A zsidó állam fölszámolása

A zsidó állam fölszámolására terrorista szervezetek sohasem lesznek képesek. A zsidó államot nem azoktól kell félteni, akik a from the river to the sea…-t harsogják a tüntetéseken. A zsidó államot a zsidó állam kormánya és polgárainak többsége számolhatja fel, ha azon az úton mennek tovább, amelyen jelenleg haladnak. Akik a mostani izraeli kormány stratégiáját támogatják Magyarországon vagy bárhol a világban, nem a zsidó állam védelmét, hanem annak eltüntetését szolgálják.

A zsidó állam tartós létezésének feltétele ugyanis a palesztin állam. A de facto létező palesztin állam, hiszen az de jure már régóta létezik, és a világ országainak nagyjából kétharmada, az ENSZ tagállamainak négyötöde el is ismerte.

Ezt a létfeltételt Izrael zsidó polgárainak nagy többsége manapság nem ismeri fel és el. A palesztin állam létjogát nemcsak a kormánypártok tábora, hanem az ellenzéki tábor jelentős része is tagadja a közvélemény-kutatások tanúsága szerint.

*

Ez nem megszilárdult és változtathatatlan álláspont, hanem a 2023. október 7-i iszonyatos terrortámadás eredménye: „Közel 18 év óta először fordult elő, hogy az izraeli zsidók többsége ellenzi egy palesztin állam létrehozását bármilyen formában. Az izraeliek 71 százaléka ellenzi egy palesztin állam létrehozását Júdeában és Szamáriában. Közel 70 százalékuk azt szeretné, ha Izrael szuverenitását kiterjesztenék a területre – derült ki egy január 29-én végzett közvélemény-kutatásból” (neokohn.hu, 2025. február 3.).

Ezek szerint az izraeli zsidók többsége nemrég még nem ellenezte egy palesztin állam létrehozását. A terrortámadás sokkja viszont érthető módon azt a meggyőződést erősítette föl az izraeli – és valószínűleg nem csupán az izraeli – zsidók körében, hogy egy palesztin állam a minden szörnyűségre képes terroristák uralma alatt állana, és folyamatos veszélyt jelentene Izraelre nézve. Holott a terrorista szervezet(ek) dominanciája a Gázai övezetben és jelentős támogatottsága Ciszjordániában éppen a palesztin állam létrejötte előtti, a palesztin államért való küzdelem állapotát jellemzi. Egy nemzetközi egyezmények keretében, nemzetközi garanciákkal létrehozott és korlátozott államban egészen más lenne és csakis más lehetne a helyzet.

Azt az állításunkat, hogy a zsidó állam létfeltétele a palesztin állam létrehozása, azzal igazolhatjuk, ha végiggondoljuk, mi van akkor, ha nincs palesztin állam.

Akkor lehet az, hogy megmerevednek a jelenlegi állapotok. A békefolyamat biztosan nem mozdul előre, ha nincs kilátásban a palesztin állam megalakítása, ami felé Trump béketerve is mutat. Ebben az esetben a Hamász biztosan felfegyverzett erő marad, az izraeli csapatok megszállás alatt tartják a Gázai övezet nagyobbik felét, Ciszjordániában folytatódnak a telepítések, és folyamatosan jelen lesznek az ezekhez, illetve a meglévő településekhez kapcsolódó konfliktusok. Lesz egymás mellett egy állam és egy államon kívüli térség, amelyben megszállók és megszállottak állnak szemben egymással. A Gázai övezet meg nem szállt része továbbra is a Hamász fennhatósága alatt marad, a megszállt részében pedig Izraelnek kell szembenéznie az ottani lakossággal, amely úgy tekint Izraelre, mint amely tönkrebombázta, lerombolta a lakóhelyét, megnyomorította az életét, megölte több tízezer honfitársát, családtagját, asszonyait, gyerekeit.

Izrael visszaveszi azt a lehetetlen küldetést, amelyből húsz évvel ezelőtt, Gáza elhagyásakor kimenekült.

Lehet ez tartós állapot? Lehet ez olyan állapot, amely mellett Izrael zsidó lakossága békében élhet? Lehet ez olyan állapot, amelybe belenyugszik a megszállt lakosság, a nagy erőforrásokkal rendelkező, több száz milliós arab világ, moszlim világ és a palesztin államot elismerő nagyvilág? Lehet ez olyan állapot, amelyben Izrael polgárainak nem kell tartaniuk rakétáktól, terrortámadásoktól, intifádáktól? Elfogadhatja ezt az állapotot az, aki békében élő zsidó államot kíván? Ha nem, akkor Izraelnek a palesztin állam elutasítása után tovább kell mennie azon az úton, amelyen a Netanjáhu-korszakban jár, amelyen a békét erőfölényére támaszkodva, erővel kívánja elérni. Azt kell tennie, amelyet a fent idézett közvélemény-kutatás szerint az izraeli zsidók majd 70 százaléka kíván: ki kell terjesztenie a szuverenitását a palesztin állam potenciális területére, Ciszjordániára és a Gázai övezetre. Ezzel pedig meg is szűnik az az állam, amelyet zsidó államnak lehet nevezni.

