Legyen az elnök Senki

Ha komolyan vesszük Magyarország Alaptörvényének/Alkotmányának bármelyik változatát az 1989-es alkotmánymódosítás óta, akkor Magyarország soha nem működött alkotmányosan. Az első számú állami méltóság, a köztársasági elnök soha nem felelt meg az Alkotmány/Alaptörvény előírásának, miszerint „Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”.

*

Magyarország köztársasági elnökei soha nem fejezték és nem is fejezhetik ki a nemzet egységét, és erre nincs is semmi szükség. Az államszervezet demokratikus működése felett sem őrködtek hatékonyan, és egyébként is régen rossz, ha az államszervezet demokratikus működését nem biztosítják intézmények, bíróságok, alkotmánybíróság, törvények és választópolgárok az elnöktől függetlenül.

Magyarországnak nincs szüksége politikailag aktív államfőre. Ha mégis lenne, akkor azért lenne, mert a végrehajtó hatalom leépíti a demokratikus intézményrendszert. Ezt viszont egy köztársasági elnök a maga Alkotmányban/Alaptörvényben rögzített hatásköreivel amúgy sem tudja megakadályozni. Amennyire pedig akadályozza, megosztó személyiséggé válik: a demokráciát leépítő hatalom hívei és ellenzéke ellentétesen értékeli a tevékenységét, tehát nem fejezheti ki az állampolgári közösség egységét.

A nemzet egységét pedig végképp nem. A nemzetnek nem is lehet köztársasági elnöke. Köztársasági elnöke csak egy államnak, az állampolgárok közösségének lehet, ami nem azonos a nemzettel. Egyik nemzettel sem.

Nem tudom, illetve tudom, mit gondolnak a nemzeti egységről azok, akik Iványi Gábort emlegetik mint aki kifejezhetné a nemzet egységét. Azt gondolják éppen, amit Iványi Gábor és egyháza kifosztói, meghurcolói, rágalmazói. Azt, hogy az ő egységük a nemzeti egység. Akik ellenük vannak, azok nem is tartoznak a nemzethez.

Magyarország akkor működhet alkotmányosan, ha az alkotmányában nem szerepel olyan követelmény a köztársasági elnökkel kapcsolatban (sem), amely elvileg is, gyakorlatilag is teljesíthetetlen.

Politikailag megosztott minden állampolgári közösség minden időben. Ezt a megosztottságot felszámolni nem lehet, csak eltakarni, elhazudni egy diktatúra keretei között. Bárkit válasszanak bárhogyan, közvetlenül vagy az Országgyűlésben köztársasági elnöknek, az illető ebben a megosztottságban helyezkedik el valahol.

Ezen az sem változtat, ha minősített többséggel választják meg, ami persze nem garantálható, s mivel nem garantálható, a törvénynek lehetőséget kell adnia rá, hogy egyszerű többséggel is lehessen többedik kísérletre elnököt választani, mert különben fejetlen lesz az állam.

Kétharmaddal akkor választanak elnököt, ha a kormányzó többség kétharmados. Amihez viszont nem kell a választók kétharmadának a szavazata. A választók 47 százaléka a mostani választások földindulásában sem szavazott a Tiszára. Ha Sulyok Tamás lemond, gyorsan kell elnököt választani a jelenlegi szabályok szerint, mert milyen állam az, amelynek huzamosabb ideig egy Kövér László ül a nyakán? Eme gyorsan és kétharmaddal megválasztott elnök mögött 53 százaléknyi szavazat áll. Ez akkor sem sokkal több a félnél, ha még hozzácsapjuk a DK és a Kétfarkú 2 százalékát is.

Egyszer sikerült a rendszerváltás után kétharmados többséggel elnököt választani úgy, hogy abban az ellenzéki képviselők szavazata is benne volt. Meddig tartott a konszenzus? Pár hónapig. Aztán odáig fajultak a dolgok, hogy a kormánytábor kikiáltotta Göncz Árpádot a nemzet és a demokrácia ellenségének. Még határozatban is rögzítette, hogy Göncz Árpád súlyosan veszélyezteti Magyarország demokratikus rendjét, miközben az elnök támogatói a kormányról állították ezt. A két állítás valóságtartalma között ugyan hatalmas a különbség, de ez nem változtat azon, hogy Göncz Árpád sem fejezte ki az állampolgári közösség egységét. Nagyon nem.

Egy közvetlenül választott elnöknek a legitimitása lehet ugyan erősebb – ami aztán éles ellentétben kerül a gyenge jogosítványaival –, de mögötte is csak egy politikai tábor áll. A szavazatok 50,89 százalékával megválasztott Karol Nawrocki talán kifejezi Lengyelország állampolgári közösségének az egységét?

Elnöki rendszerben kell közvetlenül elnököt választani, de ott nem is létezik olyan vélelem, hogy az elnök kifejezheti az állampolgári közösség egységét. Az egyik oldal győz, a másik veszít, és pont.

*

Magyarországon a rendszerváltás óta hét elnököt választott az Országgyűlés kilenc alkalommal. Melyik őrködött sikeresen az államrend demokratikus működése felett?!

