HVG, 2023/15., 2023. április 13.
RÉVÉSZ SÁNDOR
Van nálunk jobboldali optikus meg baloldali. Az egyik nyilván a jobb szemre jobb, a másik a balra. Amikor még nem tudtam, melyik melyik, a jobboldaliba tértem be tokot venni. Hogy érezheti most magát az én ellenzéki szemüvegem egy kormánypárti tokban?
Az egyik nap beesett a postaládánkba a Bp18, a kerületi Szaniszló-harsona a baloldali optikus hirdetésével. Másnap megjött a kormánypárti vicsorgó, melyben a jobboldali optikus ajánja magát.
A Bp18-ból megtudtuk, hogy végre megújul az Üllői út: „Korábban hét évig lehetett látni egy táblát a kerületben azzal a szöveggel, hogy »ez az útszakasz hamarosan megújul«” – de nem újult meg, mert az előző kormánypárti kerületi és fővárosi vezetés nem tett ezért semmit. Bezzeg a mostani! A főváros sóher a brutális kormánypárti elvonások miatt, de a kerület kigazdálkodja a rávalót.
Hajrá! Valóban pocsék állapotban van az az út. Nem a mi vén Suzukinknak való.
Másnap a Hírmondó 18, a bukott kerületi vezetés szócsöve arról értesít, hogy Szaniszló polgármester egy gyenge kivitelezésű kampányfelújításra dob ki közel hárommilliárd forintot. Olyanra, amely az ő nyilatkozata szerint is legfeljebb 8-10 évre oldja meg a gondokat, illetve azok közül is csak egyet. Az állandó veszélyforrást jelentő, 150 éves nagynyomású vízvezetékeket nem cserélik ki, a csapadékvíz elvezetését nem oldják meg, parkoló- és kerékpársávokat nem alakítanak ki, a zöldfelületet nem rendezik, a közvilágítást nem újítják meg, és az ilyen felújításokat egyébként sem 8-10, hanem 25-30 évre szokták tervezni.
Ezt a Hirmondó 18-at (és nyilván még egy csomó helyi lapocskát) a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. finanszírozza, mely a honlapja szerint „elkülönített állami pénzalap, amelynek célja a Magyar Kormány nemzetpolitikai stratégiájához kapcsolódó célok megvalósulásának elősegítése. Kiemelt feladata a külhoni magyarság szülőföldjén történő egyéni és közösségi boldogulásának, anyagi, szellemi gyarapodásának elősegítése, és kultúrájának megőrzése érdekében támogatások nyújtása.”
Az Üllői út tehát a magyar nemzetpolitika stratégiai kérdése. Végül is közlekedhet rajta a külhoni magyarság is, amikor épp nem a szülőföldjén boldogul.
Ettől függetlenül: itt valódi dilemma előtt állna a köz, ha nem zárnák ki a saját problémaköréből. És nem is csak a kerületi köz, hisz a külső Üllői úton mennek az autók a fővárosból ki és oda be.
Ilyen dilemmát sokan átéltünk már: oldjuk meg egy problémánkat most úgy, ahogy tudjuk, részlegesen, rövidebb távra, mert ez így nem mehet tovább, vagy várjuk meg, amíg lesz elég pénzünk, hogy megcsináltassunk mindent, amit észszerűbb egyszerre és hosszabb távra. Ezt normális családban alaposan megvitatják, az érvek szembesülnek, és valamilyen döntés születik. Nem normális családban, amelyet manapság hagyományosnak mondanak, a családfő dönt, a családanya rikácsol, a többieknek kuss.
A tavalyi választások után nyilván felerősödött az a vélelem, hogy itt nyolc-tíz éven belül nem lesz pénze se a fővárosnak, se a kerületnek arra, hogy rendbe hozza az Üllői utat úgy, ahogy kellene, tehát akkor erre az időtávra tegyük meg, amit lehet. Én hajlok arra, hogy ezt a megfontolást elfogadjam. De nem ez itt a lényeg.
Hanem az, hogy egy demokratikus köztársaság lételeme, alapfeltétele a vitázó nyilvánosság és közélet. A demokratikus köztársaság halála, ha az érvek és ellenérvek egymástól elszigetelve jelennek meg. Nem ütköznek össze közös fórumokon. Ennek hiányában átjárhatatlan véleményszigetek képződnek, és mivel átjárhatatlanok, nem lesz súlya az érveket összevető értelemnek, mert az érvek nem jutnak át az egyik véleményszigetből a másikba. Akkor sem, ha fizikailag átjutnának, mert a különböző irányú érveket hitelteleníti, tehát hatástalanítja az azokat hordozó eszköz, amely az ellenirányú érveket kizárja.
Ha az ellenzék – a kormánnyal ellentétben – a demokratikus köztársaság barátja, akkor nem csupán arra kell törekednie, hogy a hatalommal szemben ellennyilvánosságot teremtsen, hanem arra is, hogy ebben megteremtse a vitázó nyilvánosság fórumait.
Jelen esetben: az Üllői útról és a többi megosztó kerületi döntésről viták folynak az önkormányzatban. A kerületi lapot, amelyet a kerület ellenzéki és kormánypárti polgárainak közös pénzéből adnak ki, semmi sem akadályozza meg abban, hogy ezeket a vitákat hűségesen és arányosan ismertesse, beszámoljon az ellenérvekről, amelyeket az ellenlapból kell kiolvasnunk; hogy megszólaltassa a szakértőket, akikre az ellenlapban hivatkoznak; hogy emlékeztessen a polgármester korábbi, a mostanitól eltérő véleményére. Ezt akkor is megteheti, ha a kerületi ellenzék nem hajlandó megszólalni a kerület lapjában.
Az itteni polgármester az ellenzéki árnyékkormány önkormányzati minisztere. Ami az ő kerületében történik, támpontot nyújt arra, miképpen működtetné az országot egy olyan kormány, amelynek Szaniszló Sándor az önkormányzati minisztere.