*

A potenciális palesztin állam, Ciszjordánia és a Gázai övezet lakossága a legfrissebb becslések szerint 5,6 millió fő. Ezek 75 százaléka muszlim, 17 százaléka zsidó, 8 százaléka – jelentős részben arab – keresztény. Izrael tízmilliósra becsült lakosságának háromnegyede zsidó, pontosabban zsidóként nyilvántartott személy, nagyjából 20 százaléka arab, 5 százaléka valami más. A Ciszjordániával és a Gázai övezettel megnövekedett területen kb. 8,5 millió zsidó, 7 millió arab és félmillió sem zsidó, sem arab élne. Pontos számok nincsenek, csak becslések, de itt amúgy is a nagyságrendek számítanak. Egy 15 és fél milliós államot, amelyben 7,5 millió nem zsidó él, nyilvánvalóan nem lehet zsidó államnak nevezni. Egy ilyen állam kialakulásával a zsidó állam megszűnik. (Számomra elvileg problematikus egy vallási vagy származási, nemzeti többséget egy állam jelzőjeként megnevezni, legyen bármekkora az a többség, de ezt az elvi kifogásomat ebben a cikkben a világosság kedvéért felfüggesztem. Amikor itt zsidó államot írok, akkor olyan államra gondolok, amelyben a zsidók meghatározó többséget képviselnek.) A zsidó és a nem zsidó lakosság ebben az államban nagyságrendileg egyenlő tömböt alkot, és a demográfiai tényezők valószínűsítik, hogy a csekély zsidó többség belátható időn belül arab többségbe fordul át.

A zsido.com 2024. szeptember 19-én A háború ellenére áramlanak az új bevándorlók Izraelbe cím alatt ezt közölte: „Az izraeli Alijaügyi és Integrációs Minisztérium adatai szerint a háború kezdetétől fogva 2024. május végéig 1169 bevándorló érkezett Amerikából és 587 Franciaországból, ami éppen csak elmarad a tavalyi év hasonló szakaszának adataitól.” Tehát az új bevándorlók „áradása” egy-egy évben még akkor is csak pár ezer főt jelent, amikor nincs háború. Az új bevándorlók egy évszázad alatt mozdítanák el pár százezer fővel a nemzetiségi arányokat, vagyis a bevándorlásnak ebből a szempontból nincs jelentősége, amióta az utolsó nagy tartalékok Etiópiából és Oroszországból beérkeztek az országba. Nem beszélve arról, hogy egy kétnemzetiségű, két- – illetve az angollal együtt három- – nyelvű országba nyilván még kevesebb zsidónak lenne kedve bevándorolni. Araboknak talán inkább.

Tegyük fel, hogy ez a nagy Izrael, amely éppúgy alapvetően kétnemzetiségű lenne, mint például Belgium, demokratikus ország volna, amelyben érvényesül az állampolgári jogegyenlőség. Ebben az esetben a nem zsidók szavazatai igen nagy mértékben befolyásolnák a politikai erőviszonyokat. A Kneszetben nagy arab tömb befolyásolná a törvényhozást és a kormány összetételét. Az a pillanatnyi izraeli zsidó többség, amely az izraeli szuverenitás kiterjesztését pártolná, aligha szeretne ilyen országban élni.

De mi a másik lehetőség a szuverenitás kiterjesztése után? A másik lehetőség az, hogy biztosítják a zsidó dominanciát Nagy-Izraelben. Ennek két módja lehet. Az egyik az arabok millióinak elűzése az Izraelhez csatolt területekről. Egy ilyen nagyságrendű etnikai tisztogatás egyrészt porig rombolná Izrael nemzetközi tekintélyét és hitelét, másrészt rendkívül erőteljes válaszlépéseket váltana ki az arab, illetve muszlim országokból – is. Ez az út bizto­san nem vezet békéhez, viszont pá­ria­állammá tenné, elszigetelné Izraelt, annak minden gazdasági, kulturális, politikai következményével.

A másik mód az, hogy az ország lakosságának a felét kizárják a legfontosabb állampolgári jogokból. Például a választójogból. Etnikai-vallási alapú belső elnyomást valósítanak meg. Ilyen persze sok helyen van a világban, de Izrael sajátosságát, büszkeségét, vonzerejét éppen ettől a világtól való különbözősége adta. Másrészt az ilyen belső elnyomás a gyarmati világ felszámolása óta többnyire kisebbségekre szokott kiterjedni, nem a lakosság felére. Mindazonáltal ez a megoldás is páriaállammá tenné Izraelt, és ez sem vezetne el a békéhez. A jogfosztottak körében megszerveződnének és népszerűségre tennének szert a terrorista csoportok. A külső veszély belső veszéllyé válna, miközben persze a külső veszély sem szűnne meg. Izrael mindkét esetben elveszítené végleg európai jellegét, amely már amúgy is elhalványodóban van.

*

Hát ez az, amit meg kellene fontolniuk azoknak, akik a zsidó állam híveinek gondolják magukat, miközben a zsidó állam sírásóinak drukkolnak, és az ő védelmükben vesztegetik el a hitelüket a demokraták körében.