A nyerő

Farkas Márton tizenegy éves állampolgár, a Pestújhelyi úti általános iskola ötödik osztályos tanulója újabb fordulón jutott túl az állami televízió politikai vetélkedőjén, és most már nagyon úgy néz ki, a jóisten se menti meg attól, hogy hamarosan Magyarország miniszterelnöke legyen.

Minden adottsága megvan ahhoz, hogy egy országot vezessen.

Már legelébb is, hogy százharminc centi magas. Öltözködése kifogástalan, szemüvege mögül értő, okos szemek néznek a kamerába, a tekintet mély empátiáról és nem kis kombinációs készségről árulkodik. Farkas Márton tizenegy éves kisfiú teljesen tisztában van a politikai játék szabályaival, pontosan tudja, hogy mikor kell megnyomni a gombot és mekkora tétet kockáztatva, és főleg, hogy mikor nem érdemes. Amíg ellenfelei, tapasztalt öregurak, ambiciózus negyvenesek sorra eltaktikázzák magukat, Farkas Márton tizenegy éves kisfiú irgalmatlanul kihasználja hibájukat. Minden egyes fordulóban vesztésre áll a félidőben, ilyenkor azonban arcizma se rezdül, érzelmeit fegyelmezetten titkolja, legfennebb ha halovány mosoly bújik meg a szája szegletében, mint aki úgyis tudja a végeredményt. És neki van igaza, bármekkora is a hátránya, a végén imponáló fölénnyel nyer.

Kezet fog és távozik.

Farkas Márton tizenegy éves kisfiúnak már annyi mandátuma van, amennyiről még Torgyán József se merne álmodni. Amit ellenfele veszit, azt azonnal bekasszírozza. Tudása előtt az egész ország meghajol. Nincs mese, hogyne hajolna: Farkas Márton ötödik osztályos tanuló gondolkodás nélkül meg tudja mondani, hogy négy darab, hirtelen a képernyőn megjelenő frakcióvezető-helyettes között melyik a kakukktojás. A magyar demokraták kit delegálnak a közszolgálati médiumok kuratóriumába. Mit mondott Kuncze Gábor pontosan százharmincnégy nappal ezelőtt a parlamentben egy napirend előtti felszólalásra adott, egy percig tartó kétperces válaszában. Farkas Márton tizenegy éves kisfiú a mozaikjátékban is verhetetlen, mindent felismer, ami felismerhető. Egy kisgazda fülcimpán megbújó anyajegyről azonosítja a harmincak tizenkettedik tagját, aki úgy volt, hogy földművelési államtitkár lesz kilencvenegy nyarán, de aztán később bottal verték fejbe a Belgrád rakparton a tisztújító közgyűlésen.

Meg hogy az a végtag csakis Le Pen könyöke lehet.

Magyarország persze nem volna Magyarország, ha Farkas Márton tizenegy éves kisfiú televíziós szereplése nem hasítaná ketté a közvéleményt. A magyar közvélemény nagyon érzékeny politikai játékokban. Egy-egy forduló után az ország fele tárgyalja elfúló hangon az eseményeket, a tudást ugyan elismerik, jó, jó, mondja az ország fele, a kakukktojást megmondta, meg az MSZOSZ-listát elölről meg visszafele is, viszont nem engedi meg a műsorvezetőnek, hogy tegezze, pedig a műsorvezető az idősebb. Ez azért túlzás, az én apám ilyenért felpofozott volna. A közvélemény másik része viszont épp ennek okán emeli a népszerűségi lista tetejére, ez a mi emberünk, mondják csillogó szemekkel, mi se engednénk meg, hogy Juszt László tegezzen, az életkor nem minden.

Már úgy nézett ki, hogy ölre menés lesz a vége, ám szerencsére a Kurír összekapta magát és oknyomozó teamje tiszta vizet öntött a pohárba. Egy tényfeltáró riportban fehéren-feketén bebizonyosodott az igazság: szó nincs arról, hogy Farkas Márton tizenegy éves általános iskolai tanuló senkinek se engedi meg, hogy tegezze, épp ellenkezőleg áll a dolog, mindenkitől elfogadja a tegezést, egyedül Juszt Lászlótól nem, mert az méltatlan volna a helyzethez. Azóta béke van, Farkas Márton tizenegy éves magyar állampolgár töretlenül haladhat tovább útján. Ha a Szonda Ipsos venné magának a fáradságot és azonnal szondázni kezdene, Farkas Márton tizenegy éves kisfiú a topon lenne. Azt nem mondom, hogy Göncz Árpádot is megelőzné, de hogy Demszky és Für Lajos közé volna beékelődve valahol Cipő (Republik) magasságában, az biztos.

