Működni működik

Demokráciákban, ahol a hatalom nem egyetlen ember kezében összpontosul, és az a politikus nem Isten kegyelméből ül a trónon vagy más díszes székben, két fő okból szoktak viszonylag könnyen és gyorsan megbukni a kormányok:

– ha túl sok választópolgár reáljövedelme csökken több negyedéven át mérhetően és érezhetően,

– vagy ha a kormány feje valami kirívó erkölcsi vétséget követ el.

Az, hogy mi a kirívó, az adott ország politikai kultúrájától függően változik, egyszerű korrupciós botránytól (sok példa van rá) az ezrek életébe kerülő hazugságig terjed (végül is ez okozta a tehetséges és ambiciózus Tony Blair vesztét, miután kiderült, hogy nem voltak bizonyítékai Szaddám tömegpusztító fegyvereiről, s úgy csatlakozott az amerikaiak iraki háborújához).

A magyar politikai és gazdasági szisztéma viszont úgy van megszerkesztve, hogy a kormány békésen és alkotmányos úton nem bukhat meg. De azért van két váratlan és a rendszerre veszélyes fejlemény. Az egyik, hogy rég volt ekkora infláció, s vele rég látott ütemben zuhannak a reáljövedelmek. A másik egy messziről látható erkölcsi botrány. Oroszország provokáció nélkül megtámadta Ukrajnát, háborús és emberiességellenes bűntettek sokaságát követte el; közben a magyar kormányzat a nyugati szövetségi rendszerekben egyedül képviseli – látványosan – az orosz érdekeket. (Az orosz érdekeket is. Mindig marad menekülési útvonal, ha szükség lenne rá a retorikában. Mint Kuleba ukrán külügyminiszter találóan megfogalmazta, „Orbán Viktor túl ravasz politikus ahhoz, hogy minden hidat felégessen. De ha felégeti, akkor is rögtön épít mellé pontonhidat.”)

A mostani, „nemzeti konzultációval” egybekötött propagandakampány a fönt említett kettős veszélyt igyekszik elhárítani. A kérdőívek, plakátok, videóreklámok egyfelől azt vésik a választópolgárok agyába, hogy az életszínvonal romlásáért nem az uralkodó klikk gazdaságpolitikája felelős, hanem Brüsszel az ő Moszkva-ellenes szankcióival. Másfelől azt vésnék be, hogy az erkölcsi jó az rossz, a rossz pedig jó, legalábbis helytelen dolog bántani; hogy a szégyen és szolgaság nemzeti érdek. Aki viszont nem a szégyent és a Kreml szolgálatát választja, az romlott és öngyilkosan buta, tehát pórul jár.

A Medián októberi felmérése szerint a lakosság többsége, ötvenkét százaléka „nem támogatja a szankciókat”. Ami először is a kormányapparátus nyelvi kreativitását és nyelvi hatalmát jelzi: a nemzetközi témákra hagyományosan kevéssé kíváncsi magyar népesség nagy részének az év elején aligha volt világos fogalma arról, mi az a „szankció” (a szankciók tartalmáról ma sincs), ahogy 2014 nyara előtt a szakértők is elvétve használták a „migráns” terminust, pár hónap alatt viszont sikerült elérni, hogy öt- és százéves kor között milliók gyűlöljék meg a „migránsokat”, és undorodjanak tőlük. A magyar nép nagy része azt tudja a világról, amit a kormány mond neki, nem tudja ellenőrizni az igazságtartalmat, és nem is akarja, ellenben csodálja a hatalom idegen szavakat használó bölcs birtokosát.

Másfelől az ötvenkét százalék egyszerűen azt jelenti, hogy a kampány, azzal a rakás hazugsággal, elérte kettős célját. A többségnek esze ágában sincs a kormányt okolni a saját bajaiért, és úgy gondolja, hogy a rossz az a jó.

