvi akadálya nincs, hogy az ELTE-n tanítson. Ha pedig nincs jogállam, vagy súlyosan sérült, akkor pedig a megtámadott professzornak van igaza, és Gulyás beszél aljas ostobaságot.
Hogy miben van igaza? Abban, hogy a magyarországi politikai rendszer fő értéke és szervezőelve nem a szabadság, azaz amiben élünk, az nem demokrácia. Nem arról van szó, hogy ez itt demokrácia, csak illiberális, netán sérült vagy valahogyan kontaminálódott, hanem hogy más típusú rezsim. Fleck Zoltán az autokrácia szakkifejezést használja. Ezzel az is együtt jár, hogy ha egy ilyen rendszer egyszer kiépült – márpedig tizenöt év alatt alaposan kiépült, sajtónyelven „bebetonozódott” –, akkor a saját szabályait szorosan követve, legyenek bár a pozitív jog szabályai, nem lehet megváltoztatni, más rendszerrel felváltani. A zsarnokság jogrendje a zsarnokságot szolgálja, nem pedig akárkit, főleg nem azt, aki meg akarja dönteni.
Fleck ezt úgy mondja, hogy „az autokrácia vége nem lesz kellemes”. Minél kellemesebb, annál jobb, persze. Ő sem akar utcai harcot, amit Sulyok vizionál, sőt „pont az utcai harcokat szeretné megelőzni” (ez áll a hvg-nek adott videóinterjúja címében is), de – idézem a kispesti előadást – „olyan technikákat kell bevetni, amelyek technikailag, formálisan szembemennek a jogállammal”. Például: „átnevezni egy intézményt, és így megszabadulni a lojalistáktól”. Bár jövő tavaszig még akármi történhet, és nemhogy az ellenzék kétharmados, de még az egyszerű választási győzelme sem biztos, azaz befejezett tény – bár nagyon is kívánatos lenne –, hadd summázzam így a dolgok egyik lehetséges kimenetelét: ha egy kormányváltásra felhatalmazott erő a zsarnoki rendszer minden szabályát jótanulósan betartja, akkor marad a rendszer.
Nem szélsőséges, hanem reális az a helyzetfelmérés, hogy egy másféle kormány nem tudna jól kormányozni, sőt egyáltalán, kormányozni, ha a rendszer megmarad. Már az első lépésben beleütközne a kilenc és tizenkét évre kinevezett funkcionáriusok hadába, akik meg tudnák akadályozni a kormányzást, sőt akár a kormányalakítást. Fleck a köztársasági elnökön kívül a Költségvetési Tanácsot és az Alkotmánybíróságot említi; és a bűnözőállam, a tágabb Család kormányzási jogosítvány nélkül is kezében tartja a gazdaság megannyi kulcspozícióját. Ahogy Haraszti Miklós mondja egy ilyen feltételezett jövőről: „minden hatalom az ellenzéké”. De ahol a kormányzás és a hatalom független a választások eredményétől, ott nincs demokrácia, Q. E. D., tehát szükség van a rendszerváltásra.
Kritika, hogy az is legyen: Fleck Zoltán az ATV Egyenes beszéd műsorában konkretizálta az „ígéret, fenyegetés, zsarolás” fordulatot. Eszerint ha a választáson győztes párt vezetője elmegy a köztársasági elnökhöz, és az másnak akarná adni a kormányalakítási megbízást, akkor észszerű lenne utcai megmozdulásokat kilátásba helyezni. Ez, már bocsánat, erősen spekulatív forgatókönyv. Először is: korántsem biztos, hogy az, aki ebben dönt, és akit nem Sulyoknak hívnak, éppen ezt a „vesztes kinevezése – többszöri bizalmatlansági szavazás – parlament feloszlatása” színjátékot választaná a hatalma megtartására. Másodszor, ha egy békés forradalomhoz nem lenne elég a választási győzelem el nem ismerése anélkül, hogy Magyar Péter jelt adna rá, akkor ez az ország elveszett. Ami nincs kizárva, de ennyire azért nem ajánlatos lebecsülni a magyar nép politikailag aktív részét.