A hazugság napja

Nem az igazság napja jött el, hanem a hazugságé.

Ez a választás a Fidesz szégyene. Orbán Viktoré és társaié. Nem az ellenzéké.

Nem érvényesültek a demokratikus választás kulcsfontosságú normái, amint ezt a nemzetközi ellenőrök is megállapították, nem először, de nélkülük is tudtuk. A demokrácia és a politikai erkölcs minden normáját és a jó néhány jogszabályt felrúgva előállított tízszeres előny a köztéri hirdetésekben, sokszoros előny a médiában a pártállami közmédiával együtt, a több nagyságrendnyi előny a kampánycélú pénzköltésben azt jelenti, hogy az eredmény irreális.

A demokratikus választás normái biztosítják, hogy ez eredmény megfeleljen a választópolgárok akaratának. Ha ezek nem érvényesülnek, akkor az eredmény ennek nem felel meg, nem reális, a törvényhozás és a kormány pedig nem legitim. Ennek a fentieknél még sokkal több jól ismert oka is van, ezeket részletesen leírtam a minap megjelent választástörténeti könyvemben, itt erre nem pazarolom a helyet.

Ilyen szélsőségesen egyenlőtlen küzdelemben sem eleve lehetetlen megbuktatni a kormányt, de ehhez más történelmi feltételek kellenek. Ám nem sokkal másabbak, mint amilyenek még az év elején voltak. Akkor a szoros eredmény volt a realitás. Azóta egy dolog történt: Orbán Viktor szövetségese lángba borította Ukrajnát. A kormánypárt pedig gigantikus fölénnyel uralva a médiát és a köztereket elhitette a bizonytalanok egy részével és az ellenzék potenciális szavazóinak legkevésbé elkötelezett töredékével, hogy az ellenzék győzelme esetén belerántja a háborúba az országot. Miközben a Fidesz szolgáltatta ki minden tekintetben Magyarországot az agresszornak, és az gyengíti az agresszor elleni összefogást.

A háború a legszörnyűbb dolog, ami velünk, szeretteinkkel, Magyarországgal történhet. Ennek lehetősége elemi erővel befolyásolja az embert. Ha az ellenzék potenciális szavazóinak töredékét, több százezer embert sikerül evvel a hazugsággal eltéríteni az ellenzéktől vagy a szavazástól, az már éppen elég a „földcsuszamláshoz”.

Az ellenzéknek van rá oka bőven, hogy keresse és találja meg magába a hibát, de arra még több oka van, hogy a kormány oldalán mutassa ki a bűnt és a hazugságot.

Az ellenzék hibáiról bőven tudnék írni, de írnak már és majd arról nélkülem is elegen, és biztos vagyok benne, hogy mindarról szót ejtenek majd, amiről én ejtenék.

Itt inkább azt hangsúlyoznám, hogy nem kell az önvádba belesüllyedni. Az eredmény mindenekelőtt a kormánypárt bűne. Nem az ellenzéké és nem a társadalomé, melynek többségét megfosztották attól a lehetőségtől, hogy kiemelje a fejét a hazugságok tengeréből.

A Fidesz káderei és aktivistái nem fogják szégyellni magukat, mert szégyentelenségre és gátlástalanságra nevelődtek és nevelnek. Szégyellni azok fogják magukat, akiknek erre sokkal kisebb okuk van. A hiba ugyanis sokkal kisebb ok, mint a bűn, a törvényszegés, a társadalom megfosztása a valósággal való szembesülés eszközeitől.

Ha a háború nélkül szoros lett volna az eredmény, amint azt a közvélemény-kutatások jelezték, akkor az ellenzéki kampány gyengeségei nélkül lett volna esély a kormány megbuktatására. Kevésbé szélsőségesen egyenlőtlen feltételek mellett pedig Orbán Viktornak semmi esélye nem lett volna (nem lenne) arra, hogy hatalomban maradjon.

Ez a realitás. A választási eredmény pedig az irrealitás.

Akik megtisztelnek írásaim követésével, tudják, hogy sokáig határozottan elleneztem a Jobbikot is átfogó ellenzéki szövetséget. Úgy vélekedtem, hogy a rendszer akkor fog megbukni, amikor a tartalékai kimerülnek és ennek következtében a kormánytábor meghasad.

Megírtam, hogy ezt a véleményemet két okból változtattam meg. Egy: igen nagy a veszélye annak, hogy Orbán Viktor a következő ciklusban kiviszi az országot az EU-ból, betagolja az orosz-kínai érdekszférába, és ezzel évtizedre eldönti Magyarország sorsát. Kettő: ha ez a széles körű összefogás sem lesz elég, annak pusztítóan demoralizáló hatása lenne az ellenzéki táborra.

Oly sokszor nem volt már igazam abban, amit előre látni véltem. Ne legyen most sem. Az első ügyben sokat tenni nem tudok. Majd megyek tüntetni vagy népszavazni az EU mellett. A második ügyben – ilyen cikkekel próbálom enyhíteni a késztetést az ellenzéki önmarcangolásra.

A szerző újságíró