Népszabadság, 1996. január 19.

MEGYESI GUSZTÁV

Íme, egy vegyes érzéseket keltő eset: az Új Magyarország csütörtöki száma, dokumentumokat is bemutatva nyilvánosságra hozta, hogy a Népszava átírta a Grósz Károllyal még 1991-ben készült, de csak most, a halála után közölt interjú Horn Gyulára vonatkozó mondatát. Nem sokkal lapzárta előtt még az állt Grósz szövegében, hogy „Horn Gyulában viszont nem csalódtam, mert számosan figyelmeztettek már korábban, hogy emberi tartása gyenge”.

Ehelyett a következő jelent meg: „Horn Gyuláról viszont vegyes érzések élnek bennem”.

A magam részéről el nem tudom képzelni, hogy mi történt, gondol mindenki amire gondol, azt viszont feltételezni se merem, hogy a szerkesztőség Horn Gyulára való tekintettel finomított a szövegen. Azért nem tudom ezt feltételezni, mert a javítással, ha lehet, még rosszabb képet festettek a kormányfőről, sőt, az új változattal egyenesen kompromittálták. Az a magyar nyelv ugyanis, melyet mi már jó ideje beszélünk, egészen mást közvetít, mint amit a logikánk felfogni képes.

Azt mondom valakiről: nincs emberi tartása. Istenem. Nem mondom, nem egy kellemes vélemény, viszont eléggé egzakt, hajszálpontos, és épp ezáltal ébreszt alapos gyanút. Ebben az országban csak felhevült és kellő mértékben elfogult, agyonsértődött emberek szoktak ilyen világosan és hajszálpontosan fogalmazni, árnyalatok, finomságok nélkül, amiből nyílegyenesen következik, hogy senkise veszi őket komolyan. Biztos azért mondta amit mondott, mert elborult az agya. Vagy egy régi sérelem okán; valami ifjúkori nőügy.

Az ilyenek, ha akarnának se tudnának megsérteni.

Léteznek viszont teljességgel tárgyilagos, elfogulatlan, a nap minden percében józanul gondolkodó lények, (elsősorban a szerkesztők szoktak ilyenek lenni), akik mindig megfontoltan, árnyaltan és kulturáltan közlik véleményüket, bennük szoktak vegyes érzelmek ébredni, valamint egyrésztek meg másrésztek és komplex, összetett kérdések, problémák, ezek igen jó kifejezések, ugyanis annyira árnyaltak, finomak, hogy senki se tudja, mit takarnak. Misztikusan homályosak és ködösek, tehát mindenki azt képzel beléjük amit akar, nálam például egy vegyes érzéseket keltő államférfi mindenre képes, beleértve azt is, hogy iszik, nem adja haza a fizetését, és a Ligetben diáklányok körül ólálkodik.

Gyerekek, inkább mondjátok rám, hogy hülye, semmint hogy szellemi képességeimet tekintve vegyes érzelmeitek vannak.

Egyébiránt arról van szó, hogy Grósz mondata túl hosszú volt, egy újságoldal viszont nincs gumiból, tömöríteni kellett.

Így most jó.

Megyesi Gusztáv