Fölbecsmérlés

Szeretem, és ezért sokszor idézem Petri György ironikus tanítását: „A mértékkel űzött / önutálat jó ösztöke a jóra. // Csak túlzásba ne essünk. / Közöld nyugodtan: egy szar vagyok. Mit csináljak? / Fordulj el tőlem, / fogd be az orrod, / menj ki. // Csak föl ne becsméreljük magunkat: / Ezt nézd meg! / Láttál már, mondd, ilyen éktelen szart? / Hercegnőhöz illő / koronaékszar! / Szarnagymogul! / Szarkohi­noor! / Dél Szarcsillaga!” Ilyen fölbecsmérlés Orbán rendszerét diktatúrának nevezni. Amíg van szabad beszéd, amíg van szabad média (megszorítva), amíg van szabad gyülekezés (megszorítva), amíg van szabad választás (ugyan gerrymanderolva, azaz a választókerületek határait tili-tologatva, és az ellenzéki koalíciókat súlyosan megnehezítve, a szegénynépet fillérekkel megvesztegetve vagy megzsarolva, kisebb helyeken lényegében nyíltan és nem titkosan szavazva), addig a Petri-versben megjelenített túlzás diktatúráról beszélni. A szabad gondolat politikailag érzékeny szegmense, valamint a szabad sajtó, a szabad gyülekezés, a szabad választás a legenyhébb Kádár-korban sem volt lehetséges, vagy tilalom alá esett. Kétségtelen, hogy ma a politikai megtorlások és jutalmazások gyalázatosak és alávalóak, de az előbbi nem jut el a politikai fogságig, perekig vagy gyilkosságig, ami a korai Kádár-korszakot jellemezte. Az elmúlt választások idején Orbán maga sem zárta ki, hogy veszíthet: ezért intézkedett gondosan káderei bebetonozásáról és egy új kormány megbénításáról, diadalmas visszatérése előkészítéséről. A választás maga bebizonyította, hogy aggodalmai alaptalanok voltak; székéből csak egy általános tömegfelkelés a választófülkékben (vagy azon kívül) billentheti ki. Mivel ez a belátható időben valószínűtlen, marad régiben a bús magyar élet. Formájának neve: autokrácia.