Anyósügyek

Nem lehet könnyű Morvainak sem. Most nemcsak arról van szó, hogy a közismert kazánkirály és kisgazdapárti képviselő mit csinált vagy mit nem csinált múlt szombat este az anyósáék házában, istenem, nem akarták őt beengedni, kénytelen volt szétverni az ajtót és kicsit észhez téríteni a háziakat. Volt már ilyen, lesz is ilyen; mi magunk is jártunk már lányos háznál, tudjuk, milyen tud lenni egy após, ezek nem azt mondják, hogy na, üljünk le egy tea mellett megbeszélni a problémákat, hanem ajtót mutatnak, és ha pisztolyt ránt ilyenkor az ember, jelezvén, hogy szándékai tisztességesek, teljesen félreértik, képesek rendőrt hívni, s még azt is ráfogják, hogy ivott.

Itt nyilvánvalóan többről van szó. A napnál is világosabb, hogy megint valami politikai provokáció esete forog fenn, mint mindig, ha adóhátralékos milliomosok kerülnek szembe a törvénnyel, akik ráadásul még politikai potentátok is, és erről érvényes papírjuk is van. Egy valamire való politikus bármikor képes arra a szellemi bravúrra, hogy en bloc bebizonyítsa, egy jól előkészített, fondorlatos akcióról van szó: az anyós és após voltaképp a hatalomátmentő bolsevista liberálisok és a velük lepaktáló polgári szövetséges ellenzékiek agent provocateurei, akik már hetekkel ezelőtt lélektani hadjáratot folytattak ellene, lekicsinylő megjegyzéseket tettek az örökégő kazánjaira, hogy azok nem is égnek örökké, a barguzini csontokat a tudta és beleegyezése nélkül kihordták a kamrába, ráadásul kétségbe vonták a Nagyatádi-földreform gondolatához fűződő kapcsolatának őszinteségét is.

Ez még egy lónak is sok.

A kazánkirályra amúgy is évek óta rájár a rúd. Sok százmilliós adóhátralékot állapítanak meg nála, nem engedik, hogy Gyöngyös város határát tájképileg átrendezze, nem hiszik el róla, hogy nemrég haramiák támadták meg őt a kukoricásban, legutóbb pedig nevetséges szondázási paraméterekre hivatkozva akarták bevonni a jogosítványát, még jó, hogy nem adta oda, így azóta is vezethet, elképzelhető, persze, hogy milyen szörnyű idegállapotban.

Engem azonban egész más zavar. Az még úgy nagyjából elmegy, hogy ebben az országban, ha egy dúsgazdag vállalkozó, politikai tényező tönkremegy, sok százmilliós tartozása van, esetleg csak huszonnyolcmilliós előleget vesz fel jogtalanul, ezenközben időnként pofozkodik és delíriumban vezet, és mindez véletlenül napvilágra kerül, hát akkor mélységesen megsértődik, majd politikai botrányról, koncepciós eljárásról szónokol, de úgy, hogy még a végén nekünk lesz lelkiismeret-furdalásunk.

Mondom, ez még érthető, hiszen erre szól a küldetése.

Én csak arra volnék kíváncsi, hogy ha Kovács János, bérből és fizetésből élő, nyugdíj előtt álló, háromgyermekes, vagyontalan irodai alkalmazottnak gyűlik meg a baja adóhivatallal, közlekedésrendészettel, önkormányzattal, vagy csak elege lett az anyósából, vajon vele szemben is ugyanennyire türelmesek és körültekintőek-e a hatóságok?

Csinálhat-e pojácát Kovács János egy egész országból, mert ha csak kazánkirály csinálhat, az nagy baj, nagyobb, mint hinnénk.

Megyesi Gusztáv