Népszabadság, 1996. február 7.
MEGYESI GUSZTÁV
Jó is, hogy van ez az adócirkusz. Most majd legalább kiderül, hogy ki a bérelszámolónő a gáton. A bérelszámolókról, valljuk meg, nem sokat tudunk mostanában. Maximális tapasztalásunk annyi, hogy szeretik berakni a hajukat és olyiknak jó feneke van. Sofőrök mondják még, hogy megállás nélkül tudnak karattyolni, aztán ha kér valamit az ember, akkor az annyi.
De most majd eldől, hogy kinek hol jár az esze. Tud-e összeadni, kivonni, gyököt számolni, köbre emelni, előleget hányadolni kivetített költségtényezőre, kicsit deriválni is, de nem ám géppel, digitális zsebkalkulátorral, hanem fejből; mire egy tisztességes adóelőlegelés elkészül, úgyis kifogy az elem. Aztán, hogy tájékozott, naprakész e a drága. Betéve tudja-e például a Csemegi-kódexet, mert ha azt tudja, talán az előlegelésben is valahogy eligazodik, bár ez egyáltalán nem biztos. Ezenfelül a jó bérelszámoló szüntelen képezi magát, telefonregisztere és mindenes füzete mindig áptudét, ám újabb és újabb információkra vadászik. Nem úgy van az, hogy este meghallgatja a híreket, hogy akkor most hogyan is kell előlegelni holnaptól, aztán már megy is a dolgára. Egy igazi bérelszámoló nem tér nyugovóra, mert késő este, sőt éjjel is új hírek jönnek, újabb előlegelési módozatokról, utána meg már minek lefeküdni, hajnalra megint egy újabb előlegértelmezés hasad, új álláspontokkal, nyilatkozatokkal.
A jó bérelszámoló mindezt bölcsen viseli. Nincsenek érzelmi kitörései, nem akar a Kossuth térre menni, sátorban éjszakázni. Egyetlen vágy vezérli, hogy midőn már a világ összes előlegét kiszámolta és levonta, elölről kezdhesse az egészet, természetesen gondosan ügyelve arra, hogyha akad közte februári tétel, akkor azt januárra visszavetítse. A világnak ez a rendje, a világ is egyetlen nagy előleg, amelynek eleje és értelme éppen úgy nincs mint vége, de épp ez az izgalmas benne.
Néha azonban a bérelszámoló is lazit. Ilyenkor nagy titokban az iroda falára ragasztott fényképes óriásposzterre téved a tekintete, s vágyakozva felsóhajt, de jóképű ez a Vámosi Nagy. És ráadásul Szabolcs. De aztán elhessegeti magától a gondolatot, s kinéz az ablakon. Alatta a világ, Országházastul, kormányostul, adóhivatalostul, valamint a rengeteg népek, megannyi apró, fekete bogár.
Megyesi Gusztáv