Göncz Árpád legalább egy-két területen megpróbálta. Hatalmas vihart aratott. És annak árán is csak elodázni tudta a közmédia szélsőjobboldali megszállását, az – ugyancsak gyorsan elpárolgott – konszenzussal megválasztott médiaelnökök és munkatársaik aljas rágalmakra alapozott eltávolítását. Aztán az elnök csak rákényszerült, hogy kinevezze a közmédia szélsőjobboldali megszállását végrehajtó alelnököket. És az ő demokráciavédő próbálkozásainak legitimitását nemcsak a kormánytábor vonta kétségbe, hanem a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság is megrendítette! A közmédiát akkor is csak a demokráciapusztításban úttörő Antall–Boros-kormányt leváltó választópolgárok szabadíthatták föl.

A hozzá közel álló politikai tábor győzelme után Göncz Árpád is elhallgatott. És hallgatott akkor is, amikor Orbán Viktor hozzálátott a Magyar Köztársaság demokratikus rendjének aláásásához első kormányzása idején. Polt Pétert, aki a Fidesz képviselőjelöltjeként kezdte politikai pályáját, Göncz Árpád jelölte a legfőbb ügyész posztjára 2000-ben.

A kormánypárti képviselők szavazatai nélkül nem lehet államfőt választani. És hol az a kormánytöbbség, amely olyan elnököt választ, aki vele szemben lép fel a demokrácia védelmében?

Egyszer választottak a kormánytáborral szemben álló elnököt. Akkor, amikor Gyurcsány Ferenc annyira nem akart az állampolgári közösség egységét kifejező elnököt, hogy még a kormánypártok egységét kifejező jelöltet sem állított, így aztán a kisebbik kormánypárt képviselői és az ellenzék szavazataival sikerült nem kormánypárti elnököt választani botrányos körülmények között, a szavazás titkosságát felszámolva, egy későbbi elnök, Áder János vezérletével. Sólyom László a megválasztása előtt kijelentette, hogy csak akkor fogadja el az elnöki posztot, ha a megválasztása mindenben megfelel az alkotmányos követelményeknek. Hogy elnök lehessen, azt állította a megválasztása után, hogy a procedúra esetében ez megvalósult. Holott ő is tudta, mint mindenki más, hogy ez egyáltalán nem így volt. Ezzel kezdte a demokrácia védelmét. Ő is éppoly megosztónak bizonyult, mint Göncz Árpád. Könnyű lélekkel képviselhette a tüntetések betiltásával, a karhatalmi brutalitással szemben a demokrácia, a jogállamiság értékeit, mert azokkal szemben képviselte őket, akikkel politikailag szemben állt. Az őt az elnöki székbe segítő Fidesz kormányzása alatt pedig nem bizonyíthatott, mert 2010-ben kirúgták.

A többiek, Mádl Ferenc, Schmitt Pál, Áder János, Novák Katalin, Sulyok Tamás végképp nem tettek semmit az államszervezet demokratikus működése érdekében.

Csak azoknak az államfőknek van esélyük az állampolgári közösség egységének képviseletére, akik politikailag nem képviselnek semmit. Akiket nem politikai alapon választanak. Nem politikai alapon pedig azokat választhatják, akiket nem is kell megválasztani, mert hagyományos öröklési rend szerint kerülnek a helyükre: a királyokat. Azokat, akiken semmi nem múlik. Akik csak reprezentálnak. Nagy-Britannia uralkodója szépen felolvassa, amit a szabadon választott kormány feje a kezébe ad. Ha munkáspárti kormány van, akkor a munkáspárti kormánynyilatkozatot, ha konzervatív, akkor a konzervatív kormánynyilatkozatot. A véleményét pedig megtartja magának. Vagy legalábbis nem hozza nyilvánosságra.

Spanyolországban addig volt politikai feladata a királynak, amíg a diktatúra demokráciává alakult. Azóta nincs.

Ha Magyarország olyan alkotmányos királyság lenne, ahol a királynak a politikai döntéshozatalban, a kormányzás irányának megválasztásában nem osztanak lapot, akkor meg lenne oldva az államfő kérdése. Ez a lehetőség azonban számunkra nem adott. Bele kell nyugodnunk, hogy nem lesz olyan személy, aki az állampolgári közösség egységét megjeleníti, az állam demokratikus működése felett pedig csak nagymértékben független állami intézmények, nemzetközi szervezetek, kiváltképp az Európai Unió és civil szervezetek őrködhetnek. Meg persze a választópolgárok.

*

Az államfő pedig legyen olyan, mintha nem lenne. Az államfő legyen jelentéktelen.

Olyan jelentéktelen, mint Losonczi Pál, Németh Károly, Straub F. Brunó volt a pártállamban.

Ha már kell államfő, akkor a mindenkori kormánytöbbség állítson ki valakit dísznek az ablakba, aztán az államfő a kormánytöbbséggel együtt múljon el vagy maradjon a helyén, ahogy a választók parancsolják az országgyűlési választásokon.

A kegyelmi döntések meg végképp ne múljanak egy esetleges személy megítélésén és az őket informálisan a befolyásuk alatt tartó akárkiken.