Hazugság ugyanis, hogy az infláció „háborús”: már tavaly nyáron meglódult.  (A novemberi benzinárstop és a januári élelmiszerárstop után, úgy látszik, a kormánynak kemény adatai vannak a kollektív agyműködés gyengeségéről, ha ennyire nyugodtan tolja a háborús, brüsszelező ostobaságot.) Az élelmiszerárak emelkedése valóban „növeli az éhínség kockázatát” sok fejlődő országban, de ehhez a kockázathoz az Oroszország elleni szankcióknál sokkal inkább hozzájárul, hogy az oroszok, ha tehetik, fölégetik az ukrajnai búzatáblákat, elfoglalják vagy blokád alá helyezik az ukrán kikötőket.

Hazugság, hogy a Nyugat „lábon lövi magát” a szankciókkal: a kereskedelmi korlátozások idén és jövőre is jóval többet ártanak az orosz nemzetgazdaságnak, mint átlagosan a nyugatiaknak, a hosszú távú következményekről nem is beszélve.

Hazugság, hogy a szankciók „tönkretesznek minket”, mert nem a szankciók tesznek tönkre, és nem minket (bár közelebb áll az igazsághoz, ha feltételezzük, hogy a bombás plakátokon nem a magyar kormány szólal meg, hanem a Putyin-rezsim).

Hazugság, hogy a szankciók legfőképpen az energiaimportról szólnak. A földgáz kereskedelméről egyik szankciós csomagban sincs egy szó sem, a kőolaj és olajtermékek ügyében pedig Orbánra ráhagyták a vétóját, Magyarország kivételes elbánást kapott. A szankciók legfőképpen nem az energiáról szólnak, hanem a beutazási és exportkorlátozásokkal, a vagyonbefagyasztással stb. a militarizált orosz bűnözőállam elitjét veszik célba, hogy Ukrajna több időhöz és lélegzethez jusson.

Hazugság, hogy Európa rászorul az orosz gázra, és megbánja, ha nem kér belőle. Hogy meg fog fagyni télen. Az orosz gáz arányát az EU importjában pár hónap alatt sikerült 40-ről 9 százalékra csökkenteni, a tárolók feltöltve, az LNG-tartályhajók sorban állnak a kikötők előtt. Hazugság, hogy a gáz ára az egekbe szökik (most éppen csökken, nem úgy, mint tavaly ősszel).

Hazugság, pontosabban a Kreml üzenetének közvetítése, amit Szijjártó mond, hogy „a tartós békéhez amerikai–orosz tárgyalásokra van szükség”. A tartós békéhez arra van szükség, hogy Moszkva felhagyjon a terjeszkedésen alapuló politikájával meg a birodalmi mítoszaival, és ehhez elismerje ukrajnai vereségét. Ami már most tény, hiszen az eredeti célt, Kijiv gyors elfoglalását és a bábállam létrehozását nem tudták elérni; mostanra megelégednének egy déli szárazföldi folyosóval a Krímhez. A tárgyalásokra azért lenne szükségük, hogy időt nyerjenek.

Itt abbahagyom terjedelmi okból, pedig még vannak fontos hazugságok. De miért is baj ez, hogyha egyszer működik? Van egy jellegzetes ellenzéki érvelés, miszerint a hamis állítások leleplezése nem ér semmit, az embereket, lám, nem érdekli az ilyesmi, hanem (és itt különféle jóléti, esetleg értelmiségi szájból kulturális sérelmek felsorolása következik). Holott szükség lenne rá. Először is, mert minden társadalom pocsékul működik, ha a norma a hazugság, valamint a jó és rossz felcserélése. Másrészt mert talán mégis van egy méretes sokaság, amelyikben maradt annyi polgári önérzet, hogy megsértődjön, amiért hülyére veszik. Csak a tudomására kellene hozni a tényt. Ha nincs, akkor ezt az országot úgyis megette a fene.