hvg.hu, 2025. október 13.
RÉVÉSZ SÁNDOR
Nagyon jó, hogy Gázában elhallgatnak a fegyverek. Hogy a még életben lévő túszok hazatérnek. Hogy nem hal meg több palesztin civil és izraeli katona. Hogy Izrael eléri, amit az év eleji tűzszünet fenntartásával és a tárgyalások folytatásával sokkal kevesebb áldozattal és szenvedéssel is elérhetett volna, ha Benjamin Netanjahu nem ragaszkodik Izrael történetének legszélsőségesebb, legmilitaristább kormányának fenntartásához.
Nem jó, hogy kiszabadultak az év elején és kiszabadulnak most azok a palesztin foglyok, akik majd részt vesznek a Hamász újjászervezésében, a jövő harcaiban és terrorakcióiban. Ez persze elkerülhetetlen.
De főleg az nem jó, hogy a tartós békét nem alapozták meg semmivel, hanem tartósították azt az állapotot, amely garantálja a harcok, az intifádák, a terrorakciók, a csapások és visszacsapások sorozatának folytatódását.
A múlt hónapban emlékeztem meg az Oslo 2. megállapodás aláírásának harmincadik évfordulójáról. Az Oslo 2. nem az első, hanem a sokadik lépés volt, és az sem vezetett el a békéhez és a fenntartható status quóhoz.
Pedig harminc évvel ezelőtt még mindkét fél sokkal tárgyalóképesebb volt. De akkor sem eléggé. Benjamin Netanjahunak és pártjának kulcsszerepe volt abban, hogy a tárgyalóképesebb feleket sokkal kevésbé tárgyalóképesek váltották fel. A Hamászt erősítette a Palesztin Hatóság rovására, az oslói folyamatot pedig a kezdetektől támadta, kormányra kerülve eltemette, de ha nem temette volna, akkor is elég lett volna hozzá Jasszer Arafat hajlíthatatlan magatartása 2000-ben Camp Davidben.
Harminc évvel ezelőtt a későbbi tárgyalásokra hagyták azoknak a kérdéseknek a rendezését, amelyekben a legtávolabb álltak egymástól a felek álláspontjai. Ez volt a feltétele annak, hogy a részleges megállapodások létrejöjjenek, és ez volt az oka annak, hogy azok nem vezethettek el a békéig.
Hiába ismerte el Izrael a Palesztin Felszabadítási Frontot a palesztinok legitim képviselőjének, hiába ismerte el a PFSZ Izrael létjogát, hiába állapodtak meg arról, hogy Izrael fokozatosan kivonul Ciszjordániából és a Gázai övezetből, ahol egységes palesztin önkormányzat jön létre, a nyitott kérdések nyitva maradtak: Jeruzsálem helyzete, a menekültek ügye, a palesztin területeken lévő zsidó telepek, a biztonsági kérdések, a határok vonala.
A palesztin terrorakciók is folytatódtak, a ciszjordániai zsidó telepek is szaporodtak. Oslo 2-t eleve csak minimális többséggel, az arab képviselők szavazataival fogadták el a kneszetben, a zsidó képviselők többsége ellene szavazott. Ők még akkor sem álltak készen erre a részleges megállapodásra sem, amelyet a Likud a zsidó többségre hivatkozva eleve érvénytelennek tekintett.
Donald Trump amerikai elnök 21 pontja tartalmazza azt a két elemet, amely a tartós béke feltétele. Mindkettő elfogadhatatlan az érintettek számára, és ezt deklarálták is. Az egyik a Hamász lefegyverzése és kivonása a palesztin területek kormányzásából. A másik a 20. pont: ha a gázai újjáépítés és a Palesztin Hatóság reformja előrehalad, létrejöhet egy „hiteles út” a palesztin államiság felé. A Hamász kijelentette, hogy folytatja a fegyveres harcot a palesztin államért, Netanjahu kijelentette, hogy a palesztin állam gondolata „őrület”.
Nem nagyon kételkedhetünk abban, hogy mindkét elutasítást úgy képviselik a szemben álló felek, hogy híveik többsége ezt támogatja.
Következésképpen a két fél közötti megállapodáson alapuló békének esélye nincs.
Ha az érintett felek megállapodásán múlott volna, Izrael létre sem jön. Az Arab Liga államai és a térség arab lakossága ezt a lehető legvilágosabban leszögezte. Az ENSZ ennek tudatában döntött a két állam megalapításáról.
Aki azt képzeli, hogy Izrael erővel békét tud teremteni, semmit nem tanult az elmúlt 77 év történetéből. A megsemmisítő izraeli győzelmek sem teremtettek békét. A jövőben sem fognak.
Nem létezik ugyan az az arab világot vagy pláne az iszlám világot átfogó, 4-800 milliós egységfront, amelyre az arabellenes rasszizmus oly sokszor hivatkozik. (Az arabellenes rasszizmus az antiszemitizmussal párhuzamosan – erősödik a nagyvilágban, a Közel-Keleten, de még a liberálisnak és antirasszistának hitt magyar ellenzéki körökben is.) De annyi állami és anyagi erő azért bőven áll és mindig is állni fog a palesztin katonai és terrorista szervezetek mögött, ami ezeket tovább élteti és újratermeli.
Palesztinára akkor köszönt a béke, amikor lesz olyan nemzetközi hatalom, erő és szándék, amely az érintettek akaratától függetlenül kiiktatja a Hamászt, valamint a hozzá hasonló fegyveres szervezeteket és létrehozza a demilitarizált, Izraeltől hatékony nemzetközi ellenőrzéssel elválasztott palesztin államot.
Álom. Amelynek minden alternatívája rémálom.