hvg.hu, 2025. december 27.
RÉVÉSZ SÁNDOR
A negyven évvel ezelőtti karácsonyra vérfürdő következett. A muszlim terroristák többször időzítették támadásaikat a kereszténység legnagyobb ünnepének környékére. Magyarországon a schwechati repülőtér elleni terrortámadást leginkább a népszerű parodistát, Szegedi Molnár Gézát megbénító gerinclövés tartotta meg az emlékezetben. A 23 halottat és 139 sérültet hátrahagyó kettős akció a palesztin Abu Nidal terrorcsoportjának egyik legsúlyosabb bűncselekménye volt.
Hajj Khalil al-Banna az egyik, ha nem a leggazdagabb úrként élt a palesztinai brit mandátum területén. Voltak hatalmas földbirtokai, narancsligetei, palotái, 13 felesége, 17 fia és 8 lánya. A nyolcadik, alavita feleségétől, korábban a család szolgálóleányától született 1937 májusában tizenkettedik fia, Sabri Khalil al-Banna – későbbi mozgalmi nevén Abu Nidal -, aki Jaffában, apja fényűző tengerparti palotájában élte élete első, gondtalan éveit. Apjának jó kapcsolatai voltak a helybéli zsidókkal.
Az apa 1945-ben meghalt. A tizenkettedik fiú idősebb testvérei kidobták a palotából és a családból az alacsony származású, ráadásul egy siita szektához tartozó anyját, a fiát pedig a francia misszionáriusok katolikus iskolájából átíratták egy muszlim iskolába.
Az arab államok rátámadtak a megalakuló Izraelre, és a családnak menekülnie kellett az izraeli csapatok elől. Sátorban, a segélyszervezetek kegyelemkenyerén élt a család egy ideig egy gázai menekülttáborban. Ez meghatározó élménye volt az akkor tizenegyéves későbbi tömeggyilkosnak.
A család sok mindent vesztett, de maradt vagyona elég volt ahhoz, hogy Palesztinán kívül újra felépítse magát. A tizenkettedik fiú eljutott a kairói egyetemre, de nem lett belőle mérnök, félbehagyta tanulmányait. Szaúd-Arábiában lézengett a család fekete bárányaként. Villanyszerelőként, festőként kereste kenyerét, aztán egy titkos palesztin szervezetet alakított, amiért a szaúd-arábiai hatóságok börtönbe dugták, majd kiutasították az országból.
Feleségével és három gyermekével a ciszjordániai Nábluszba költözött, ahol csatlakozott a Fatahhoz. 1967-ben, a hatnapos háborúban Izrael elfoglalta Ciszjordániát, benne Abu Nidal lakóhelyét. Ez volt az újabb Izraellel kapcsolatos traumatikus élmény Abu Nidal életében. A hatnapos háború után lett Abu Nidal igazán aktív, és ekkor vált a Fatah is a Palesztin Felszabadítási Szervezet meghatározó erejévé. Ekkor vette fel az Abu Nidal (A Harc Atyja) nevet.
Jordániában céget alapított, amely egyszerre folytatott legális és illegális tevékenységet. A szervezőkészségével kitűnt Nidal önmagának gazdagságot, a Fatahnak pénzt és fegyvert szerzett.
Bagdadban képviselte a Fatahot, amikor 1970 szeptemberében a jordán csapatok véres háborúban kiűzték a palesztinokat Jordániából. Abu Nidal gyávasággal vádolta a Jordániával tűzszünetet kötő PFSZ-t, és ettől kezdve a szervezet belső ellenzékéhez tartozott.
Önálló akciókba kezdett a Fatah engedélye nélkül. A Szaúd-Arábia párizsi nagykövetségén végrehajtott túszejtő akció és a KLM 861-es járatának elrablása után Abu Nidalnak nem lehetett maradása a Fatahban. 1974 tavaszán kizárták, nem sokkal később a Mahmúd Abbász elleni merénylet kíséretének vádjával a távollétében halálra is ítélték. Nem valószínű, hogy Abu Nidal valóban végezni akart Abbásszal, és az sem, hogy a Fatah végre kívánta volna hajtani az Abu Nidal ellen hozott halálos ítéletet.
1974-ben Nidal megalakította saját terrorista szervezetét, amely Abu Nidal Szervezete (ANO) és a Fatah Forradalmi Tanácsa néven vált ismertté, de alkalmilag számos egyéb nevet is használt. Ez a szervezet működése során húsz országban hajtott végre terrortámadásokat, melyeknek több mint 300 halálos és több mint 650 sebesült áldozata volt.
