Népszabadság, 1995. december 6.
MEGYESI GUSZTÁV
Jellemző, hogy az oroszokról nem beszél senki.
Az amikkal bezzeg máshogy állunk. Bejöttek Kaposvárra, és a város valósággal lázban ég. A polgármester fátyolos hangon nyilatkozik, reméli, hogy a város kihasználja az alkalmat, s végre ismertté válhat világszerte. Ismertté fog válni. Lányaink készen állnak, menedzsereink, üzletembereink nemkülönben, a gazdaság virágzásnak indul, zavartó] egyébként se kell tartani, a Honvédelmi Minisztérium még idejében létrehozta a logisztikai igazgatóságot.
Ez megnyugtató.
Hanem itt azért oroszok is átvonulnak majd az országon. Igaz, csak vasúton. Mégis: olyan békefenntartás még nem volt a világon, hogy azt észre ne vegye a lakosság. Most akkor ezek még azok az oroszok? Vagy már az újak? Szeretnék belelátni annak a civil magyarnak a fejébe, aki először veszi észre őket. Épp nézgelődik a pályaudvaron, amikor az orosz katonák lekászálódnak, s rágyújtanak. Jó volna magunkat is elképzelni a pályaudvaron, miféle érzések ébrednek bennünk, s ébrednek-e egyáltalán.
Vetünk-e pillantást a csizmáikra, vagy már nem is röhigcsélünk rajtuk?
Ez csak azért lehet fontos, mert indulnak fiaink is békefenntartani. Jó, havi ezer dollárért és önként, de hát a békefenntartás is üzlet. Mit kivánhatunk nekik? Ne legyenek forró napjaik. De ne legyenek hideg napok se, bármi történik is. Legyenek olyan langyos, semmittevő napok, olyan ásításra ingerlők, amikor már a kártya is unalmas. Akkor ugyebár minden rendben, akkor a diplomaták kezet rázhatnak, a katonák kitüntetéseket vesznek át és megtelnek a tiszti kaszinók.
Hanem hát, éppen ez az: akkor mi van, ha nem történik semmi? Amikor szépen elvan az ember idegen földön és a derékszíja is fényes. S két békefenntartás között jár egyet a táborhely körül, lenéz a faluba, kipróbál néhány helyi ételspecialitást. Ötödmagával betér a vegyesboltba, ismerkedik, tréfálkozik, barackot nyom falubeli gyerek fejére, tekintete összeakad a helyi tanítónőével. A sok civil. És ezek csak néznek, fejkendő alól, vattakabát gallérja alól, s nem mond semmit a tekintetük. Nem tudni, mit gondolnak, most akkor átlátják-e globálisan a nemzetközi helyzetet, képesek-e történelmi távlatokban bámulni bennünket, vagy csak azt látják, amit mi is látnánk a helyükben: barátságos, de mégiscsak idegen gesztust, mozdulatot a mi utcánkban, a bakancs békefenntartás idején is bakancs, a sapka pedig sapka
Megyesi Gusztáv