A tévében látott tulajdonságok persze csak szükséges, de még nem elégséges feltételei a honi politikai sikernek. Hiszen bárki joggal mondhatná: hát hisz’ ennyit én is tudok, ha nagyon összeszedem magam, betanulom én is az összes kakukktojást, kérdés, mire megyek vele. A politikai felkészültség ennél csakugyan összetettebb. A Magyar Televízió természetesen egy politikai vetélkedőben is közszolgálati, következésképp nem köznapi módon definiálja a politikai felkészültség ismérveit. Az egzaktságot tartja perdöntőnek; a tudás nem más, mint adatok, naptári időpontok és kakukktojás százalékokban is kifejezhető összessége. Ha valaki álmából fölkeltve is megmondja, hogy hány választókörzet van Heves megyében és még azt is tudja, hogy a pestszentlőrinci kisebbségi önkormányzati választásokon hány szavazatot kapott a görög tagozat jelöltje (beugratós kérdés, mert egyet se, hisz Lőrincen nem is él görög), akkor az az illető politikailag érettnek tekinthető. Sőt csakis ő tartható annak. Ez eléggé nyilvánvaló, hiszen egy közszolgálati vetélkedő kizárólag az objektív tényekre épülhet, az olyan úri passziók, mint a véleménynyilvánítás, az összefüggések keresése vagy a kreativitás már mindjárt Ebola-virusként kezelendők, ezért vetélkedő előtt feltehetően a stúdiót és az egész személyzetet szellemileg csírátlanítják, a versenyzőket pedig fertőtlenítő pumpával körbefújkálják, nehogy egy gondolatnak a csírája is megmaradjon.

Csakhogy Farkas Márton tizenegy éves magyar állampolgár politikai gondolatain nem fog ki semmilyen szer.

Magyarország ugyanis nem volna Magyarország, ha a sajtó azonnal nem eredne politikai gondolatok nyomába A 168 Óra című hetilap fürge szerkesztői például azonnal felkérték Farkas Márton tizenegy éves általános iskolai tanulót, hogy kommentálja a világpolitikai és honi eseményeket a politikai személyiségek rovatában. Nos, Farkas Márton ötödik osztályos tanuló állta a sarat, kormányfőket megszégyenítő teljesítményt nyújtott. Farkas Márton tizenegy éves párton kívüli állampolgár kérdésekre válaszolva kifejtette, hogy csöppet sem érte őt meglepetésként Szekeres Imre frakcióvezető újraválasztása, hiszen itt valójában egy szükségszerű folyamatról van szó, ráadásul egy gyűjtőpártról; igaz, sokáig Lendvai Ildikó neve is fölmerült. Ami az okucani eseményeket illeti, Farkas Márton megjegyezte, hogy személy szerint jobban örülne, ha a háború utáni békés újjáépítésből vennénk ki nagyobb mértekben a részünket, fenntartva azonban azt a meggyőződést is, hogy legfontosabb számunkra is a térség békéje. Mint ahogy Farkas Márton ötödik osztályos tanuló szerint a Greenpeace nevű szervezet tiltakozó akcióiban is lehet némi igazság, nem biztos, hogy az erőmű megfelel a szigorú nyugat-európai normáknak, mindenesetre őszintén reméli, hogy Pakson nem lesz semmi baj. Ami a kisgazdákat illeti, Farkas Márton tizenegy éves általános iskolai tanuló a választási iroda felállítását bizonyos mértékben reklámfogásnak véli, Torgyán Józsefnek is tudnia kell, hangsúlyozta, hogy a szigorú gazdasági intézkedéseket meg kell hozni, mégpedig az Európa Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozásunk érdekében. Azt viszont érdekesnek tartja Farkas Márton tizenegy éves kisfiú, hogy Lezsák Sándor, aki korábban nem vállalt kormányzati szerepet, most az eredeti elképzelések, a mozgalmi jelleg irányába próbálja elmozdítani a pártot, pedig, hívta fel a figyelmet Farkas Márton, a kilencvenes évek második felében már nem lehet visszahátrálni a nyolcvanas évekbe.

Ami viszont a naposcsibéket illeti, személy szerint Kiss Zoltán politikai államtitkárral ért egyet.

És vajon mit szól ahhoz, hogy nemrégiben Aschner Lipót-díjat kapott Somody Imre, a Pharmavit Rt. vezérigazgatója?

Nos, Farkas Márton tizenegy éves kisfiú leszögezte: fontosnak tartja az ilyen díjakat, mert azokat a területeket, ahol kiugró eredményeket érünk el, ily módon is propagálni kell.

Az ember csak ül és bámul. De nem ám Farkas Mártonra gondol, hanem önző módon saját magára. Eltékozolt gyermekéveire, midőn a politikáról semmit se tudott. Apró Antalról azt hitte, hogy tényleg apró, a jelenről nem is szólva: szégyenszemre azt se tudja, ki volt Aschner Lipót, s hogy mi az a Pharmavit, ami kiugrott. És ez már így is marad. Ettől persze letargiába zuhan, nem hitte volna, hogy ennyire feneketlen a tudás kútja, később persze valahogy összeszedi magát, s megfogadja, ezután másképp lesz. Amúgy is jön haza a gyerek az iskolából, épp a télen múlt tízéves, majd megkérdezzük tőle a dolgok állását, Aschner Lipótot, meg hogy ki az a Lendvai Ildikó, és hogy a Kiss a Pharmavitnál dolgozik-e, továbbá, ha nem sorolja fel azonnal a lakiteleki alapítóatyák, hajósi megújulók listáját, összetételét, s mindezt nem helyezi el azonnal a roppant Egész összefüggésrendszerébe, de a történelmi léptékeket is figyelembe véve, hát addig nincs biciklizés, nincs csavargás, zsúrozás; fiam, hát te is úgy akarsz járni, mint apád?

Talán még nem késő.

Ámbátor Farkas Márton tizenegy éves magyar állampolgár szerint szinte egészen biztosra vehető, hogy Horn Gyula marad a posztján.

Megyesi Gusztáv