HVG.hu, 2021. szeptember 27.
RÉVÉSZ SÁNDOR
Képzeljük el, hogy a lányai egészséges lelki fejlődésére kényes apa vasárnapra virradó éjszaka kettő órakor 18 éven aluliaknak nem ajánlott erotikus filmet néz ex-Mészárosné tévécsatornáján, s amikor két gusztusosan bemutatott nemi aktus között bejön a 12 éven aluliaknak nem ajánlott reklámblokk, beengedi tizenhárom éves leányát, hogy lássa, milyen sárga dobozosra gerjednek a fájós derekú öregek. Ellenben kisebbik leányát szigorúan távol tartja a képernyőtől!
Ez így persze még nincsen rendjén. Hiszen a reklámblokkot nem lehet egy műsornak tekinteni és akként minősíteni, hiszen az egészen eltérő tartalmú és jellegű, más-más alkotók által előállított művekből áll. Minden reklámot és ajánlót külön kell minősíteni, és akkor a, mondjuk, hétéves kisleányt is be lehet szólítgatni, ki lehet küldözgetni, reklámról reklámra.
Fölöttébb életszerű föltevés, hogy egy olyan családban, ahol egy 12 éven aluli gyereknek megengedik, hogy éjszaka fennmaradjon és tévét nézzen, komolyan vesznek bármiféle karikát a képernyőn!
A gyerekvédelem manapság egyébként is ilyesféle életszerű feltevésekre épül, a reklámblokkok új keletű minősítése csupán egy további lépés az észszerűség útján.
Az életkori karikák inflációja nem a reklámblokkokkal kezdődött, csak azokkal érte el az abszurditás mértékét. Ez a karikaszaporítás bizonyára azt a célt szolgálja (de azt hatékonyan), hogy a karikákat senki ne vegye komolyan, és a médiavállalkozóknak, a hirdetőknek ne kelljen lemondaniuk arról a közönségről, amelyről etikai okokból esetleg le kellene.
Ez idáig egyszerű. Ezen túl viszont nem. Ugyanis a hirdetések jelentős része olyan kártékony, hogy a magam értékrendje szerint 0 éves kortól fölfelé senkinek sem ajánlanám őket. Viszont ugyancsak a magam értékrendje szerint a betiltásukkal, eltüntetésükkel sem értenék egyet, semmiképp. Még a tartalmi korlátozásukkal is csak igen szűk körben.
Meg tudom magyarázni. Idióta reklámok nélkül nincs konzumidiotizmus, konzumidiotizmus nélkül nincs kapitalizmus, kapitalizmus nélkül nincs szabadság és nincsenek emberi jogok, mert nincsenek a tulajdonukkal, munkaerejükkel, életükkel szabadon rendelkező polgárok. Viszont ettől még a konzumidiotizmus rossz dolog. Nagyon rossz. A sok rossz egyike, ami a kapitalizmussal és annak szabadságfokával együtt jár. A konzumidióta ugyanis annak az autonóm polgárnak az ellentéte, akinek a létfeltételeit tömegméretekben a demokratikus kapitalizmus biztosítja.
Hát, bizony, a társadalmi lét ilyen bonyolult és paradox.
A reklámok tömege napról napra azt sulykolja belénk, hogy a fogyasztási cikkeinkkel együtt humanista értékeket, boldogságot, tejes életet, szép családot, szeretetteljes emberi kapcsolatokat vásárolunk, és attól leszünk eredetiek, szuverén személyiségek, domináns egyedek, ha egy tömeg részeként átadjuk magunkat a hirdetőnek, és úgy fogyasztunk, ahogy ő diktál.
Csatlakozunk a bankkártya használóinak millióihoz, és ettől szabad lesz a lelkünk. Egy üzletláncban leszünk önmagunk. Egy probiotikumtól válunk ki a vécé előtt várakozó hétköznapi lúzerek sorából. Egy kávéfajta oldja fel apa és fiú régi konfliktusát. Azzal mutatjuk meg, ki itt a főnök, ha egy adott szerrel megszabadulunk a gombafertőzéstől. Egy édesség hozza össze a családot, melynek tagjai egyébként tudomást sem vesznek egymásról, észre sem veszik, hogy a családanya hazatért.
Dezodorból, pralinéből, rágógumiból születik a szerelem, egy italból a barátság. Egy sörtől lesz teljes az életed. A rendes, segítőkész, harmonikus mintacsaládot az autójáról lehet felismerni. A társas együttlétbe, egy buliba valamilyen falni- vagy innivaló visz életet és élvezetet. A magányos gyermek egy csokoládé által lel társra. Megvetett páriává lesz, aki nem veszi meg a korpátlanító sampont vagy a szájszagtalanító rágógumit. És akkor még nem beszéltünk arról, mennyi sok árúféleség garantálja, hogy jókedvű és piacképes, karrierképes munkaerő legyünk.
És vajon milyen karikával, hány év alatt és fölött ajánlatos mutogatni azt az anyukát, aki a torokfájós gyermekébe bedob egy gyógycukorkát, aztán rögvest odaállítja a bicikliverseny rajtvonalára? Ki tanuljon abból, gyerek vagy felnőtt?
Persze a konzumidióta sem tejesen idióta. Tudja, hogy ezek a dolgok az életben nem egészen így működnek, de a hirdető sem hülye, hogy azzal hülyítse a jónépet, amivel nem lehet. Az is hat, amit az emberek nem vesznek be egy az egyben. Nagyon hat. A hirdetett termékhez kötött, de azzal racionális kapcsolatban nem álló imázsnak valósága nincs, de hatóereje van. És torzítja a személyiséget minden életkorban. Minél torzíthatóbb, annál inkább.
Az viszont lehetetlen, hogy az ilyesféle imázst hatóságilag kitiltsák a hirdetésekből. Ahol ezt meg lehet tenni, ott szabadság már nincs. Ahol, amióta és amennyire a kapitalizmus szelídítésének, humanizálásának a folyamata zajlik, az az állam dolga, hogy ellen tartson mindannak, ami rosszat a kapitalizmus magával hoz.
Az állam egyrészt rendelkezik a televíziós reklámpiacon szabályozási lehetőségekkel, legalábbis mennyiségi vonatkozásban. Megszabhatja, hogy a műsorokban időben, arányban mennyi lehet a hirdetés.
Az Orbán-rezsim ebben a tekintetben éppúgy a nagyvállalati érdekek alá fekszik, mint minden másban (munkajog, adópolitika, támogatások, stratégiai szerződések, mindenféle szabályozások, korlátozások, engedélyezési feltételek fellazítása). Sokkal többet, sokkal szabadabb elrendezésben reklámozhat, ajánlózhat ma egy műsorszolgáltató, mint 2010 előtt. A különbség minőségi. A televízió reklámtelítettsége ma már szinte fojtogató.
Az állam másrészt közoktat, szocializál, kultúrát támogat, együttműködik civilekkel. Az a dolga, hogy a manipulációval szemben mindinkább ellenállóvá tegye a társadalmat; autonóm, kritikai gondolkodásra, kritikai befogadásra, minőségérzékenységre neveljen az iskoláiban és mindenhol, ahol állami szocializáció folyik. Például a saját tévécsatornáin, ha már fenntart ilyeneket. Továbbá támogassa azt a kultúrát, azt a civil életet, amely szintén ezt teszi.
Ha az ellenzéknek szándékában áll, hogy ebben az ügyben is az ellenkezőjét tegye annak, amit a jelenlegi, idiótaképző kormány tesz, akkor ezt sürgősen jeleznie kellene.