Abu Nidal 2002-ben golyó által halt meg. Vagy Szaddam Husszein titkosszolgálata ölte meg, vagy ő végzett magával, mielőtt elfogták volna.
Tizenhat halott Rómában
Róma Fiumicino repülőterén 1985. december 27-én reggel 8 óra 15 perckor négy kézigránátokkal és gépfegyverrel felszerelt arab fegyveres az amerikai Trans World Airlines és az izraeli El Al légitársaság közös jegypénztáránál kézigránátokat dobott a tömegbe majd tüzet nyitott az ott várakozókra. 16 embert megöltek, köztük egy gyereket, 99-et megsebesítettek. A halálos áldozatok között volt a mexikói katonai attasé és titkára. Az El Al biztonsági emberei viszonozták a tüzet. Három támadót agyonlőttek, a negyediket, a 19 éves, szíriai illetőségű Mahmud Ibrahim Kaledet olasz rendőrök megsebesítették és elfogták.
Az egyik támadó testén a „cionistákhoz” szóló arab nyelvű üzenetet találtak „Palesztina mártírjai” felirattal és azzal az üzenettel, hogy „a háború megkezdődött”.
Fél órával később Bécsben csaptak le
Nagyjából fél órával a római után ugyanilyen támadást hajtott végre három arab terrorista a Bécs mellett a schwechati repülőtéren. Az utasok sorban álltak a jegykezelő pult előtt az El Al Tel Aviv-i járatához, amikor kézigránátokat hajítottak közéjük, majd tüzet nyitottak. A helyszínen ketten vesztették életüket, a harmadik áldozat a kórházban halt bele a sérüléseibe 1986. január 22-én. Szegedi Molnár Géza is életveszélyes sérülést szenvedett, de az ő életét megmentették. 39-en sérültek meg. Először osztrák rendőrök viszonozták a tüzet, azután az El Al két biztonsági őre is tüzet nyitott. Körülbelül kétszáz golyót lőttek ki a tűzharcban. A terroristák hatalmukba kerítettek egy Mercedest a repülőtér előtt, és azzal menekültek el. Osztrák rendőrök és az El Al biztonsági őrei vették üldözőbe őket. Rövid tűzharcban egy terroristát lelőttek, kettőt elfogtak.
Az elfogott terroristák vallomása szerint az eredeti tervük az volt, hogy izraeli túszokat ejtenek, a túszszedéssel repülőgéphez jutnak, amellyel Tel Avivba repülnek és ott további akciókat hajtanak végre. Az osztrák rendőrök akadályozták meg a túszszedést.
Az is kiderült, hogy a Frankfurti Repülőtér ellen is hasonló támadást terveztek.
Az ausztriai támadás két elfogott tettesét 1987-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte egy bécsi bíróság.
A tettének elkövetése idején 19 éves Mahmud Ibrahim Kaledet Rómában 30 évre ítélték 1988-ban. Ebből 25 évet ült le. 2010-ben jó magaviseletére való tekintettel szabadon bocsátották. Rómában telepedett le. 2011-ben interjút adott az Il Messaggeronak, melyben elítélte a terrorizmust, kijelentette, hogy gyötri a bűntudat, és reméli, hogy Allah megbocsátja a bűnét.
Líbia a támadások mögött
Az izraeli hatóságok kezdetben a PFSZ-t vádolták a terrortámadások elkövetésével, de azt magára vállalta Abu Nidal szervezete a PFSZ tuniszi irodája elleni, 1985 októberében végrehajtott izraeli bombatámadás megtorlásaként.
A PFSZ határozottan elítélte a terrortámadásokat, és azokat a palesztin ügy elleni merényletnek nyilvánította, amelynek az lehetett a célja, hogy Ausztriát és Olaszországot eltérítse a PFSZ-szel való kapcsolataik megerősítésétől.
A PFSZ és vezetője, Jasszer Arafat csak a Palesztinán kívüli terrorista akciókat ítélte el, az Izraelben és a megszállt területeken végrehajtottakat nem.
Nagyon valószínű, hogy Líbia jelentős segítséget nyújtott a terrortámadáshoz. A líbiai kormány ezt természetesen tagadta, de lelkesen üdvözölte a „hősies akciót, amelyet Szabra és Satila mártírjainak fiai vittek véghez”. (Bejrút Szabra negyedében és Satila menekülttáborában a libanoni polgárháború idején 1982-ben keresztény milíciák több mint ezer halálos áldozattal járó mészárlást hajtottak végre az izraeli hadsereg segítségével.)
Az olasz titkosszolgálatok Szíriát és Iránt is vádolták a repülőtéri mészárlások támogatásával.
