Miért ne lehetnénk diktatúra?

Van-e akadálya annak, hogy Magyarországon diktatúra épüljön ki?

Nem olyan, amilyennek sokan már a mostani állapotot is minősítik, hanem igazi. Nem véleményes, hanem valóságos. Vitathatatlan. Hagyományos értelemben vett. Olyan, amelyben nem létezhet valóságos és legális ellenzék, a polgárok semmilyen emberi és politikai jogát nem garantálja semmilyen törvény és intézmény; ezektől bárkit bármikor meg lehet fosztani; amelyben valamennyi jogunk keggyé alakul át, amelyet azoknak és olyan mértékben biztosít a hatalom, akiknek és amilyen mértékben akarja. Ahol nem jelenhetnek meg olyan cikkek, amilyeneket ebben a lapban írunk, sem azok a lapok, amelyekben ilyeneket írnak. Olyan diktatúra, amelyből, amelybe nem lehet a hatalom engedélye nélkül ki- és belépni.

Ilyen diktatúra kiépülésének akkor van akadálya, ha ahhoz valamilyen feltétel hiányzik. Hiányzik először is a kiépítéséhez szükséges érdek és akarat. Ha ez megvolna, akkor működnek olyan belső intézmények, olyan legális, állami erőszakszervezetek, fegyveres erők, amelyek ezt megakadályozzák. Ha ilyenek nem működnek, akkor van olyan állampolgári ellenállás, tömegerő, amely a diktatúra kiépítését megakadályozza. Ha ilyen sincs, akkor vannak olyan nemzetközi intézmények, politikai rendszerek, van olyan nemzetközi környezet, amely a diktatúra kiépítését lehetetlenné teszi.

Melyik feltétel hiányában bízhatunk?

Maradtak még Magyarországon olyan intézmények, fegyveres testületek, amelyekben látnánk a diktatúra kiépítését megakadályozó erőt? Láttunk az utcán olyan tömegeket, egyáltalán rá tudunk képzelni Magyarország utcáira olyan tömegeket, amelyek képesek lennének a diktatúra kibontakozásának folyamatát megállítani? Akárcsak olyanokat, amelyek Belaruszban vagy Iránban vállalták a bebörtönzés, a száműzetés, az utcai halál, a halálbüntetés veszélyét? S amelyek ott sem lehettek képesek a diktatúrát föltörni?

Mer valaki ezekre a kérdésekre pozitív választ adni?

Aki mer, az itt hagyja abba az olvasást. Haladjunk tovább azokkal, akiknek a valóságérzékét nem számolta fel a beteges optimizmus.

Mi marad? A diktatúrára való hatalmi igény, érdek és akarat hiánya, valamint a nemzetközi környezet. Ez a kettő összefügg.

A NATO nem számít, abba Erdogan Törökországa is belefér. Az Egyesült Államok és a NATO katonai szövetségesének bárki jó, Szaúd-Arábia is.

Az EU számít. Az a „hibrid rendszer”, amilyennek az EU nyugati tagállamai Orbánisztánt látják, az EU toleranciájának a határán van. A szó szorosabb értelmében vett diktatúra már nyilván nem létezhet ezen a határon belül. Az EU azonban csak a határain belül állhat egy diktatúrát építő erő útjába. Sem Oroszországban, sem Belaruszban, sem másutt nem tudja a diktatúraépítést megakadályozni vagy egy diktatúrát felszámolni.

Amíg Magyarország az EU-n belül van, addig a diktatúra kiépítésének nincsenek meg a feltételei. De hát, mint tudjuk, az EU-n kívül is van élet. Diktatúra pedig csak ott van.

Hiányoznak-e a feltételei annak, hogy Magyarország az EU határain kívülre kerüljön?

Hatalmi, jogi és értékrendi feltételei biztosan nem hiányoznak. Akik a hatalmon belül vannak, vadul és folyamatosan gyalázzák az EU-t és azt az értékrendet, amelyre épül. Kétharmados parlamenti többséggel ki lehet jelentkezni az Unióból, végig lehet vinni a kiválás folyamatát. Egy erre irányuló népszavazást hatalmas mértékben lehet manipulálni, el is lehet csalni, el is lehet szabotálni. Például ki lehet váltani „nemzeti konzultációval”.

2010 óta minden a hatalom maximalizálása érdekében történik. Ennek rendelődik alá az ország, a társadalom, a nemzet és minden szakterület érdeke. Az egyetlen racionalitás, ami érvényesül, mégpedig korlátok nélkül, az a hatalommaximalizálás racionalitása. Egyetlen 2010 utáni példát sem tudunk rá, hogy a hatalom valamilyen társadalmi érdek kedvéért, elháríthatatlan külső kényszer nélkül korlátozta volna önmagát. Azt tehát nem gondolhatjuk, hogy a hatalom önmaga kiterjesztésében bármilyen érdekre tekintettel megállna a teljhatalom, vagyis a diktatúra felé vezető úton.

A diktatúra kiépítésének tehát egyetlen gátja az lehetne, ha a hatalom önérdekből ragaszkodna az EU-ban maradáshoz. Van-e ilyen erős, még a teljhatalom megszerzésénél is erősebb érdeke a hatalomnak?

Ez csak az anyagi érdek lehet, semmi más. Nem a társadalom anyagi érdeke, mert az a hatalom maximalizálásának érdekéhez képest nem számít, ahogy eddig sem számított. A hatalmi elit, a hatalmi láncolatok érdeke számít.

Az EU-ból való kilépéssel hatalmas erőforrásoktól esne el az ország, a gazdasági lehetőségei, kapcsolatai nagymértékben összeszűkülnének, az ország elszegényedne, egyre inkább leszakadna a régió uniós országaitól, és hozzászegényedne Európa keleti, délkeleti pereméhez. Úgyis mondhatnánk, hogy kiszegényedne Európából.

Ha úgy véljük, hogy szegényebb országban a hatalmi elit is szegényebb, akkor úgy gondolhatjuk, hogy ez az orbáni hatalmi hálózatnak sem érdeke. De megalapozott-e ez a vélekedés? Hiszen a világ tele volt és van diktatúrában élő szegény országokkal, amelyekben a hatalmi elit, illetve a hatalomhoz közel álló körök a jólét igen magas szintjén élnek. Jobban, mint ahogy egy liberális demokráciában élnének. Afrika jelentős részén éppen ilyen rendszerek alakultak ki. A szovjet blokk országaiban is, kiváltképp a Szovjetunióban, Lengyelországban, Romániában. A Szovjetunió utódállamainak jelentős része ilyen is maradt.

Akkor tehát miben reménykedhetünk? Mi állíthatja meg Magyarországot a diktatúrába és a szegénységbe vezető úton?

Szóljon, aki tudja.

A szerző újságíró, lapunk rendszeres szerzője