Harang

Amint arról a Népszabadság még az ünnepek előtt beszámolt, a Vas megyei Jánosházán ellopták a községi harangot. Ott állt a harang hetven éve az evangélikus imaháznál, másfél mázsás rézöntvény, csütörtök este még megvolt, péntekre eltűnt.

Csak az ünnepi izgalmaknak tudom be, hogy nem figyeltünk eléggé erre a hírre.

Pedig egy harang mindig fontos, tán a legfontosabb. Van Ancsel Évának egy gyönyörű írása, hogyan kell harangot önteni. Harangot csak egyféleképp lehel önteni, úgy, ahogy Borisz az Andrej Rljubjovban. Türelmes szenvedéllyel, legyőzve pillanatnyi elmezavart és csalódást, hogy az a harang, amely a kezünk alól kikerült, nem tökéletes.

Egy harang sohasem lehet tökéletes.

De már a haranglopásról nem tudunk semmit. Pedig harangot lopni egyáltalán nem lehet könnyű: súlyos és rossz a fogása is, próbált férfiak kellenek hozzá; nem úgy van az, hogy csak elvágom a kötelet, aztán szaladunk. Harangot elvinni, majd beönteni, kéz alatt eladni nyilván csak ugyanolyan türelmes szenvedéllyel lehet mint önteni, tökéletes harmóniában és fifikával, mindamellett mély meggyőződéssel, mely elfojt minden lelkifurdalást.

Ha jól értettem, ez a háromnapos ünnep eredetileg a harangról szólt volna, hogyan kell önteni. De ez a háromnapos ünnep arról szólt, hogy ellopták-e a harangot, vagy nem lopták el, van-e harang, vagy nincs harang, s ha nincs, kik vitték el, de ha mégse vitték el, miért, hogy mégse hallani. Minden utcajárás, gyűlés, főhajtás, szónoklat a harangról akart szólni a harangért, ráadásul a harangok hangján, mely tudvalévőén olyan muzsika, hogy magától kinyílnak az ablakok, s azt mondja az ember, igen, ez nekem szól.

Nem nyíltak ki az ablakok, odakinn bohóctréfa zajlott.

Az már aztán a sors kegyetlen tréfája, hogy amit se szónoknak, se tömegnek nem sikerült elmondania a harangról, azt a valóság minden szónál, retorikánál, demonstrációnál fényesebben elénk állította, péntek hajnaltól ország-világ láthatja Jánosházán, nincs harang.

Ez még soha ennyire nem volt a képünkbe vágva, úgyhogy most aztán végképp nem tudni, lesz-e itt még harangöntés valaha is.

Megyesi Gusztáv