A magyarországi állampárt a szovjet külpolitika irányvonalának megfelelően a közel-keleti konfliktusban egyoldalúan a „palesztin ügy” mellett és Izraellel szemben állt. Így kellett kommentálnia a népszerű magyar művészeket közvetlenül is érintő terrortámadást. Ezt – kiemelve a PFSZ-nek a terrorakciót elítélő nyilatkozatát – ilyesféle kommentárokkal oldották meg,: „A cél nem szentesíti az eszközt, annál is inkább, mivel az erőszak erőszakot szül. Alig telt el például egy nap a merényletek után, amikor a hírügynökségek gyilkossági kísérletről számoltak be: a PFSZ ciprusi képviselője ellen terveztek pokolgépes merényletet, amit csak a biztonsági emberek ébersége akadályozott meg. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy az ilyen akciók az erőszakspirál felfokozása mellett kitűnő alkalmat teremtenek az igazi problémák háttérbe szorítására, s ürügyet szolgáltatnak a tényleges haladó erők ’megbüntetésére’, azaz a terror legnagyobb vesztesei az ügyért békés eszközökkel harcolók. Íme, most is, Izrael máris minden palesztint terroristának minősít, s követeli, hogy szakítsanak meg minden kapcsolatot a PFSZ-szel. Nem kizárható, hogy a szavakon túl tettekben is megnyilvánul Tel Aviv ’bosszúvágya’ — emlékezzünk csak a tuniszi palesztin főhadiszállás bombázására —, de ennél is aggodalmat keltőbb, hogy ismét lendületét vesztheti a közel-keleti békés rendezést előirányzó folyamat.” – írta a Délmagyarország 1985. december 29-én.
A magyarországi sajtó természetesen az „ügyért békés eszközökkel harcoló” erők között tartotta nyilván a PFSZ-t, amely „csak” Izraelben és a megszállt területeken tartotta megengedhetőnek a fegyveres akciókat.
Gerinclövést kapott a magyar parodista
Az El Al Tel Aviv-i járatára egy kisebb magyar művésztársulat várakozott. Szegedi Molnár Géza mellett ott volt két színész, Kibédi Ervin és Berényi Ottó, Ambrus Kyri táncdalénekes és Fábián János zongorista. Tel Aviv-ban, Haifában és két másik városban tartottak volna összesen öt előadást Izraelben élő magyarok számára. Az egyik fellépésük Szilveszterkor lett volna. Fábián Jánosnak megrándult a lába menekülés közben, Kapus György, a Malév bécsi munkatársa kapott néhány szilánkot, de ezek apró kellemetlenségek voltak Szegedi Molnár Géza sérüléséhez képest.
A parodista gerinclövést kapott. A bécsi Allgemeine Krankenhausban ápolták. Három súlyos műtéten esett át. Az orvosok hónapokon keresztül küzdöttek az életéért sikerrel. A járóképességét azonban nem tudták visszaadni. A művész deréktól lefelé megbénult, egész életére tolókocsiba kényszerült, és mindvégig vele maradt a fájdalom, melynek elviseléséhez kétóránként gyógyszerezni kellett.
Szegedi Molnár Géza építészmérnök az 1963-as Ki mit tud? megnyerésével tűnt föl és változtatott pályát. Egyedülálló képességekkel, négy oktávot átfogó hangterjedelemmel parodizálta az operaénekeseket, operettprimadonnákat, világsztárokat. Ebben a műfajban nem volt versenytársa Magyarországon, de a nagyvilágban sem sok. Pár évig színészként is működött Szegeden. Egy időben a Mikroszkóp Színház tagja is volt. A megjelenésével is hódított. Járta az országot és a világot. 1985-ben, 46 éves korában pályája csúcsán érezhette magát.
Hatalmas akaraterővel visszaküzdötte magát a színpadra. A terrortámadás után két évvel, 1987. december 19-én lépett fel először tolókocsiban a Vidám Színpadon. Rendszeresen dolgozott, önálló estjeivel járta az országot. Sanzonokat is énekelt. A nyugdíja kevesebb volt, mint egy esti gázsija a Vidám Színpadon. Az izraeli kormány egyszeri tízezer dolláros segélyt utalt ki a számára. Életjáradékot sehonnan nem kapott, soha nem állapították meg hivatalosan, ki a felelős a megrokkanásáért. Megjelent nagylemeze, hang- és videó kazettája. Nekem már lőttek címmel szabálytalan önéletrajzot publikált 1988-ban, amely nagy példányszámban kelt el. A fájdalom haláláig elkísérte. Hosszú betegség után 2008-ban halt meg.