hvg.hu, 2024. május 30.

RÉVÉSZ SÁNDOR

„Katasztrofális hiba volt a sorkötelezettség eltörlése” – ezt nyilatkozta Kövér László 2016. január 16-án az Új Néplapban. Hozzátette, hogy sajnos ennek visszaállítását jelenleg egy uniós tagállam nem tudná hatékonyan megvalósítani. Nos, a kormánymédia aktuális hazugsága arról szól, hogy ez már nem lehet akadály. Sőt. Azt is kijelentette ebben az interjúban az Országgyűlés elnöke, hogy „a Fidesz nagy előnye, hogy a párt politikai értékrendje régóta egységes, nincsenek törésvonalak”. Ezek szerint tehát a sorkötelezettségről is egységesen gondolkodnak a Fideszben.

Ezt erősítette meg a Fidesz frakcióvezetője, Kósa Lajos is: „Valóban foglalkozik a Fidesz a sorkatonaság visszaállításának gondolatával. A hadköteles korú fiatalok katonai képzést kaphatnának, és ha szükség lenne rájuk, bevetnék őket.” (RTL Klub, 2016. január 16.) Mindkét álláspontot idézte címlapján az akkor éppen ellenzéki Magyar Nemzet 2016. január 18-án.

Orbán Viktor meghazudtolta a frakcióvezetőjét: nem foglalkoznak a sorkötelezettség visszaállításával. Ugyanis tájékoztatták őt arról, ha magától nem sejtette volna, hogy ez politikai öngyilkosság lenne. Innen tudja, hogy azzal vádolni politikai ellenfeleit, amit a Fidesz „régóta egységes értékrendje” szerint helyes lenne megtenni: a politikai gyilkosság alkalmatos formája.

A liberális Fidesz egykoron természetesen a sorkötelezettség eltörléséért harcolt. Orbán és Kövér az Ellenzéki kerekasztal című interjúgyűjteményben a legszörnyűbb szavakkal írták le saját élményeiket a sorkatonaságról.

A Fidesznek immár több mint két évtizede két ellentétes véleménye van a sorkötelezettségről. Az egyik a párt irányultságából következik, a másik a „politikai öngyilkosságtól” való rettegésből. (Ugyanígy van ez az abortusszal is.)

Orbán Viktor kormánya 2000-ben a kisgazda Lányi Zsoltot jelölte ki kormánypárti vezérszónoknak a sorkötelezettségről szóló vitanapra. A kormánypárti vezérszónok leszögezte, hogy a sorkötelezettség fenntartása a nemzet alapvető morális érdeke, nemzetpolitikánk sarokpontja, és akik ezt kétségbe vonják, azok veszélybe sodorják a hazát. Orbán Viktor miniszterelnök tanácsadója, Király Béla tábornok a miniszterelnök megbízásából Petőfi-tervet készített a „militáns antisorozó személyek” befolyásának leküzdésére, hogy mindenki belássa: „a sorkatonai szolgálat eltörléséről, illetőleg a hivatásos hadsereg felállításáról kiírandó népszavazásnak még a gondolata is felháborító.” (Magyar Demokrata, 2001. május 17.)

A miniszterelnök képviselte a pártja egységes értékrendszere szerint hazaáruló, ám a politikai haszonszerzés szempontjából megfelelő álláspontot, miszerint azok, akik népszavazást követelnek, nyitott kaput döngetnek, mivel a kormány is tervezi a sorkötelezettség eltörlését, csak még egy kis türelmet kér, hogy azt megfelelően előkészítsék.

A katonáknak éppen az ellenkezőjét mondta 2001. március elsején a Magyar Honvédség vezetői állománya számára tartott „feladatmeghatározó” állománygyűlésen: „Azokra kicsit másképp tekint az ember, akik nem tettek katonai esküt.” „Minden fiatalnak be kell vonulnia katonai szolgálatra. /…/ Minden magyar fiatalembernek kell kapnia alapkiképzést és bizonyos mértékű lelki felkészítést is. Ehhez ragaszkodni kell.” „A fiatalok ne azt mondják a katonaságról, hogy jó volt, hanem azt, hogy nehéz és komoly volt, legyenek büszkék arra, hogy teljesítették a kötelezettségüket.” (Magyar Hírlap, 2001. március 2., Magyar Nemzet, 2016. január 18.) Leszögezte, tűrhetetlen, hogy a fiatalok felét alkalmatlannak minősítik, és egyébként az alkalmatlanoknak is kapniuk kell valamilyen kiképzést. Rögvest ki is adtak egy rendeletet abból a célból, hogy sokkal kevesebben mentesülhessenek a sorkatonai szolgálat alól alkalmatlanság címén.

Mennyivel keményebb álláspont ez, mint az, ami most – igen sajnálatos módon – Németországban és csakis Németországra vonatkozóan felvetődött, hogy ti. a fiataloknak választaniuk kellene katonai vagy polgári szolgálat között!

A sorkötelezettséget 2004. november 3-án szüntették meg Gyurcsány Ferenc kormányzásának kezdetén. A Fidesz programja szerint a kényszersorozás nem szűnt volna meg, csupán nemzetőrségnek hívták volna azt a katonai intézményt, amelyben a magyar fiataloknak szolgálatot kellett volna teljesíteniük.

A Fidesz az utolsó pillanatig azt az álláspontot képviselte, hogy a sorkötelezettség megszüntetésének nincsenek meg a feltételei, és ez a lépés súlyosan veszélyeztetné az ország biztonságát.

Ezért nem is szavazták meg a kényszersorozás megszüntetéséhez szükséges alkotmány- és törvénymódosítást. Aztán egy belső közvélemény-kutatás hatására megfordították a köpönyegüket, nem izgatta őket tovább az ország biztonsága, és az utolsó pillanatban megszavazták  a sorkötelezettség eltörlését.

A helyzet világos. A kényszersorozás visszaállításától addig tartja vissza a Fideszt a félelem a szavazatvesztéstől, ameddig a választások befolyásolhatják a hatalomgyakorlását. Oroszországban már nem befolyásolhatják. Putyin már elérte ezt az állapotot. Ez volt Ukrajna megtámadásának feltétele.

Orbán Viktor odáig menetel a putyini úton, ameddig csak tud. Ha elég sokáig tud, akkor be fogja vezetni a kényszersorozást annak a militarista szellemnek megfelelően, amelyet minden eszközzel igyekszik kiterjeszteni az oktatásra, az egészségügyre, a médiára és mindenre, amire lehet és nem lehet.

A kényszersorozott magyar fiatalok Oroszország és Kína szövetségesének hadseregében fognak szolgálni. Ha Orbánnak és Putyin-barát jobb- és balszélső szövetségeseinek sikerül Ukrajnát megbuktatniuk, aminek érdekében Orbán külügyminiszteri címet viselő küldönce mindent megtesz Brüsszelben, akkor nem attól kell tartani, hogy a magyar fiatalokat az orosz hadsereg ellen fogják bevetni, hanem attól, hogy az orosz hadsereg oldalán.

Révész Sándor a HVG rendszeres szerzője