Élet és Irodalom,
LXVII. évfolyam, 47. szám, 2023. november 24.
SZÉKY JÁNOS
A nemzeti konzultációval az a baj, hogy nem nemzeti és nem konzultáció.
1. Nem a nemzet a célcsoport, hanem a politikailag aktív népességnek az a hányada, melynek buzgó helyeslésére Orbán Viktor igényt tart. Például választási szavazatok formájában. 2. A konzultáció pedig az ismert világegyetemben nem ilyen, ott általában valamely téma megvitatását jelenti tanács vagy vélemény kérése céljából. Itt azonban nincs semmilyen vita, se tanácskérés, sem a megkérdezettek véleménye nem érdekes a Miniszterelnöki Kabinetirodának (1014 Budapest, Színház u. 1.).
De ahogy a nemzeti konzultáció nem konzultáció s nem nemzeti, úgy a tizenegy „kérdése” sem kérdés. Az, hogy „Ön mit gondol erről?”, teljesen nyilvánvalóan kamu, merthogy a Miniszterelnöki Kabinetiroda néven szereplő keresztapát a legkevésbé sem érdekli, hogy ki mit gondol. Az egyetlen dolog, amit a szuverenitására büszke normálismagyarember gondolhat, ott van rögtön az első válaszban, csak be kell ikszelni mellette a piros kockát. Sőt még azt se lehet mondani, hogy a megadott válaszok (például: „Továbbra is fenn kell tartani a rezsitámogatást”) a valóságról tartalmaznak valamilyen állítást. Álvalóságot takarnak ugyanis, egyszerűen szólva: nincs igazságtartalmuk. Az „igazság utáni” (2016 óta elterjedt szakszóval: post-truth) politikai beszéd termékei, melynek célja még csak nem is a hazugság, hanem Sean Illing definíciójával „az igazság közös, objektív mércéjének eltüntetése”.
Hogy csak az 1-es sorszámmal jelölt álvalóságot nézzük: „Brüsszel” nem „el akarja törölni a rezsitámogatást”, hanem az államháztartási deficit mérséklése végett (a hivatalos hiányterv 5,2 százalék) azt várja el, hogy ha mégis kellenek ilyen intézkedések, hozzák meg őket rászorulási alapon, szem előtt tartva az energiatakarékosságot és a fosszilis tüzelőanyagokról való leválást. Arról nem beszélve, hogy a „rezsicsökkentés” (amit tudvalevőleg már eltöröltek) „totális megtévesztés volt”, ahogy Holoda Attila mondja. Nem az energiaárak csökkentését jelentette, hanem befagyasztását az egy évtizeddel korábbi szinten, azaz a villany- és gázszámlák hol magasabbak voltak, mint reálisan lehettek volna, hol meg alacsonyabbak, például miután kormányunk lekötött egy csomó köbkilométer orosz gázt rohadt drágán, ki tudja, milyen céllal. De mire ezt valaki elmagyarázza (nem tudok politikusról, aki vállalkozna rá, pláne, hogy képes volna erre), addig beesteledik, és itt nem egy, hanem tizenegy álkérdésről van szó. Szívesen dühöngenék a többi tíz miatt – van, ami az első kérdésnél durvábban emeli a vérnyomást –, csak ebben a címoldali keretben nincs rá hely.
Mindezt a hülyítést már tizenharmadszor rendezi meg a kormány. Unalmas lenne (amint az is, hogy a mindenkori ellenzék ez ellen a gyalázat ellen nem tiltakozik elveket követve, sőt igyekszik másolni), szóval siváran unalmas lenne, ha az unalomnak létezne ilyen foka. Ilyenkor megfordul az ember fejében, hogy ez nem is igazság utáni politizálás, hanem egy következő szakasz: a politikai hatalom komplett alternatív valóságot épít fel, ahol megint csak létezik igazság. Ebben a valóságban az és csakis az lehet igaz, amit Orbán Viktor és az őt szolgáló Rogán Művek mond.
