hvg.hu, 2025. július 4.
RÉVÉSZ SÁNDOR
A közösségi média ellenzéki buborékjában visszhangzott a röhögés Orbán Viktor pár másodperces brüsszeli dadogásától. Némelyek komoly képük alá rejtették a vihogásukat: nem kellene-e tudnunk arról, ha az országot kormányzó úrnak súlyos neurológiai problémái vannak, amelyek kétségbe vonják egészségi alkalmasságát az ország vezetésére.
Nos, a miniszterelnök minden okból alkalmatlan az ország vezetésére – az egészségit kivéve.
Dr. Ertsey Csaba neurológus a Facebookon világos választ adott azoknak, akik azt firtatták, van-e neurológiai betegsége a miniszterelnöknek. Nincs neki. Ilyen, pár másodperces nyelvbotlás bárkivel előfordulhat. Koherensen folytatta a maga mondandóját, ez kizárja, hogy valamilyen betegség tüneteit fedezzük fel a videóban. Ugyanilyen alaptalanul kérdőjelezték meg a tengeren túl hasonló videók alapján Joe Biden vagy Donald Trump egészségügyi alkalmasságát. Orvosi diagnózis egyébként is csak alapos személyes vizsgálat alapján állítható fel, és annak eredménye akkor is érzékeny személyes adatnak számít, nem tartozik a nyilvánosságra.
Nyílt társadalmakban vezető politikusoktól elvárható, hogy a működőképességüket befolyásolható betegségükről beszámoljanak. Ez megtörtént például Antall József esetében, aki utolsó hetei kivételével amúgy alkalmas volt – legalábbis egészségi állapotát tekintve – az ország vezetésére.
A 2002-es kampány finisében az MSZP (olykor az SZDSZ) színeiben politizáló Dr. Veér András pszichiáter (Isten nyugosztalja) követte el azt a súlyos etikai vétséget, hogy „távdiagnózist” állított fel és hozott nyilvánosságra Kövér László „kóros állapotáról”, „paranoiájáról”. Ugyanebben a kampányban Orbán Viktorról is felállított „távdiagnózist”, amelyben „éretlen, infantilis” személyiségnek minősítette őt.
A Magyar Orvosi Kamara (amelynek alapító elnöke volt) elítélte ezt, a Medgyessy-kormány egészségügyi minisztere, Dr. Csehák Judit orvos ennek ellenére személyes tanácsadójaként vette maga mellé a szakmája alapszabályait semmibe vevő kollégáját! Dr. Veér többször is közel állt ahhoz, hogy kinevezzék az egészségügyi tárca élére.
Orbán Viktor táborában természetesen rendszeresen operálnak távdiagnózisokkal, kapcsolnak politikai ellenfeleikhez mindenféle betegséget, egészségügyi rendellenességet. Ez a tábor jellegéből adódik. A probléma az, hogy ez folytonos kísértés a velük szembenállók körében is. Ezelőtt két évtizeddel sem voltunk sokan, akik az ilyesmi ellen felszólaltunk.
Nem egyszerűen betegnek minősítésről van itt szó, hanem a betegnek minősítettek dehumanizálásáról. Ami a valóságos egészségi problémákkal küszködők esetében a legsúlyosabb.
„Révész kolléga … belegörnyeszti sunyi tyúkmellét a létezésbe”, írta rólam kedvesen Bayer Zsolt egykoron. Ez engem különösebben nem rendített meg, de csak azért nem, mert történetesen nincs tyúkmellem, amiről igazán nem tehetek. Bayer megkapta tőlem a magáét, de elgondolkodtam azon, miként élik meg az ilyesmit azok, akiknek valóban tyúkmellük van, hiszen nekem is lehetne, mint például egyik kedves barátomnak. És, ami még érdekesebb, miként élhetik ezt meg Bayer tyúkmellű csodálói? Ezt írtam akkor: „Szegény olvasónak, ki eddig B. Zs. úr nyomában az egészséges szellem útján vélt haladni, hirtelen rá kell döbbennie, hogy az Istentől valami angolkóron vagy családi örökségen keresztül rámért tyúkmelle miatt ezen az úton neki nincs helye. Nem tartozhat oda, ahová tartozónak vélte magát. A tyúkmelle őt a létezésbe való sunyi belegörnyedésre predesztinálja. Mert ugyan mi más oka lehetne az őt… inkorrekt szózuhatagaival oly sokszor lenyűgöző B. Zs. úrnak arra, hogy a tyúkmellet és a sunyi nemzetellenességet összekapcsolja, mint az, hogy ez az összefüggés releváns.”
És most eszembe jut az Orbán-rezsimet remek cikkekben ekéző kiváló kollégám, aki történetesen dadogással küszködik.
Különböző betegségek, testi-lelki elváltozások hordozóinak dehumanizálása, alacsonyabb rendűségük tételezése a mindennapi szóhasználatunkban is benne van. „Beteg vagy?!” Kérdezzük attól, aki szerintünk valami ostobaságot tesz vagy mond. „Olyan béna vagy! Ne bénázz!”, mondjuk arra, aki ügyetlenkedik. Folytathatnánk. Ez annak az ősi hiedelemnek a lenyomata, miszerint a betegben az ördög bujkál. A beteget az ördög tartja megszállás alatt.
A beteggel való együttérzést, ami a közéletileg velünk szemben álló betegnek is kijár, a megvetés és lenézés váltja fel.
Eluralkodik az a szemlélet, hogy nem politikai irányok küzdenek egymással egy plurális közéletben, hanem az egészséges gondolkodás áll szemben a betegessel, a normális az abnormálissal, amelyet éppúgy ki kell irtani a társadalom egészsége szempontjából, mint a kórokozókat az egyén szervezetéből.
Ez a szemlélet az egyeduralomra törő politikai tömbökben meghatározó. A nácik, fasiszták, bolsevisták és rokonságuk közegében. De ott kísért a velük szemben állók körében is.