Népszámlálás – csak amit muszáj!

Szombattól bő két hétig a népszámlálás urai vagyunk. Persze ebből az uraságból kimaradnak a digitálisan is, egyébként is legszegényebb polgártársaink, akik az internetből is kirekednek. De legalább mi, többiek.

Nem kell szembenéznünk hivatalos kiküldöttel. Nem kell tartanunk rosszalló pillantásoktól, ha nem válaszolunk arra, amire nem akarunk; sem attól, hogy akár suttyomban, akár a lakásunkból kilépve, elkötelezett buzgóságból bejegyeznek minket valaminek, aminek nem kívánunk bejegyezve lenni; sem attól, hogy esetleg olyan kérdezőbiztos esik be hozzánk, aki a titoktartási kötelezettségéhez gyengébben kötődik, mint a Kubatov-listázókhoz, akik számon óhajtják tartani, ki vallott vallásáról és nemzetiségéről helyesen, és ki nem.

A népszámlálás hivatalos honlapján ez olvasható: „Különösen fontos azonban, hogy az önkéntesen megválaszolható kérdésekre is választ adjanak, ugyanis a népszámlálás az egyetlen olyan adatforrás, amelyből lehetőség nyílik megismerni a hazai nemzetiségi és vallási viszonyokat, az egyes nemzetiségekhez, illetve felekezetekhez kötődők számának, társadalmi, területi jellemzőinek változásait.” Ez ordas hazugság. Pontosan ez az, amit önkéntesen megválaszolható kérdésekből nem lehet megtudni. Már csak azért sem, mert a válaszadás önkéntes. A nem válaszolók nemzetiségi és vallási viszonyairól nem tudunk meg semmit. Arról sem, hogy a válaszolók miért válaszolják azt, amit válaszolnak. Meggyőződésből, félelemből, opportunizmusból?

Továbbá azt sem lehet tudni, ki az, aki válaszolt vagy nem válaszolt. Ugyanis: „A lakásról és a háztartásban élő valamennyi személyről kérdőívet kell kitölteni. A kérdéseket bármelyik nagykorú személy megválaszolhatja.” A háztartásban élő bármely személy nyilatkozhat a többiek vallási hovatartozásáról, nemzetiségéről, anyanyelvéről, fogyatékosságáról. Még nagykorúnak sem kell lennie, mert ez internetes kitöltés esetén ez ellenőrizhetetlen.

Még továbbá, egy nemzetiség vagy vallás bejelölése jelenthet mindent vagy semmit. A katolikus lehet az életét az Úr szolgálatának szentelő szerzetes, és lehet egy semmiféle valóságos egyházi kötődéssel nem rendelkező egyén, aki csupán keresztelő, házasság vagy temetés alkalmából lépi át a templom küszöbét, ha egyáltalán, és csak azért tudja magát katolikusnak, mert annak keresztelték.

A látókörömben van egynéhány szülő, aki a gyerekét megkereszteltette, noha maga nincs is megkeresztelve, nem is hívő egyáltalán. Hogy fog kinézni egy ilyen család adatlapja? Apa ateista, anya ateista, az óvodás gyerekük római katolikus… Lehet zsidó a rabbi is, meg a körülmetéletlen tréflifaló, akinek fogalma sincs az előírásokról, amelyeket nem tart be, de ad rá, hogy amíg léteznek antiszemiták, addig ő csak azért is vállalja a zsidóságát, amit már a szülei is el akartak felejteni.

Hol van az a szociológus vagy egyáltalán normális polgár, aki szerint mondott valamit a magyarországi cigányság méreteiről, illetve annak változásáról, hogy 2001-ben 190 ezren, 2011-ben pedig 316 ezren vallották magukat cigánynak?