Felötlik persze a kérdés, hogy most, 2023 novemberében minek ez az egész. A polarizáció végbement, a két tábor más-más világban él, a kettő között alig van kapcsolat, és annak a kevésnek a felszámolására még ebből a romló forintból sem feltétlenül érdemes milliárdokat költeni. Vagy már csak megszokásból hülyítenek, hogy a populáció ne maradjon parlagon?
A megfejtésben segít az álnemzeti álkonzultációt kísérő plakátkampány. A képen Ursula von der Leyen EB-elnök látható, mellette a nagyközönség számára eddig nagyjából ismeretlen szemüveges fiatalember, a félreértések elkerülése végett oda van írva jó nagy betűkkel, hogy ő Alex SOROS, a szöveg pedig: „Ne táncoljunk úgy, ahogy ŐK fütyülnek.” Ez az ŐK nyilván a kérdések mindegyikének elején megemlített Brüsszel. Az ifjú Soros szerepeltetésével pedig azt óhajtották jelezni a kormányzati kreatívok, hogy ez a bizonyos Brüsszel – ami mindenfélét ránk akar kényszeríteni, büszke, szuverén magyarokra, és mindenfélét meg akar tagadni tőlünk, most éppen összesen tizenegyféle dolgot – összeesküvés-alapon működik, a háttérből a SOROS nevű démon mozgatja, nehogy feledjétek!
Hagyjuk most, hogy ugyanez az Orbán Viktor és ugyanez a propagandagépezet ugyanilyen hévvel, ugyanígy a józan magyar észre és a nemzeti érzésre hatva tudná bemagyarázni ugyanennek a célközönségnek, hogy igenis úgy kell táncolnunk, ahogy ők fütyülnek. Amennyiben az „ők” Oroszországot és Kínát jelenti. Mellékes. Ez egy kampányplakát és kampányszórólap, fél évvel megelőzve az Európai Parlament választását, éspedig olyan kampányé, amelynek vezéreszméje az EU-ellenesség. Az ellentmondást Orbán maga oldja fel pártkongresszusi beszédében: „Az uniót nem elhagyni kell, hanem megváltoztatni.” A bökkenő csak az, hogy pont ezt mondta az Európai Néppártról is, amikor még mindenáron bent akart maradni, mert az előnyökkel járt – aztán amikor már nagyon forró lett lába alatt a talaj, és az EPP megváltoztatására természetesen nem volt képes, sértetten elhagyta.
Von der Leyen óriásplakátokon történő kipécézése arra utal, hogy Orbán legalább jövő júniusig nem is várja a „nekünk járó” pénzek megérkezését Brüsszelből. Hogy aztán mi lesz, az kiszámíthatatlan. A pártkongresszuson beígért változtatások addig biztosan nem kivitelezhetőek, és ha a dolgok így mennek tovább (mért ne mennének?), ezentúl is az Európai Néppárt adja a bizottsági elnököt. A jelölt pedig egyáltalán nem biztos, hogy Von der Leyen lesz; a hírek szerint a lengyel Donald Tusk is azt tervezi, hogy miután a saját országában sikerrel megbuktatta a Kaczyński-féle autokratikus kísérletet, visszatér Brüsszelbe, éspedig a bizottsági elnök posztjára. Von der Leyen kényelmes ellenség, Tusk nem annyira. Egyrészt mert a gyakorlati politikai intelligenciája egészen páratlan, másrészt mert földrajzi és kulturális okból, meg az előző lengyel kormány akcióinak ismeretében sokkal jobban érti a nyugat-európaiaknál, hogy mi történik a magyar bel- és külpolitikában. Azaz Orbánék nem tudják könnyedén átverni.
Lehet, hogy a Fidesz fölényesen győz az EP-választások magyar szektorában, de a brüsszeli publikum erre nem lesz vevő. Orbán számára nincs jó kimenetel. Akkor pedig itt a vége?