Demokrati

Amint az tudvalevő, a hét elején ellopták Szabó György népjóléti miniszter szolgálati gépkocsiját, ráadásul a háza elől. Épp ideje volt. Ez a gépkocsi eléggé irritálta a közvéleményt, BMW 735-ös típus, takarékos időben nem telik ilyennel meg hasonlóval furikázni még államügyekben sem, ezt végül a miniszter is belátta, azóta elég neki a Volkswagen Golf is.

Kérdés, hogy az ügy el van-e ezzel boronálva. Az ügy egyáltalán nincs elboronálva. Érdekes módon, az eset kapcsán senkinek se tűnt fel egy aprónak látszó momentum, amely pedig komoly társadalmi réteget érint. Amikor az újság megkérdezte a minisztert, hogy s mint volt ez a kocsilopás a háza előtt, akkor Szabó György elmondta, hogy ő maga nem is volt otthon, a sofőrje ugrott fel pár percre a lakásba, mert elromlott a gázbojler. Mármost kell-e mondani, hogy normálisan működő demokráciában egy tisztességes sofőrszakszervezet ilyenkor azonnal tiltakozik, hogy mi keresnivalója van egy szolgálatban lévő közalkalmazott sofőrnek a miniszter lakásában, és mi az, hogy ő intézi a gázügyeket Sofőrnek két fuvar között relaxálnia kell, szétvetett lábbal szundítania nyitott ajtó mellett az első ülésen, vagy a melegedőben átgondolnia a következő feladatot, nehogy már szívességet kérjenek tőle, és még össze is kormozza magát. Egy demokratikus ország minisztere nem teheti meg, hogy jaj, állandóan kialszik az őrláng a fürdőszobában, szaladjon már föl és buherálja meg. Még jó, hogy nem fizet a miniszter a szívességért, az volna csak adókihágás.

Hát tényleg nem lehet ebben az országban demokratikusan viselkedni?

Legalább a saját följebbvalójuktól példát vehetnének a miniszterek. Az egyik bulvárlap épp a napokban írta meg, hogy Horn Gyula házat épít a főváros harmadik kerületében, a Remetehegyi úton, de nem ám úgy, ahogy azt sokan elképzelik. A beszámoló szerint még a kerületi polgármester is elcsodálkozott, hogy sem a miniszterelnök, sem pedig valamelyik rokona nem kereste meg a hivatalt, hogy sürgősséget, ilyesmit kérgen. Az összes papírt, engedélyt az építésvezető intézi, ám ő is szigorúan csak ügyfél fogadási órákban, izzadtságosan sorba állva, beékelődve a lakosság közé, de nem ám a főosztályvezetőt keresve, hanem kizárólag az előadót. Mi több, az egész építkezés során egyetlen szabályt, tilalmat sem hágtak át, utána lehet nézni. A miniszterelnök építkezéséről egyébként nemcsak a széles közvélemény, hanem még az önkormányzat dolgozói is csak a napokban értesültek, sőt az építési osztályon is csak most, a ház elkészültekor esett le a tantusz, hogy jé, ez a Horn Gyula az a Horn Gyula, hát ezt eddig nem gondoltuk volna.

Ugye hogy lehet rendesen, demokratikusan is?

Szegény vikós Fenyő János, hogy pironkodhat most a svábhegyi rezidenciája tornyában ülve, hogy ez neki nem jutott az eszébe. Nem volnék meglepve, ha most kicsit meg is orrolna a miniszterelnökre, mondván, a múltkor is együtt fényképezkedtek, igazán szólhatott volna a Gyula, hogy mi a dolgok rendje.

Igaz, miért is szólt volna, ő politikus, nincsenek összefo­nódva.

Megyesi Gusztáv