Nem kell „kedvezményes” roma jelölt!

Örvendetes, hogy az Országos Roma Önkormányzatnak nem sikerült jelöltet állítania a választásokra.

Az idáig vezető folyamat, illetve abban az orbánista hatalom szerepe egészen undorító volt. Szemléletesen példázza azt a mérhetetlen romlottságot és morális pusztítást, amely ezt a hatalmat, annak potentátjait és kádereit jellemzi. Az ő normáik szerint „az embereknek” azon kell felháborodniuk, ha polgártársaik kárpótlást kapnak az őket ért súlyos törvénysértésért, azok a romák és az ország ellenségei, akik kiharcolták, ami a törvény szerint nekik jár.

A romákat pedig azoknak kell képviselniük, akik az orbánista minta szerint kiveszik a részüket a közpénz gátlástalan és büntetlen eltulajdonításából és elherdálásából, akik „keccsölés” nélkül vesznek fel havonta százezreket Júdás-pénz gyanánt. Akiket van mivel zsarolni, akikben már nincs önérzet.

De ha nem így lett volna, ha sikerül olyan jelöltet állítani és az Országgyűlésbe eljuttatni, aki ott nem Orbán Viktor alattvalójaként van jelen, az sem ért volna semmit.

Egyrészt semmiféle legitimitása nincs egy körülbelül 800 ezres népcsoport képviseletére pár tízezer választópolgár által megválasztott képviselőnek. Másrészt ereje sincs hozzá. Egyetlen képviselő szavazata a legritkább esetben perdöntő. Beszélni ugyan beszélhet, ha már nem Orbán vércsahosa uralja az Országgyűlést, aki az őszinte szót a képviselőkbe fojtja és (szándéka szerint legalábbis) letaglózó bírsággal bünteti. De beszélni bárhol lehet. Régen elmúltak azok az idők, amikor nagyobb figyelem követte és nagyobb súlya volt annak a szónak, amely az Országgyűlésben hangzott el.

Ért valamit a német kisebbség azzal, hogy a nevében foglalt el valaki egy ülőhelyet a parlamentben?

Mit kap a cigányság cserébe azért, ha kivonul a „rendes” választópolgárok köréből, akik valóságos politikai tényezőkre, azaz pártokra szavazhatnak? Semmit.

A cigányság egyébként sem létezik egységes csoportként. Etnikailag sem, társadalmi helyzetét, érdekeit tekintve sem, politikailag pedig végképp nem.

Politikailag a magyarság sem képvisel semmilyen egységet, azért szavaznak magyarok (románok, németek stb.) különböző pártokra, azért élnek és gondolkodnak a világról sokféleképpen.

A cigányság erősen felülreprezentált azokban a politikai szegénységbe ragadt rétegekben, amelyet a legkönnyebb bezárni a tájékozatlanságba, félrevezetni, megfélemlíteni, mindennapos, szorító létbizonytalanságukat kihasználva önmaguk ellen lefizetni.

Valamikor azt hittük, hogy a cigányság választott képviselői és önkormányzatai adják meg majd azt az erőt, ami az emancipációs, integrációs, az esélyegyenlőtlenségeket csökkentő politika felé nyomja az ország kormányzóit, és rákényszeríti őket arra, hogy vállalják ennek anyagi és politikai terheit.

Rosszul hittük (hittem és képviseltem magam is).

A kisebbségi önkormányzati rendszer akkor sem lett volna erre képes, ha nem lett volna olyan rossz, amilyennek megalkották:

ha nem szolgáltatta volna ki a kisebbségi önkormányzatokat a településieknek, a hatóságoknak, az uralkodó klánoknak és uzsorásoknak, ha nem tették volna lehetővé, hogy még a romák rasszista ellenségei is bejelentkezhessenek roma szavazóként.

Kiderült, hogy sem elvileg, sem gyakorlatilag nem lehet etnikai alapon meghatározni választásra jogosultak körét, mert ez a szabad identitásválasztással összeegyeztethetetlen.

A roma civil szervezetek a rendszerváltás idején és a kilencvenes évek elején voltak a leghatékonyabbak. Setét Jenő (Isten nyugosztalja!) el is magyarázta a Partizánnak adott interjújában, hogy a cigány civil szervezetek kibontakozását az önkormányzatok megjelenése akasztotta meg.

Sok cigány önkormányzat sok településen sok mindent tett és elért, nem kevés pedig csak ártott. De amelyik használt, civil szervezetként sem használt volna kevesebbet, sőt.

Több szinten és sokféle módon kell és lehet képviselni a cigányok ügyét, igen sok esetben hasonló helyzetben lévő nem cigányokéval együtt. A szegénység ugyanolyan mélységében élő cigányok és nem cigányok ügyét szociális szempontból értelmetlen szétválasztani. A nem szegény cigányokat pedig értelmetlen ebbe belekeverni. A diszkriminációnak, a jogsértésnek vannak olyan ágazatai, amelyek gyakorlatilag csak cigányokat érintenek, és vannak olyanok, amelyek nem csak őket.

Cigányok jogsérelmeivel és diszkriminációjával, az ellenük irányuló rasszista támadásokkal foglalkozó civil szervezetekből nincs értelme kizárni az emberjogi elkötelezettséggel tevékenykedő nem cigányokat, és nincs értelme ezekbe bevonni olyan cigányokat, akik ettől a szellemiségtől távol állanak.

Az évtizedek óta botrányos módon el

szabotált cigány kulturális intézményekért ismét másképp és más keretben kell megharcolni. Abban a harcban nyilván csak a cigány kultúra, cigány művészet autentikus képviselőinek a szava lehet döntő.

Távlatos integrációs politikai stratégiát annak anyagi és egyéb feltételeivel együtt magasan képzett szakemberek, közgazdászok, szociológusok, politológusok, pedagógusok, jogászok tudnak kidolgozni.

És így tovább.

Egy ideális politikai rendszerben a részérdekeket az illető rész intézményei és civil szervezetei képviselik. Az Országgyűlésben pedig olyan képviselők ülnek, akik a közérdeket képviselik a maguk különböző meggyőződése szerint, és nem részérdekek határozzák meg a szavazataikat. Egy ilyen ideális rendszerhez tiszta listás választási rendszer illik: Magyarország egész állampolgári közössége ugyanazon az egyetlen listán választja ki a maga pártját.

Egy politikai rendszer sohasem lehet ideális. De kell egy idea, amelyhez a valóságot mérjük.

A szerző újságíró