A szociológusokat és a normális polgárokat már nem is említve – hol van az a vallási vezető, aki elfogadta 2011-ben, hogy az ország vallási viszonyait annak alapján írják le, hogy egy évtized alatt 30 százalékkal csökkent a magukat a három legnagyobb keresztény egyházhoz tartozónak vallók aránya, 73 százalékkal nőtt a kisegyházak híveinek tábora, 22 százalékkal az ateistáké? Miközben 1 millióról 2,7 millióra nőtt azoknak a száma, akik erre a kérdésre nem válaszoltak.

A fogyatékosságra, a nyelvtudásra, a digitális jártasságra vonatkozó válaszokkal ugyanígy nem lehet kezdeni semmit. A fogyatékosság fogalma a legkevésbé sem egzakt. Van, aki számára sértő, van, aki számára nem, és egyébként is, az országos egészségügyi adatokból elég pontosan lehet tudni, hogy hányan vannak például a vakok és a gyengén látók, a siketek és a nagyothallók. Én biztosan nem jegyezném be nyelvtudásnak azokat a nyelveket, amelyeken józan állapotban meg nem merek szólalni, viszont elolvasom, és a munkámban is használom, amit azokon a nyelveken írtak. Más meg majd bejegyzi a semmilyen információszerzésre nem alkalmas, alapfokú gagyogását.

Röviden: csak a dokumentált, szubjektív megítéléstől független információkat érdemes népszámlálás útján begyűjteni, semmi mást. Bejelentett lakcím, név, születés helye, ideje, lakásméret, állampolgárság, iskolai végzettség, munkahely, anyakönyvezett családi állapot, ilyesmi. A nemet már nem sorolnám ide.

Az mindenesetre biztató, hogy az első és a második Orbán-kormány között majdnem a háromszorosára nőtt azoknak a száma, akik nem nyilatkoztak a vallási hovatartozásukról vagy nem tartozásukról. Ehhez az államnak egyébként sincs köze.

A nem kötelező kérdésekre nem válaszolók aránya remélhetőleg tovább nő majd, és végképp nevetségesség teszi azokat, akik a népszámlálás önkéntes kérdéseivel begyűjtött adatokra kívánnak hivatkozni és hagyatkozni. Ennél a sokkal árnyaltabb szociológiai felmérések sokkal többet tudnak.

Az önkéntes válaszolók számának jelentős csökkenése nem csupán remény, ezt biztosra vehetjük.

Egyrészt azért, mert kérdezőbiztos jelenléte nélkül tölthetjük ki a kérdőívet, másrészt pedig azért, mert a nevünket is meg kell adni. Ez a józan polgárt arra inti, hogy semmit ne áruljon el magáról, amit nem muszáj. A nevünket azzal az ürüggyel követelik, hogy „így ellenőrizhető, hogy mindenkitől beérkezett-e a kérdőív, továbbá így biztosítható az is, hogy mindenki csak egyszer szerepeljen az eredményekben”. Eddig erről nem hallottunk. Minden háztartásnak van belépési kódja, annak alapján lehet tudni, honnan érkezett, és honnan nem érkezett kérdőív. A többiek ki vannak osztva a kérdezőbiztosoknak. Akik nem kaptak belépési kódot, akikhez nem jutott el kérdezőbiztos, azoknak a hiányán nem változtat, hogy a többiek megadják a nevüket.

Akiben nem kelt gyanakvást, hogy az érzékeny adatainkhoz kapcsolják a nevünket, az vagy fanatikus, vagy köz- és önveszélyesen naiv, vagy nem itt él.

„Az adatokat titkosítják és fokozottan védett környezetben tárolják. A KSH minden adatot bizalmasan kezel, a válaszadók személyes adatait a magyar és az európai uniós jogszabályok szerint védi.” Ezt írják a népszavazás hivatalos honlapján. Ilyen garanciák jogállamban érvényesek. A jog uralmából kivetett Pegazus-országban nem érvényesek.

Én a nyilvánosság számára vagyok, aki vagyok, zsidó származású, agnosztikus magyar férfi. A népszámláló hatalom számára viszont nem vagyok egyik sem.