Népszabadság, 1996. február 1.
MEGYESI GUSZTÁV
A házi kamera jóvoltából a fél ország láthatta a Híradóban a pestlőrinci benzinkút hajnali kirablását. Egy sísapkás, eléggé sietős mozgású fiatalember hatolt be a benzinkút irodájába, s a személyzetet a bevétel átadására kényszerítette. A falra szerelt kamera és mikrofon jegyzőkönyvi pontossággal rögzítette a történteket, szerintem a felvételnek még művészi értéke is van, be lehetne nevezni valami jól fizető fesztiválra.
Én sokáig azt hittem, végig se merek nézni egy ilyen rablást. Nem is az erőszak, a hevenyészett lövöldözés, ilyesmi zavar, hanem az áldozat. Hogy az áldozat milyen kiszolgáltatott helyzetben van: nem elég, hogy fegyvert fognak rá, odébb lökdösik, s úgy beszélnek vele, mint a kapcaronggyal, de mindezt még a videó is felveszi, s este ország-világ láthatja, mint csinálta össze magát az ember. Az ilyen áldozat ezek után nem fog megállni az unokái előtt — a papa csak ne beszéljen nekünk, látta volna magát összekötözve, akkor tetszett volna nagylegénynek lenni.
De ez most más volt. Én még ilyen végtelenül nyugodt kutast nem is láttam. Ez csak állt, s nézte, amint a rabló ott idegeskedik a pénztár körül, neurotikus mozdulatokkal lapátolja össze a bankjegyeket, ráadásul elég óvatlanul a kutas egy ízben még a háta mögé keveredett, akár le is üthette volna, de nem tette. A rabló elhadart még néhány utasítást, a kutas bólintott, s kimért léptekkel, arcán tisztán kivehető unalommal adta át a pénzt a kazettából, mint aki végig csak arra koncentrál, hogy sikerüljön elfojtania a rátörő ásítást.
Hajnali életkép Magyarországon. Végtelen nyugalom és békesség. És ez jó: mi a legtöbben szinte már misztifikáljuk ezeket a rablásokat. Úgy teszünk, mintha érdekesek volnának ezek a hírek. Dramaturgiai pontokat keresünk, két ember lelki tusáját, fizikai felvillanásokkal is fűszerezve. Úgy hisszük, hogy az áldozat csakugyan eljátssza az áldozat szerepét, legalább kikéri magának, hogy letegezze a rabló: ne tegezz, te taknyos! De ilyen nincs, ezek már új idők. És a kamera kíméletlenül a képünkbe vágja, hogy az egészben semmi cécó nincsen, ami történik, szimpla, hétköznapi eset.
Jók ezek a kamerák, észhez térítenek, hol vagyunk, hol élünk. Tán hamarosan eljön az idő, amikor ugyanilyen kamerák fogják megmutatni, hogy a nagyobb léptékű ügyekben sincsen semmi cécó. Milliárdok eltűnése egy ifjúsági alapítványból szintén nem dráma, nincsenek benne nagy küzdelmek, színpadra való összecsapások, miként egy jó kis vagyonelsikkasztásnak, adócsalásnak, hivatali korrumpálásnak sincsenek főhősei, agyafúrt szereplői, akikre az ember titokban azért kellő tisztelettel, s némi irigységgel néz fel, barátom, mi erre nem volnánk képesek. Csak azért misztifikáljuk a nagy rablásokat, mert nincs elég kameránk.
Mellesleg, mikor ez a lőrinci rabló a dolga végeztével távozott, olyan erővel csapta rá az ajtót a kutasra, hogy még a kamera is elmozdult. Nyilván rosszul lett rögzítve. Ez hiba, erre a jövőben tessék odafigyelni.
Megyesi Gusztáv